Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-69
490 Az országgyűlés képviselőházának mint amennyi ÜZ adóbevételeknél a csökkenés! A kormány kmutatása szerint az adóbevételeknél 72 millió pengő csökkenés a valószínű s ugyanakkor najdnem azonos a szárny a közalkalmazottak és nyugdíjasok járandóságaiból 73 millió pengő a levonás. A két összeg egymást majdnem kiegyenlíti. Lehetetlen dolog ezt a kérdést csak oly módon tekinteni, hogy mivel mindenki áldoz, áldozzon a tisztviselő is. így beállítva a dolog természetesen tökéletesen igaz. Ellenben a tényleges helyzet az. hogy a közalkalmazottak járandóságainak újra és újra csökkenésével az egész gazdasági élet vérkeringése minduntalan szenved. Elmarad a piacról a vásárló, kétségtelenül elmarad a boltokból a vásárló, elmarad a műhelyekből a megrendelő, emellett csökken az állami forgalmiadó bevétele, csökken a fogyasztásiadó bevétele, csökkennek az egyenes adók, csökken a vasút bevétele, csökken a posta bevétele is. Ez tehát nem olyan egyszerű kérdés, hogy ezen csak úgy átfuthatnánk. Azonfelül, amint már többször említettem, van bizonyos sorrend, amelyet ha látnak a közalkalmazottak^ akkor megborzadnak és van bizonyos arányosság, amelyet ha látnak, akkor megnyugszanak (Ügy van! a jobboldalon.) Arányosság kifelé és arányosság a kebelen belül is- Arányosságon azt értem, h cl cl közalkalmazottak 235.000 főnyi tábora s a nyugdíjasok azt látják, hogy más is meghozza a maga áldozatát. másra is rónak hasonló súlyos terheket, akkor meg se mukkan. A magyar közalkalmazottak tábora még áll olyan nívóján a hazafiságnak, hogy meg se mukkan, egy jajszót sem mond és meghozza az áldozatokat. Ha azonban azt látja, hogy nem arányosak ezek a kötelezettségek másokéval, akkor természetes, hogy felhördül és igazságtalanságot említ. De bent a^ kebelben is tisztviselőt és tisztviselőt egymással összehasonltva, nyugdíjast és nyugdíjast egymással szembeállítva is igazságodnak kell lennie ennek a rendelkezésnek s fokozatosnak is kell lennie. A progresszivitásnak itt nagyon erősen '' érvényesülnie kellene, mert hiszen a járandóságok is fokozódnak feljebb és feljebb rohamosan. Es én azt vetem szemére az igen t. kormánynak, hogy itt azután nem követte azt az előbbi helyes magatartást, hogy a parasztházat megvédte a ház adó többletétől. Itt elmulasztotta a ki?emberek védelmét. Elismerem, hogy rendkívül nehéz ennek a kérdésnek átbirálása, elismerem, hogy a kormány ebbe nem nyerhette rögtön & f kellő betekintést. Hetek és hónapok tanulmánya kell ahhoz, hogy a kérdéshez valaki szakavatottsággal hozzászóljon. A véletlen folytán igen sokan vagyunk itt, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztunk már 1922/23. évben is és ismerjük a kérdést. Nagy hiba, hogy a kormány az érinthetetlen'• öszszeg mértékét havi 120 pengőben állapította meg. Havi 120 pengő nem az az összeg, amely megfelelő mérték volna. Ma Magyarországon, a pénz mai vásárlóerejéhez képest, sokkal magasabban kellett volna megállapítani azt a havi járandóságot, amelyhez nem nyúl hozzá a redukáló kormánykéz. A másik pedig az a bizonyos 2—3—4—5%, amit arányo»abban kellene elosztani. 