Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

484 Àz országgyűlés képviselőházának nem várhat semmit, ettől a felhatalmazástól csak a kivételes rossz cselekedetek sorozatának folytatását remélheti. Éppen azért, mivel a multak itt a legmélyebb és a legsúlyosabb aggályokra késztetnek az ország és a nép érdekeinek védelmében, ezt a javaslatot a leghatározottabban ellenzem és egyáltalában nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Szilágyi Lajos. Szilágyi Lajos: T. Ház! Azok az okok, amelyek annakidején a Bethlen-kormányt arra kényszerítették, hogy egy törvényjavaslatban kivételes felhatalmazást kérjen a maga számára és amelyek arra kényszerítették a kormányt, hogy egy ú. n. 33-as bizottság megszervezését javasolja egy törvényjavaslatban — azt hiszem, ezt el kell ismernünk politikai pártkülönbség nélkül —, ezek az okok ma is, 1932 április 19-én éppen úgy fennállanak, mint ahogyan fennállottak akkor, amikor a Bethlen-kormány az első javaslattal jött. Ebből kifolyólag tehát egészen természetes, hogy a kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a június hó 30-án számára lejáró felhatalmazás meghosszabbíttassák. Ebben a tekintetben a kormánnyal egyetértek s a felhatalmazást számára azon bizalomnál fogva, amellyel a kormány iránt viseltetem, meg fogom szavazni. Ámde nem értek egyet a kormánnyal abban a tekintetben, hogy most hirtelen és meglepően jön ezzel a, törvényjavaslattal, holott az én megítélésem szerint ennek a törvényjavaslatnak összes határozimányait a kormány az úgynevezett megajánlási törvényjavaslatba belefoglalhatta volna, ami által annak elbírálását megkönnyítette volna. A költségvetési vita folyamán felmerült összes eszmék, gondolatok és_ ötletek mérlegelése után, amikor az apropriációs javaslatot bírálja és szavazza meg a Ház, könnyebben lett volna elbírálható az a kérdés is, vájjon van-e szükség tovább az ország érdekében egy ilyen felhatalmazás megadására, igen vagy nem. Én tudom azt, hogy <a kormányt erre a lépésre mi kényszerítette. Kényszerítette az az eljárása a 33-ias bizottságnak, hogy az elmúlt napokban eléje terjesztett hároim

1 rendelettervezetet vonakodott a 33-as bizottság elbírálni. Alkotmányjogi aggályokra hivatkoztak teljesen alaptalanul és indokolatlanul a bizottság egyes tagïai, és nagyon sajnálom, hogy ez a f

