Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 443 a mégyőződésem, hogy a törvényhozás az állami szuverenitás forrása és a törvény az állami akarat leghűbb kifejezője. (Kabók Lajos: De nálunk nem így van!) Ám arról is meg vagyok győződve, hogy a mélyen t. kormány sem r gyönyörűségből él a rendeleti jogszabályozás szurrogátumával, hanem a rettenetes gazdasági helyzet, a világválság kényszere alatt (Jánossy Gábor: Vis major!) reászorul a rendeleti jogszabályozás mankójára, mert a rendkívüli viszonyok és a napról-napra történő változások, .a felénk meredő veszedelmek, a lenni vagy nem lenni állandó sorsdöntő kérdései nem engedik, hogy a normális jogszabályozásnak kényelmes országútjára lépjünk. (Kabók Lajos: A múlt évben 523 mankót vett a hóna alá!) Meg vagyok győződve róla, hogy a kormány tagjai — mint ahogy pártkülönbség nélkül minden magyar ember is — arra törekszenek, azért küzdenek, szörnyű nehéz harcban és sziszifuszi munkával, hogy a bajok elmúljanak, hogy közeledjünk azokhoz az időkhöz, amikor nem szorulunk rendkívüli in tézkedésekre. Mennél közelebb jutunk ehhez az időszakhoz, annál kevésbbé lesz szükségünk rendeleti jogszabályozásra; viszont állapítsuk meg: mennél inkább teljesítjük kötelességünket, annál rövidebbre szabjuk ezt a valóságos átmeneti időt. (Ügy van a baloldalon.) Addig azonban kénytelenek vagyunk a viszonyok kényszere . előtt meghajolni, s mivel a javaslat az adott viszonyokkal számol, az adott helyzetnek természetes következménye s mert jogi és közjogi szempontból nem támadható meg, .tisztelettel kérem a Házat, hogy a pénzügyi és közjogi együttes bizottság: határozatával r egyetértően a javaslatot elfogadni és törvénv ereiére emelni méltóztassék. (Élénk helyeslés, élienzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra -következik*? Herczegh Béla jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, — talán nem meglepő ez a kijelentésem — hogy az; előadó úr véleményével ellentétben az 1931:XXVL tcikk, az úgynevezett felhatalmazási törvény meghosszabbítására irányuló javaslattal szemben magam és pártom nevében bejelentsem, hogy ezt a javaslatot' nem fogadhatjuk el, még pedig nem fogadhatjuk el súlyos közjogi aggályaink miatt sem, amelyek tekintetében az előadó úrral szemben — sajnos —. kénytelen vagyok ellentétes álláspontot elfoglalni. (Rassay Károly: Ügy van!) Minél nehezebb körülmények között él egy társadalom, minél komplikáltabb, minél nehezebben áttekinthető, minél — majdnem azt kell mondanom — veszedelmesebb szituációk között él egy társadalom, annál jobban vigyáznunk kell arra, hogy az a szilárd alap, amelyet a törvényesség, az alkotmány egy társadalom számára mint utolsó refugiumot jelent, ki ne csússzék a lábunk alól. (Rassay Károly: tígy van!) Fokozott óvatosság, fokozott gondosság kell, hogy a törvényhozót ezekben a kérdésekben vezérelje. Nemcsak azért, mert az ellenzéken ülünk, amikor természetes, hogy ilyen par excellence bizalmi kérdéssel kapcsolatban mint ellenzéki párt nem fogadhatjuk el a felhatalmazási javaslatban foglalt messzemenő jogosítványokat, melyeket a törvényhozás a kormányzatnak enged át, hanem igenis, lelkiismeretünk parancsszavára hallgatva, nagyon súlyos közjogi aggályaink is vannak ezzel a felhatalmazási javaslattal szemben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Én nem fogadhatom el ebben az esetben azt az álláspontot, hogy a mai szükséghelyzetben, amely nemcsak Magyarországot sújtja, hanem számos más környező országban is több-kevesebb élességgel jelentkezik, pláne most, amikor már egy 'éven keresztül fennállott ez a rendkívüli jogosítvány, a kormányzatnak továbbra is szüksége lehetne az ország érdekében erre a rendkívüli felhatalmazásra. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szomszédainknál is és számos más országban is fennállanak a hasonló gazdasági bajok (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) több-keyevesebb intenzitással és sehol sem került sor arra, hogy ilyen szükségrendelettel kormányozzák ezeket az országokat, kivéve egyetlenegy országot, a német birodalmat, de ott sem azért, mintha más módon nem lehetne, mintha parlamentárisán nem lehetne rendet csinálni a gazdasági kérdésekben, hanem a szociális német parlamenti helyzet kényszerítette erre a német birodalmat, ahol a jobboldal és a baloldal körülbelül egyenlő számiban lévén a Reich s rath ban képviselve, nem alakulhatott ki olyan munkaképes többség, amely az eredményes törvényhozási munkának előfeltétele. (Úgy van! Ügy van a baloldalon.) En azt (kérdezem itten önöktől: vájjon ebben a Házban nincs-e elég nagy többsége a | kormánynak ahhoz, hogy a tetszése szerinti javaslatokat megszavaztassa? Sőt azt kell mondanom, hogy talán kissé túlnagy ez a többség, talán kissé egészségtelenül nagy ez a többség. Ha én itt analógiát akarok vonni, akkor azt kell mondanom, hogy ez a magyar helyzet nem a német helyzet analógiájára vonható, hanem nálunk a helyzet sokkal inkább^ a jugoszláv szituáció mintájára alakult ki (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.), ahol szintén egy túlságos nagy többség, egy kizárólagos többség monopóliuma gyanánt jelentkezik a törvényhozás és ezért beteg Jugoszlávia, ezért nem tudja alkotmányosan a maga dolgait rendezni. Én merem állítani azt, hogy ha ebben a teremben többen ülnének olyanok, akik tényleg a magyar nemzet szabad akaratából kej rültek be ide, sokkal, de sokkal könnyebb , volna ennek a törvényhozásnak munkáját elvégeznie és nem volna szükség rendkívüli felhatalmazásokra. (Ügy van! Ügy van! a bal-és \ a szélsőbaloldalún.) Komoly alkotmányosság esetén néhány főnyi szavazattöbbség teljes morális erőt ad a kormányzatnak arra, hogy a maga akaratát a parlamenten keresztül — ha megszavazták — teljes súllyal, azt mondhatnám teljes potesztásszal, teljes hatalommal végrehajtsa, mert tényleg a nemzet többségére hivatkozhat. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Itt, ennek a Képviselőháznak nagy gyengéje az, hogy hiába van számszerűleg ez a nagy többség, a nemzet többsége már régen nem áll a számszerű többség mögött. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellentmondások a jobboldalon.) Beszéljünk becsületesen és őszintén: vájjon ez a 15 főnyi párt, amelyhez nekem van szerencsém tartozni, nem rendelkezik-e ebben az országban legalább annyi szavazattal, mint a túloldalon ülő igen t. nagy többség? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Rassay Károly: Akkor mi marad nekünk? — Derültség. — Kun Béla: A többi; nekik meg nem marad semmi, legfeljebb pár száz paraszt. — Zaj.) Én nyugodt lel'