Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

450 Az országgyűlés képviselőházának ni a konkrét és gyakorlati kérdésekre. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e megadni a képviselő úrnak a kért meghosszabbítást! (Igen!) Tehát még egy óra áll rendelkezésére a képviselő úrnak. (Kun Béla: Szünetet kérünk!) Eckhardt Tibor: A pénzügyminiszter úr kifogásolja azt is, hogy a nagy vagyonok és nagy jövedelmek ellen bizonyos közvélemény jelentkezik itt és ezt a közhangulatot röviden, tömören, de helytelenül bolsevista tendenciának minősíti. T. Ház! Ebben a tekintetben homlokegyenest ellenkező nézetet vallok a pénzügyminiszter úrral annak ellenére, hogy masrsm is kénytelen vagyok elismerni — még pedig sajnálattal vagyok kénytelen elismerni —, hogy tényleg van az országban ilyen hangulat, s hogy ez a hangulat talán nem is minden esetben indokolt és alapos. De kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ez a nagy tőkeellenes és mondjuk: álláshalnüozó tendenciákkal szemben jelentkező közvélemény, természetes indokokból táplálkozik és alapjában véve helyesebb erkölcsi célkitűzéseket tart szem előtt, mint aminőket a pénzügyminiszter úr itt beszédében kifejtett. (Gáspárdy Eleméri Ügy vanî) Én azt hiszem, hogy ez nem kifogásolandó, hanem, ha kapitalista nézőszögből akarom a magyar társadalom felfogását bírálni, inkább örülnünk kell annak, ha bárhol az országban még földéhséget tapasztalunk, vagy bárhol az országban bizonyos türelmetlen vagyonszerzési vágyat észlelünk, mert nemcsak hogy nem bolsevista, tendenciák, ezek, hanem ha pszichológiailag helyesen akarjuk megítélni, éppen ellenke^ zőjét jelentik minden bolsevizmusnak. Szerintem a nagy veszély abban van, — és ez a veszély, sajnos, az ország több részében már jelentkezik is — hogy a paraszt kiábrándul a föld" bői, azt mondja, vigye el földemet az állam és adjon nekem béresfizetést; A veszély abban van, ha már nem. akar földet szerezni, ha nem akar kapitalista lenni, hanem egyszerűen az állami kitartott szerepére vágyik. Ez a bolsevizmus, nem pedig az, amiről a pénzügyminiszter úr itt beszélt. A kisemberben bizonyos vagyonszerzési vágy van, ami — hiszen emberek vagyunk valamennyien — a nagy vagyonokkal szemben t némi írigykedést is jelent. És kérem, ne méltóztassanak ezt a magyar faj speciális betegségének minősíteni; méltóztassanak például elolvasni André Sigfridnek, a kiváló francia írónak a mai Franciaországról írott könyvét, ahol egyenesen azt mondja, hogy az írigykedés a francia kispolgár lelkének vezérlő motívuma.. Magyarországon hála Istennek, még nem jutottunk ide, s ha a pénzügyminiszter urat megkérdeznek, hogy micsoda káros konzekvenciái voltak már eddig ennek az antikapitalista hangulatnak, nem hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr akár csak egyetlen konkrét jelenséget is tudna nekem megjelölni, kivéve talán azt, hogy némely nagyvagyonú vagy nagyjövedelmű embernek a délutáni álmócskáit megzavarja az a gondolat: Jézus, mi lesz itt, ha ez a gonosz ellenzék jut egyszer kormányra és áz én mammutjövedelmeimet és álláshalmozásaimat egyszer komoly bírálat és megítélés tárgyává teszi. (Ulain Ferenc: Az a jövedelem csak szúnyogjövedelem, nem mammiutjövedelem! — Andaházi-Kasnya Béla: A tisztességes vagyongyűjtésnek senki sem lehet ellene, ez természetes! — Zaj.) De túlmenőleg ezen a motívumon, amely 68. ülése 1982 