Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-69
Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. 489 Központi Hitelszövetkezetbe és jegyezzen üzletrészeket. Igenis előfordult Bihar vármegye területén, hogy üzletrészek jegyzésétől tették függővé (Lázár Miklós: így van, Létay képviselő úr!) hogy azt a pénzt... (Létay Ernő: Nem állítottam! — Lázár Miklós: Tegnap azt mondotta, hogy nem kell 40 pengőt fizetni annak, aki hitelt akar kapni! — Ulain Ferenc: Szüntessék meg ezeket az altruista intézeteket! Legyen már egyszer vége ezeknek az altruistáknak! Fel kell ezeket az altruistákat oszlatni! — Zaj. — Létay Ernő: A rendelet homályos! — Lázár Miklós: Aki 13 pengős burgonyahitelt vesz igénybe, annak 40 pengős üzletrészt kell jegyezni!) Igenis igaz az, hogy azt a pénzt, amelynek ők csak a szétosztására voltak felhatalmazva és azt nem a saját üzletérdekeik istápolására kapták, hanem a szétosztásra állami megbízásuk volt, e pénzösszegek szétosztásának teljesítése közben a maguk számára igenis tagokat verbuváltak, (Ulain Ferenc: Visszaéltek vele!) ami által megakadályozták a zöldhitelhez való könnyű hozzájutást. (Lázár Miklós: Teljesen így van!) A vetőmagakciónál ismét ne méltóztassék azt hinni, hogy ellenzéki szólam az, hogy a vetőmaghoz nem juttottak hozzá könnyen az emberek, (Lázár Miklós: Így van!) mert tény és valóság az, hogy a vetőmagakcióba való bekapcsolódástól borzadtak az emberek, borzadtak pedig azon okból, mert az elmúlt esztendőből keserű tapasztalataik voltak abban a tekintetben, hogyha ők egy métermázsa árpavetőmagot kaptak, azt ősszel három mázsa árpával kellett visszafizetni. (Ügy van\ Ügy van a baloldalon.) Egy métermázsa kölesmagért pedig hét métermázsa kölest kellett visszaadniuk. (Friedrich István: Tiszta uzsora!) Ilyen körülményék között tehát nem csoda, hogy széles nagy vidékek, területek lakossága ennyire borzad a vetőmagakcióba való bekapcsolódástól. (Lázár Miklós: Kétszáz százalékos uzsora!) Ami gazdáink kapva kaptak volna a vetőmagakción, akkor, ha a természetben kapott vetőmagvat, természetben adott vetőmaggal fizethették volna vissza. De amikor a természetben kapott vetőmagvat pengőben kell visszafizetni, ettől a pengőben való visszafizetéstől a dolog természetes rendje szerint, minden gazda előre is borzad. , Hangsúlyoznom kell, hogy a mezőgazdaság megsegítésére vonatkozó rendelkezések leghatályosabb és legüdvösebb része a közmunka kötelezettség új szabályozása volt. Ebben a tekintetben el kell ismernem, hogy a kormány végrevalahára erélyes lépést tett és a rendelkezésnek ez a része az ország egész területén egészen bizonyosan élénk visszhangot és tetszést váltctt ki. A közmunkakötelezettség megszabásánál — erre az igazságüg T7 miniszter úr figyelmét külön felhívom — egy észrevételt tettek a mi embereink, nevezetesen azt állítják, hogy a közigazgatási bíróságnak van egy döntvénye, amely azt mondja, hogy két tehén közmunkakötelezettsége két ló közmunkakötelezettségével soha azonos elbírálás alá nem vonható, ^tehát létezik egy közigazgatási bírósági döntvénv, amelyet erre nézve meghoztak; most mégis a kormány abba a hibába esett, hogy két tehénnek és két lónak birtoklása után a közmunkakötelezettséget egyforma mértékben állapította meg. Nem értek a dologhoz ilven vonatkozásban, én csak szóvá teszem és az igen t. igazságügyminisz.tciúr figyelmét erre a kérdésre felhívom. T. Ház! Vártuk, hogy a földteherrendezés