2% a 120 pengő járandósággal rendelkező kistisztviselőnél több, mint a legnagyobb fizetéssel rendelkezőnél az 5%. Nem áll arányban, mert 120 pengőből levonni 2.40 pengőt vagy 2640 pengőből levonni 132 pengőt: ez nem arány. (Mikecz István: Bizony nem!) Azután vannak páriái is a magyar közal69. ülése 1932 április 19-én, kedden. kalmazott társadalomnak. Ilyen a nem állami tanerők csoportja, a különböző felekezetek tanítói, akik állami fizetéskiegészítésben részesülnek. Evek óta harcolunk ezeknek az embereknek érdekében; folyton csattan rajtuk évről-évre az ostor azért, mert némelyiknek néhány hold földnyi természetbeni járandósága is van és issza a levét '• annak, hogy olyan faluban tanító, ahol természetbeni járandóság is van, mert ha készpénzben kapná a fizetését és nem átszámításban, akkor sokkal jobban jönne ki. Most azután jön ez a rendelet és az ilyen állami fizetéskiegészítésben részesülő tanerő fizetését is éppen olyan kegyetlen szigorral veszi a redukció kése alá, mint (másokét. Itt van továbbá a közlekedési segély kérdése. A közlekedési segély nem valami járandóság! plusz volt, hanem lakásügyi kérdés. A közlekedési segélyt azért rendszeresítették, hogy ne a város közepén keressenek lakást az emberek, hanem a perifériákra költözködjienek ki azok, akik tehetik. Egészségesebb laikásmegoszlást célzott a közlekedési segély és most jön a kormány, amely a közlekedési segélyt úgy nézi, mint valami fizetésdarabot és a fizetésnek ezt a darabját redukálja. Ez a szörnyű igazságtalanság a kisemberen jobban csattan. A Pesti Hírlap mai számát ajánlom az igen t. miniszterelnök íróasztalaira, méltóztassék a Pesti Hírlap mai számát odavenni: ki van mutatva megcáfolhatatlan adatokkal, hogy a közlekedési segély elvonása milyen horribilis százalékos differenciákat okoz a legszegényebb embereknél, a díjnokoknál és főleg a családos embereknél, a családapáknál. Amikor a kettős járandóságokról beszélünk, abszurdum az, hogy a kormány ebben a tekintetben az új korszakot a lakáspénznél nyitja meg azzal, hogy annak az asszony-közalkalmazottnak, akinek a férje is közalkalmazott, lakáspénzéből elveszi annak a felét, ürülök, hogy az igen t. igazságügyminiszter úr jelen van, mert a hozzám érkezett paua,siZK)ß<leiv'elek elsősorban őt illetik. Kérdezem én, lehet-e a lakáspénzhez hozzányúlni akkor, amikor Magyarországon rengeteg közalkalmazott lakáspénzét különböző szerződésekkel lekötötte házépítés céljából? Lehet-e zavarba; hozni most azt a közalkalmazottat azzal, hogy az általa lekötött lakáspénzt redukálni méltóztatnak, még pedig nem ringy-rongy 1—2%-kai, hanem az asszony lakáspénzét felére méltóztattak leszállítani. 5 n %-ns lakáspénzredukció! Szabad ilyet cselekcdril Ez durva igazságtalanság! Méltóztassanak elképzelni, hogy az egyik tanítónőnek férje ügyvéd, vagy jólkereső orvos, vagy jólkereső gazda, a másik tanítónő férje pedig egy vele hasonló sorsban élő szegény tanító s ettől a szegény tanítócsaládtól az asszony lakáspénzének felét elveszi a kormányrendelet, de a gazdag, vagyonos ügyvéd feleségének f lakáspénze felét nem veszi el, ha az tanítónő is, mert avval nem törődik a kormány, hogy ott a férj esetleg igen jól kereső exisztencia. Tovább megyek. írtak nekem olyan esetről is, ahol pl. két nővér tanítónő; itt a két nővér, ha együtt lakik, iniudegyik megkapja a lakáspénzt. Sőt irtak olyan esetről is, hogy a két nővér tanítónő s az apa állami tisztviselő; itt hárman kapják meg a lakáspénzt és laknak egy és ugyanazon lakásban. Ilyen aránytalanul és igazságtalnul csattan a közalkalmazottak társadamán belül egy ilyen kormányrendelkezés, amelyet előzetesen nem fontoltak meg.
