Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának Egy a ház a pitvarral!) Ennek iháttere még az is, hogy a Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bankban tartja a pénzét az Oti. Az Oti. ezért a pénzért 5%-ot kap. (Kun Béla: így jutunk közelebb a tűzhelyhez!) Az Oti. pénzéből vásárolják meg a telket s ezt a pénzt kölcsönadják az Oti.-nak most már 9% mellett. Méltóztatik érteni? (Nánássy Andor: Hogyne, olyan meggyőző!) Azt hiszem, igazán nem kell bővebben ecsetelnem, hogyan lehet ez, ha nézem, hogy kik a Magyar Általános Takarékpénztár igazgatósági tagjai. Meg kell jegyeznem, megengedhetetlennek tartom, hogy a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatóságában az Országos^ Társadalombiztosító Intézet igazgatójia mint pénzbetevő szerepeljen. Tudvalevően Huszár Károly egyidejűleg igazgatósági tagja-ennek a banknak. Egyik thelyen betenni oda az állam pénzét, a másik helyen pedig igazgatósági tagnak lenni, ezt én a legnagyobb imkompatibilitásnak tartom. A másik helyen, a Magyar Általános Takarékpénztárban, amelynek elnöke Horváth Lipót, viszont mint vásárlók Bipka Ferenic főpolgármester, Ráday Gedeon gróf, Láng Boldizsár képviselőtársaim és Beöthy László és Szapáry László volt képviselőtársaim voltak ugyancsak benne. En ezeket az eseteket, amelyekről azt hiszem, 'hogy bővebb felvilágosításokat csak ErődiHarrach Tihamér képviselő úr tudna adni, aki ennek az intézetnek jogtanácsosa, igen kirívónak tartom. Kirívónak tartom, hogy miért, milyen címen kellett a vásárló intézetnek 3%-ot visszatéríteni az egész vételárból? Ezek az okai a bizalmatlanságnak, ezek az okok azok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy itt korlátlan felelősség nélkül ne a plénumban, ne a kirakat előtt, mindnyájunk szeme előtt történjenek dolgok. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy viszont az, amit speciel a Pénzintézeti Központ és az állam a Földhitelbank bukásánál végzett, hogy tudniillik milyen rettenetes áldozatokat ihozott, ezek nem alkalmasak arra, mint ahogy az igen t. pénzügyminiszter úr is mondotta, hogy itt a nagytőkeellenes hangulat elmúljék,, demagóg hangok ne szólaljanak meg. Itt nem szabad mást csinálnunk, mint ezeket a kisembereket az ő jogos érdekeikben megvédeni, nehogy azt lássák, hogy az egyik oldalon érdekeikben megvédve nem lesznek, másik oldalon pedig, a hatalmasokkal szemben, szinte megengedhetetlen, .óriási áldozatokat kellett hozniok. Ez az, ami elkeseríti őket és amiért azt mondják, hogy nem -egyforma mértékkel mérik itt a kisember és nagyember igazságait. Bizonyosra veszem, hogy ezeket az eseteket a miniszterelnök úr nem ismeri, mert hiszen nem is tudom elképzelni, hogy a miniszterelnök úr betekinthessen abba a dzsungelbe, ami itt a Földihitelbankkal történt. (Csak mellesleg kívánom megjegyezni, hogy a Földhitelbank annakidején a kisemberek segítségére sietett, a földbirtok parcellázását és a földhözjuttatás lehetőségeit igyekezett előmozdítani. Ez azt mutatja,, hogy tulajdonképpen egy olyan intézet ez, amely az akkori áramlatokba belekapcsolódva igyekezett a kisembereket földhözjuttatni. Ezzel szemben mi történt? Az történt, hogy a Földhitelbanknak, amely óriási tekintélyre tekinthet vissza a múltban, mindig igen szép és nagy kiterjedésű ingatlanai voltak és úgyszólván kizárólag ingatlan-adásvétellel foglalkozott. Joggal számíthatott a külföld megbecsülésére és tiszteletére, s L ülése 1932 