Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Àz országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. 485 soraiba tartoztam, kipróbáltuk. (Lázár Miklós: Minden képviselőt fel kellene világosítani a való helyzetről!) A passzivitás mint politikai harci fegyver nem vált be, keservesen meg­bántuk és igen sok gondot okozott nekünk az, hogy ürügyet és alkalmat találjunk arra, hogy a passzivitást felfüggesszük és újra be­vonuljunk a parlamentbe. Azt hiszem, az el­lenzék hova-tovább, előbb-utóbb abba a hely­zetbe kerül, hogy kénytelen lesz feladni a pasz­szivitást ebben a tekintetben, mert mégsem le­het az ország érdekében álló az, hogy az ellen­zéki pártok a 33-as bizottság tanácskozásai­ban a most következő költségvetési esztendő­ben se vegyenek részt. En tagadom azt, hogy a 33-as bizottság ülésein azt tapasztaltam volna, hogy ott csak fejbólintgató kormánypárti férfiak ülnek, és a tanácskozás is olyan természetű volna, mint ahogyan azt ezen beállítás alapján bárki gon­dolhatná. Éppen ellenkezőleg, majdnem min­den rendelkezés kiadásánál magas színvonalú vita játszódott le, ^ amelybe a kormányzó pár­tokhoz tartozó felsőházi tagok és országgyűlési képviselők tudásuk egész javát vitték bele. Azt sem lehet állítani, hogy ezek a viták meddők lettek volna, mert számtalan rendeletet tudok felsorolni, amelyet a 33-as bizottságban elhang­zott felszólalásokra a kormány a legnagyobb készséggel módosított, sőt megbuktatott a 33-as bizottság nem egy rendelkezést. (Fried­rich István: Lehetetlen!) Ebből következik, hogy teljesen hamis beállításban szerepel a nagy nyilvánosság előtt az a tanácskozás, amely a 33-as bizottság ülésein lejátszódik. (Lázár Miklós: Hivatalos tudósítások jelen­nek meg! Ki hamisítja meg azokat? (Zaj.) Már ebből is folyik, hogy nem ellenezhetem, sőt mellette vagyok annak, hogy a 33-as bizott­ság újból folytassa működését a legközelebbi költségvetési esztendőben is. Azzal azonban határozottan egyetértek, amit Wolff Károly képviselőtársam javasolt, aki apodiktice ki akarja mondatni az ország­gyűléssel, hogy a 33-as bizottság újra válasz­tassák. (Helyeslés.) Ezt ugyan eddig is termé­szetesnek tartottam, és úgy vélem, a kormány­nak is ez volt az álláspontja, de apodiktice nem mondatott ki, hogy a 33-as bizottság újra választassék. En tehát elfogadom Wolff Ká­roly t. képviselőtársamnak azt az indítványát, amely azt célozza, hogy határozottan mondas­sák ki, hogy az új költségvetési évtől kezdve olyan 33-as bizottság működjék tovább, amely­nek tagjait az országgyűlés valószínűleg jú­nius hó folyamán újra választja. Hasonlóképpen elfogadom Wolff Károly t. képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy a f 33-as bizottság működéséről maga a bizott­ság legyen köteles jelentést tenni az ország­gyűlésnek. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Főleg abban látom az eltérést* az eddigi állapotoktól, hogy nem a kormány készíti a jelentést és nem a kormány viszi a 33-as bizott­ságban lejátszódott eseményeket a Ház elé, hanem maga a bizottság konstruál meg fél­évenként egy jelentést és az kerül elbírálás végett a Ház elé. Természetes azonban, hogyha már ennek a törvényjavaslatnak benyújtását a pénzügy­miniszter úr expozéja megelőzte, egyetlenegy képviselő sem tudja^ magát kivonni a pénzügy­miniszter úr expozéjának hatása alól; így én sem, és ennek a törvényjavaslatnak elbírálá­KÉPV1SELÖHÁZI NAPLÓ V. sánál feltétlenül foglalkoznom