Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

•Az országgyűlés képviselőházának 68, ták á hivatalt, otthagyták a műhelyt, az üzletet és mentek a tőzsdére, ahol nap-nap mellett jelentkeztek a papiros-nyereségek és ahol tényleg nap-nap mellett szegényebb lett az illető a valorizálatlan jegyintézeti hitelek és az inflációs pénzpocsékolás hatása alatt. (Zaj.) Az iparvállalatok nem törődtek azzal, hogy fűstölnek-e a kémények, hanem a részvényemissziók sikere iránt érdeklődtek. Túlnyomó részben elmulaszt tották az ebben az időben rendkívül fontos és szükséges reorganizációt, a trianoni viszonyokhoz való átidomítást és méretezést. Nem akarok nevekkel szolgálni, vannak dicséretes kitételek is, de ez a részvényspekuláció elkapta még a legkomolyabban dolgozó nagyiparosainkat és bankjainkat is s elsősorban ez volt előidéizője a mostani bankválságnak. A bankoknak a szindikátusok által történt kifosztása, a hűtlen igazgatók gesztiója, a részvénytömegek esztelen felvizezése, a nonvalőröknek a tőzsdére való rázúdítása, a komoly munkával szemben (a; spekuláció előtérbe helyezése, a túldimenzionált bankrendszernek, a titkos tartalékok és az adónemfizetés rendszere juttatta az állapotokat erre az erkölcstelen lejtőre, amelynek következményeit tulajdonképpen ma sínyli meg igazán a gazdasági élet. Mert minden elkövetett hiba és minden erkölcstelenség nem akkor bosszulja meg magát, amikor elkövetik, hanem, amikor az ellenálló képesség gyöngül, (Igaz' Ügy van!) amikor bajok jelentkeznek, akkor következik el a letörés és bosszú, amelyet a sors eúz ilyen erkölcstelen tendenciákkal suj't. Ea a bosszú a sokszorosát veszi el azoknak az értékeknek, amelyeket erkölcstelen módon tudtak szerezni. Azt kérdezem önöktőlj lehet-e antikapitalista tendenciának minősíteni azt, amikor kifogásoljuk, amikor kifogásolom és joggal kifogásolom azt, hogy nagyipari vállalataink és bankjaink igen jelentékeny részénél, egész a multévi bankzárlatig sokkal nagyobb, sokkal számosabb igazgatóságok működtek, mint a régi békebeli Magyarországon s fejenként és külön-külön is sokkal magasabb jövedelmekben részesültek, mint a régi békebeli Magyarországon? ,

r Azt kérdezem, nem jogos-e annak a részvényesnek, annak a bankbetétesnek a pénzügyminiszter úr szerint az az antikapitalista felfogás, hogy ezekkel a visszaélésekkel szemben egy erkölcsös, normális, tisztességes, észszerű, racionális üzletvezetést és szerény, a trianoni mértéknek megfelelő dotációját követeli a munkának! Nem is illő, nem is érthető tulajdonképpen hogy ezekben a nyomorúságos időkben, amikor tízezer diplomás állásnélküli szaladgál az országban, (Gáspárdy Elemér: 21.000 érettségizett!) hogy akkor néhány ember egyes intézeteknél élvezi, azt mondhatnám, az illetményeknek legalább a felét — de ha mindent összeszámlálunk, azon is felül — s ugyanakkor éhbéren dolgoztatja az alkalmazottiak százezreit. (Ügy van* Ügy van! — Tomcsányi Vilmos Pál: Ezen segíteni kell!) Nem antikapitalista tendencia az, ha a tőke visszaéléseivel szemben a kormányzatot felhívjuk arra, hogy ha a tőke a maga emberségéből nem követi azokat az erkölcsi és nemzeti célkitűzéseket, amelyeket követnie kellene, akkor mi nem ismerhetjük el azt, hogy a tőke felelőtlenül és; féktelenül garázdálkodhatik az országban. Es ha a tőke kisajátítását és a tőke bolsevizálását semmi körülmények között sem fogadhatjuk is el, de a tőkének nemzeti ellenőrzés alá való helyezését, azt igenis, követeljük és követelni fogjuk éppen a kapitalista világrend megmentése érdekében, amelyet a kapitalizmus abuzusai fenyegetnek felforgatásisal. (Ügy van! Ügy , ülése 1982 április 18-án, hétfőn. 