kérdéséről mond valamit a pénzügyminiszter úr. A -^víteherrendezés becsületbeli kérdése az egységespártnak, általában az egész kormánypártnak. Jól emlékszem, hogy amikor én az-előtt az út előtt álltam, hogy választópolgáraimat jobbra vagy balra irányítsam, az én elhatározásomnál is igenis súlyosan esett a latba a földteherrendezési akció kérdése és ebben a tekintetben az ország lakossága bízott a tíetnlen-Jíormányban. A földteherrendezési akciónál nem lehet odakiáltani, hogy elveszítettük a háborút, mert ha a földteherrendezési akciót elejti a kormány, abban az esetben pánik vesz erőt a lakosságon. (Rassay Károly: Kezdettől fogva humbug volt! Ez az igazság. Megmondtuk a bizottságban Wekerlének. — Ulain Ferenc: Kortesfogás, választási becsapás! — Lázár Miklós: Ki kapott eddigi — Ulain Ferenc: Tudták, hogy nem tudják megcsinálni! — Friedrich István: Azt mondta Wekerle, hogy 80 millió van erre tartalékban. Azért nem építi a hidakat! — Za£) Elnök: Csendet kérek. (Friedrich István: Most sem híd, sem 80 millió! — Simon András: Majd áthidaljuk!) Szilágyi Lajos: A földteherrendezési eljárást tehát folytatni kell, sőt az a közóhaj, hogy ki kell terjeszteni azokra, akik a legutolsó rendelet által meghatározott terminus óta jártak rosszul; utóvégre nem helyezkedhetik az államhatalom arra az álláspontra, íhpgy bizonyos periódusban a tönkrement gazdákon segít és másokon meg nem segít, akik azóta mentek tönkre, pedig azok éppen úgy áldozatai a gazdasági helyzetnek, mint akik azelőtt mentek tönkre. Lehetőséget kell tehát nyújtani abban a tekintetben, hogy mindaiok a bajbajutott gazdák, akik ezideig kérvényedet sem adhattak be, mert azokat a limine elutasították, a földteherrendezési eljárásba való bevonásukat kérelmezhessék. (Rassay Károly: Nincs pénz rá! Minek bolondítani az embereket!) T. Ház! Természetes dolog, hogy ez pénz kérdése. Igaza van a közbeszóló Kassay képviselőtársamnak és valóban nem akarok demagógiát űzni, amikor ezt a kérdést szóváteszem, de mégis arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy a kormány ezt a kérdést azon kiadási tételek közé sorolja, amelyek a legégetőbben, sürgősen szükségesek, amelyek elkerülhetetlen kiadásai az államhatalomnak. Ha e téren valami takarékossági hajlam elfogná a kormányt, azt végzetesnek tartanám, mert a földteherrendezési eljárást igenis muszáj lebonyolítani, erre muszáj lennie pénznek. T. Ház! Csak ezek után térek át a harmadik rendeletkomplexumra, amellyel már futólag foglalkoztam. Sajnálom, hogy sem képviselőtársaim, sem a sajtó igen t. munkásai behatóbban nem foglalkoznak ezzel. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Szíveskedjék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: 20 percnyi meghosszabbítást kérek! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A képviselő úrnak még 20 perc áll rendelkezésére. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A közalkalmazottak járandóságai kell hogy napirenden legyenek s én nem vagyok hajlandó fékezni magamat ebben a tekintetben azáltal sem, hogy a kormány iránt egyébként bizalommal viseltetem. Utóvégre 235.000 emberről van szó s ezek sorsát figyelemmel kell kísérni. Ez a társadalmi réteg volt a magyar nemzeti állameszme letéteményese és leghűbb, legmegbízhatóbb támasza. Most ettől a társadalmi rétegtől az elmúlt esztendőben 73,200.000 pengő levonást méltóztattak tenni. 73 millió pengő, egy millióval még több,