kell báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter úr expozéjával is. Igazságosan meg kell állapítanom, hogy Korányi Frigyes pénzügyminiszter úrnak be­széde alkalmával pozitív sikere volt. Miben rejlett azonban ez a pozitív sikere? (Friedrich István: Halljuk! Halljuk!) Pozitív sikere azért volt, mert először nem ígért semmit. (Felkiál­tások balfelől: Ez igen!) Jellemző a mai köz­állapotokra, hogy immár azzal is lehet hatást kiváltani és tetszésnyilvánítást provokálni, ha valaki nem ígér semmit. Pozitív sikere volt azért is, mert világosan és határozottan beszélt, nem kertelt és mindenki valóban megérthette azt, amit mondott. (Moz­gás a baloldalon.) A pozitív sikernek egyik titka azonban az is volt, hogy a keserű pilulát már előzetesen, egynéhány nappal előbb közhírré tették ama bizonyos három rendelkezésben, amelyet már megemlítettem és amelynek elbírá­lásánál már jó egy héttel utána voltak a fülek és agyak, amikor a pénzügyminiszter úr expo­zéját elmondta. (Lázár Miklós: Magyar nar­kózis!) De a pozitív siker okául tudom be azt is, hogy a pénzügyminiszter úr igen korrektül, nem pocskondiázta hivatalbeli elődjét és az előző kormányt. Sajnálattal konstatálom, hogy igen sokaknak, akiknek kötelességük volna az el­múlt kormány ténykedéseit védeni, részben, mert részük volt benne, részben, mert támogat­ták a kormányt, (Friedrich István: Igaza van!) igen gyakran csendes hallgatással siklanak át az elmúlt esztendők eseményei felett; míg végre a sok közül kevesen, de a kevesek közül hang­súlyozottan Korányi Frigyes pénzügyminiszter úr volt az, aki nyiltan, egyenesen, őszintén és bátran foglalkozott ezzel a kérdéssel, hang­súlyozván, hogy nem terheli felelősség az előző kormányt, például az adósságcsinálás terén. A pénzügyminiszter úrnak nagy parlamenti sikere után is azonban némely kijelentését kor­rigálnom kell. Először mi szorgalmazzuk a korrigálást, várván tőle, hogy ő maga is be fogja látni, hogy egyes dolgokban tévedett. A miniszter úr okvetlenül tévedett abban, amikor az ország eladósodását szépítette, holott az ország eladósodása, különösen pedig az agrár­foglalkozású lakosság eladósodása valójában sokkal nagyobb, mint ahogy az igen t. pénzügy­miniszter úr azt feltüntette, mert nem a szám­jegyek összege mutatja ki a magyar eladósodás súlyos voltát, hanem az adósságok rendezetlen­sége, az adósságok össze-visszasága és az adós­ságok után fizetendő kamatoknak horribilis nagysága. Ezek azok a tényezők, amelyek sú­lyosabbá teszik a helyzetet, mint ahogy azt egy százalékos kimutatás feltünteti. Hasonlóképpen tévedett a pénzügyminiszter úr abban, amikor Magyarország lakosait úgy osztályozta, hogy százalékosan különböztette meg egymástól. Szerinte a népességnek csak 56%-a sorolható az agrárnépesség sorába, míg 44% másnemű foglalkozással bír. Az igen t. pénzügyminiszter úrnak ez a megállapítása megint csak számjegynek számjeggyel való szembeállítása; a való helyzet azonban az, hogy ennek az 56%-ot kitevő agrárnépességnek boldo­gulása vagy bukása ránt magával még általam meg sem ítélhető százalékot kitevő nagy töme­geket. Hamis beállítás tehát az, amikor Magyar­ország lakosságáról úgy nyilatkozik valaki, hogy csupán 56%-ot tesz ki az agrárnépesség, mert ez a számjegy igen könnyen megtéveszthet bárkit, aki a kormány politikáját bírálja. Nagy megrökönyödéssel hallottam, amikor a pénzügyminiszter úr az ingótőke elvesztésé­70

Next

/
Oldalképek
Tartalom