451 van! bálfelől. — Kun Béla: Nincs joga a tőkének uzsoráskodni!) T. Ház! A pénzügyminiszter úr itt kijelentette, hogy ő igenis mindenkit meg fog adóztatni és nem tűr eltitkolt vagyonokat vagy jövedelmeket. Felhívom itt az önök figyelmét arra, bogy számos nagyvállalat, társulati adó alá eső intézmény, éveken keresztül úgyszólván adómentesen folytatta a maga tevékenységét. Miért, igen t. Ház? Mert az a mérlegkészítés, a titkos tartalékolásnak az a rendszere, amely megengedett, sőt approbált, meghonosodott rendszer ebben az országban, teljes szabadságot, lehetőséget és jogot biztosít erre. (Andaházi-Kasnya Béla: Legalizálva van adószempontból a leírás!) Es itt főleg az igazságügyminiszter úrnak figyelmét vagyok bátor felhívni erre, aki — mint tudomásom van róla — a részvényjogi kérdések tekintetében talán a maga részéről pártján belül is nehéz helyzetben van. Az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlom, méltóztassék csak megnézni a földgömb egyharmadának kapitalista centrumát, Angliát. Méltóztassék megnézni, hogy a titkos-tartalék rendszert tűrte-e az angol részvény jog. Ha Angliában egy vállalat titkos tartalékokat tenne félre és nem mutatná ki mérlegében az utolsó fillérig a tényleges bevételeket, börtönbe jutna az illető válallat felelős igazgatója. Meg is történt. (Gál Jenő: Diszkrét kiadások!) A közérdek éppen úgy, mint a részvényesé,, azt követeli, hogy az állam kapja meg az egész jövedelem után neki járó adót, a részvényes érdekei pedig azt követelik, hogy á nyilvános mérlegben egyrészt az osztalék teljes összegéhez hozzájusson, másfelől az árfolyamban jusson kifejezésre az a teljes érték, amelyet a vállalat tényleges vagyona jelent (Ügy van! Ügy van!) és végeredményben akadályoztassak meg az, hogy egyes vállalatok éppen titkos tartalékaikban bizakodva, hazárd és könnyelmű vállalkozásokba fogjanak és ezek balsikere esetén a részvényesek szemébe port hinthessenek és eltitkolhassák azokat a veszteségeket, amelyeket becsületes mérlegkészítés esetén be kellene vallaniok. {Kun Béla: Vagy pedig az állammal szanáltassák magukat az adófizetők pénzén! Erre is volt eset!) Ajánlom a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmébe azt, hogy méltóztassék a sematikus mérlegkészítést elrendelni, vagyis azt, hogy egy séma szerint kell minden vállalatnak bevallania tényleges jövedelmeit és kiadás alt. Mert az a rendszer, hogy adósok és hitelezők tétele alatt a leglehetetlenebb módon bujtatják el a_ kiadásokat és bevételeket, senkinek sem nyújt ellenőrzési lehetőséget. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Nem akarunk senkit megkárosítani, de a becsületes részvénytársasági ügyvitel, úgy érezzük, nemcsak nem jelent antikapitaliista felfogást, hanem maguknak a részvénytársaságoknak is érdekében áll. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Mert a magyar részvénypiacot, a budapesti tőzsdét nemcsak a dekonjunktúra, hanem a részvénytársaságok által űzött piramidális visszaélések és főleg e viszszaélések meg nem torlása tette tönkre, ami elvette a bizalmat a részvényvásárló közönségtől abban a tekintetben, hogy pénzét és tőkéjét részvényekbe fektesse. Ez a bizalom visszatérni csak akkor fog, ha egy becsületes részvényjogi reform és erélyes végrehajtás gondoskodik róla, hogy a magyar tőzsde olyan erkölcsi alapokon álljon, mint akár a londoni, vagy bármely más, tiszteletreméltó tőzsdéje ennek a világnak. Még egy kérdésre óhajtok rámutatni. Ezek-