elfogás ^ többséget nyert s ez kerekedett felül. Alkotmányjogi aggályokra ugyanis ebben a kérdésben abszolúte nem lehetett hivatkozni. Az 1931 : XXVI. te. 2. fa kétségtelenül jogot ad a kormánynak oly rendelkezésekre. mint amilyen rendelkezéseket a kormány részint a fizetések csökkentése, részint egyes •adók és illetékek újraszabályozása, részint pedig a mezőgazdaság megsegítése kérdésében kiadott. Sőt ennek a törvénynek 4. §-a nemcsak jogot ad a kormánynak, de határozottan utasítja is a kormányt az ilyenfajtájú rendelkezések megtételére. Viszont a törvény 7. §-a. felhatalmazza a kormányt arra is, hogy a 33-as bizottságra való tekintet nélkül is tehessen rendelkezéseket. '• . Nem kifogásolható, hogy a kormány áprilisban adott ki olyan rendelkezéseket, amelyek július 1-étől lépnek életbe; hiszen természetes, hogy minden olyan intézkedést, amely az új költségvetési esztendőre bír majd hatállyal, június 30-ika előtt kell kiadni, mert ha június 30. éjjel 12 óráig nem történik meg például a költségvetés és a megajánlás megszavazása, akkor beáll az exlex. Ennek elkerülése pedig 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. természetszerűen ama kötelezettségek közétartozik, amelyek ebben az időszakban telj esitendők. Vitán felül áll tehát, sőt a törvény betűjén és szellemén kívül ia józan észből, sőt az írni-olvasni tudás tudományából is levezethető az, hogy az 1932 július 1-ével kezdődő költségvetési esztendőre a kormány igenis, nemcsak jogosult, hanem köteles is mindazon intézkedéseket megtenni, amelyeket a felhatalmazási törvény számára, mint feladatokat, előír. Egyszer már szóvátettem, most csak megismétlem: ilyen alkotmányjogi aggályok felmerülhettek volna akkor, amikor elsőízben került a 33-as bizottság az elé a válaszút elé, hogy megszavazzon-e olyan javaslatot, amely belenyúlik az új költségvetési esztendőbe, igen vagy nem. De amikor a 33-as bizottság már legalább tizenöt olyan rendelkezést fogadott el, amely belenyúlik az új költségvetési esztendőbe, valóban a képmutatáshoz áll közel az a felfogás, hogy egyszerre csak ezeknél a fontos rendelkezéseknél megtorpan és vonakodik ezekre nézve állást foglalni. Utóvégre a 33-as bizottságnak mi a kötelessége? Egyedül és kizárólag az, hogy bírálatot mondjon: helyes-e, célszerű-e az a rendelkezés, amelyet a kormány kiadni szándékol, vagy amelyet már előzetesen kiadott? (Lázár Miklós: És ha helytelennek találja?) Abban az esetben pedig, ha a 33-as bizottság nem tartja helyesnek és célszerűnek a tervezett vagy már kiadott rendelkezést, a 33-as bizottságnak joga van vagy figyelmeztetni a kormányt bizonyos hibákra, amelyeket elkövetett, vagy javaslatot tenni a kormánynak a kiadott rendeletek megmásítására, vagy pedig javaslatot tenni magának az országgyűlésnek a kormány által kiadott rendeletekkel ellentétben, végül pedig javasolhatja a 33-as bizottság a minisztérium felelősségrevonását, ami külön nagyon fontos jog azért, mert azok a feltételek, amelyek valamely kormány vádaláhelyezésénél előírva vannak, megkönnyíttetnek azzal, hogy a 33-as bizottsági, többségének, tehát 17'-szavazatnak az állásfoglalása elegendő arra, hogy az országgyűlés elé egy vádaláhelyezési indítvány kerüljön. (Lázár Miklós:^ A jus murmurandi van meg csak! — Friedrich István: Ez nem fog bekövetkezni! Nenn terem olyan tizenhét ember Magyarországon, -aki a kormány ellen szavazna! — Zaj.) Ami a 33-as bizottság továbbműködésének kívánatos vagy nem kívánatos voltát illeti, meg kell vallanom, hogy annakidején, amikor a többségi -»pártok meghívtak, hogy fogadjam el abba a bizottságba való beválasztásomat, magam is gondolkoztam a felett, vájjon nem helyes-e az az álláspont, amelyet az ellenzék az egész vonalon magáévá tett, hogy a 33-as bizottság tanácskozásaiból kivonja magát, de meggyőződtem arról, hogy az ellenzék állásfoglalása e tekintetben teljesen és tökéletesen elhibázott állásfoglalás volt. Nemcsak hogy nem bántam meg, hogy bementem a 33-as bizottságba, de annyira szélesbedett a látóköröm a kormány működésének elbírálása tekintetében, hogy egészen más szemmel nézem és bírálom most a helyzetet, amióta az ott hallottak birtokában vagyok és amióta mint a 6-os albizottság tagjának kezemben írásban lefektetett olyan adatok, bizalmas adatok vannak, amelyeknek birtokában egészen másképpen bírálom el a kormány ténykedését. (Fenyő Miksa: A parlament miért nem tudhat ezekről?) Ami a passzivitás kérdését illeti, ezt az elimúlt esztendőkben, amikor én is az ellenzék