április 19-én, kedden., 5Ô7 azokra a hitelekre is, amelyeket azután késői) h felvett. Ezt a megszerzett becsületét és tiszteletét később azután igen helytelen irányban használta fel. Igen t. miniszterelnök úr! Hozzám nem egy küldöttség jött, amely arra kért, vezessem a miniszterelnök úr elé, hogy igazságot kérjenek azok a csallóközi magyarok, akik a Csallóközben eladták földjeiket abban a Íriszemben, hogy itt Magyarországon letelepedve földet vásárolhatnak, földhöz juthatnak, s ezek eladva mindent, kisült, iiogy itt egy csaló társaság karjaiba jutottak A törvények elrendelik, illetőleg szabályozzák, hogy az Ofb. keretén belül melyek azok az intézetek, amelyek földbirtokparcellázással foglalkozhatnak. Expressis verbis megneveztek három olyan intézetet, amelyek ezzel foglalkoznak és megjelölték azokat a szabályokat, amelyek keretében joguk van ingatlant tagosítani és azt kisember birtokába juttatni. Mielőtt megnéznők, mi történt itt, tudni kell még azt, hogy az 1920: XXVI. te. 6. <j-a kifejezetten foglalkozik a föld el darabolásának módjával, az 54. §. pedig kimondja, hogy mielőtt az ingatlan eldarabol ása megkezdődnék, kötele« szándékát minden egyes ingatlanra nézve külön-külön a gazdasági felügyelőségnek bejelenteni és a gazdasági felügyelőség minden ingatlan eldarabolására vonatkozó bejelentésről külön tanúsítványt ad. Ezt a tanúsítványt kell bemutani. Az 56. §. kimondja, hogy egyes részleteket vevők számára birtokba adni külön az Ofb. engedélye néücül csak akkor szabad, ha a részleteket terhelő jogok, így a te lekkönyvből ki nem tűnő terhek, pl. a kegyúri terhek rendezve vannak. Ingat! aneldarabolásnál tilos a vevőkkel a vételárért egyetemleges kötelezettséget vállaltatni, tőlük váltót venni. Ezen van a lényeg, igen t. miniszterelnök úr, mert a törvény kimondja, hogy ennek az intézetnek tulajdonképpen csak az Ofb. rendelkezése értelmében, előzetesen bemutatott parcellézási terv szerint lett volna joga ahhoz. hogy ingatlanok eldarabolásával foglalkoznékÖk azonban a törvényt megkerülve az Ofb.hez sohasem parcellázási tervet mutattak be, hogy ahhoz engedélyt kérjenek, hanem mindig már a kisemberrel megkötött szerződést mutatták be. Abban mindenkor benne volt, hogy a szóbanforgó birtok tehermentes és semmilyen teher nem terheli, mert ez az első feltétele az átadásnak. Ma az a helyzet, hogy az ilyen kisgazda, aki pl. 30 hold földet vett/40— 45.000 pengős teherrel áll szembenMindenki megdöbbenve kérdezheti, hogyan lehetséges ez, amikor ő átlag 1000 pengőért vette a föld holdját, tehát ha átlag 10 holdas parcellákat vettek 5—10 éves részletre, hogyan fordulhat elő, hogy ilyen horribilis tehertételeik vannak. Ez úgy történt, hogy az ingatlanbank, noha a törvény kizárta a lehetőségét annak, hogy váltókat vegyen, utólag géppel beleírták belehamisították a nyomtatott blankettában, — bocsánat, hogy ezt a szót használom, nem én állapítom meg hanem a királyi ügyészség — hogy váltókat vehetnek s akkor ők váltót is vettek. A vevő ott állt egyrészt tízezer pengő tartozással a bankkal szemben, másrészt a fedezeti váltóval, amelynek természete az. hogy nem számítolható le, nem effektuálható, nem forgatható. Megtette a Földhitelbank, hogy amikor nem volt pénze, fogott ezerszámra ilyen kis váltókat és külföldön elzálgosította. Most az a helyzet történt, hogy közben nem lévén itthon ez a váltómennyiség, amiikor a lejárat elérkezett, a kisbirtokosokat újból fel-