április 18-án, hétfőn. mint ismétlem, nem speciális magyar jelenség, rá kell mutatnom arra is. hogy vannak antikapitalista tendenciák ebben az országban, amelyek nemcsak hogy helyénvalóak, hanem szükségesek is és ha nem volnának meg, életre kellene azokat hívni. Méltóztassék megengedni, hogy én itten röviden, mint egy panoptikumban körülvezessem önöket azon a körképen, amely a magyar adófizető, vagy a magyar polgár szeme előtt feltárul arra vonatkozólag, hogy a kistőkés a részvényes, a kisgazda vagyonával az elmúlt tíz évben a nagytőkés hogyan sáfárkodott s részesült-e az illő védelemben? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert nemcsak a kartellvezér, nemcsak a vezérigazgató kapitalista. A részvényes is kapitalista, a részvényesek pedig többen vannak, mint a bankdirektorok, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és a kisgazda is kapitalista. A kisgazda az igazi kapitalista. Az az oroszországi kulák még mindig védi az orosz földet akkor, amikor az orosz bankdirektorok már régen New-Yorkban és Londonban élvezik az életet. A bolsevizmus ellen a kisexisztenciák nagy tömege, a megerősödött kispolgár és kisgazdák az igazi defenzíva, nem a bankdirektorok (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Nem a Kreuger Ivánok!) nem a Kreuger Ivánok, amint nagyon helyesen mondja Andaházi-Kasnya képviselőtársam, mert az ilyen nagykapitalista erősebb bolsevista agitátor mint Lenin, Trotzkij vagy Stalin. (Andaházi-Kasnya Béla: A tisztességtelen vagyongyűjtés lehetősége a legnagyobb agitátor!) A tőke alapját sem képezheti más, mint a jóerkölcs. A tőke alapját képezi a munka megtakarított jövedelme, de a tőke alapját nem képezheti — és ha képezi a tőke alapját, akkor semmi esetre sem érdemli a tiszteletet — az a tőke, amely a maga pénzét, a maga aranyát erkölcstelen spekulációnak vagy pláne tömegek kifosztásának, a tömegek kormányhatósági asszisztencia mellett való kifosztásának köszönheti. (Ügy van! Ügy van!) Mi történt itt az "eímult 10 évben? Sőt mehetünk hátrább is, a világháború idejére is. Itt az erkölcstelen spekulatív nyereségeknek olyan eldorádó ja nyílott meg. amilyet ez a nemzet évszázadokon keresztül soha nem ismert. Főleg az inflációs idő azt kell mondanom, demoralizálási özönvíz gyanánt ömlött végig ezen az országon, amikor a komoly és becsöletes munka nevetségessé vált, mert a spekuláció, a legerkölcstelenebb spekuláció vált műiden jövedelemnek és vagyonnak úgyszólván egyedüli kútforrásává amikor elértéktelenedett a takarékbetét, amikor elértéktelenedett a hadikölcsön, amikor elértéktelenedett a záloglevél, amikor minden tisztességes polgári munkának egy életen át összegyűjtött eredménye semmivé vált (Vázsonyi János: És az árvák pénze! Ez volt a legnagyobb gazság!) és ugyanakkor az erkölcstelen spekuláció orgiát ült. ÍJánossy Gábor: Világszerte!) Azok a jelszavak, azok az, ürügyek, amelyek alatt ezt a spekulációt űzték, rendkívül megbosszulták magukat azokon a foglakozási ágakon is, amelyek érdekében és javára állítólag űzettek, mert melyik iparvállalatnak váltak javára azok az inflációs részvényemissziók, amelyekkel kapcsolatban a haszon túlnyomó részét a bankszindikátusok vágták zsebre, elvonva a komoly értékeket a részvényesek elől? Maga a közönség is, a nagyközönség is elcsábult ennek a perspektívának hatása alatt. Komoly és szorgalmas emberek, hivatalnokok otthagy-