Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 443 a mégyőződésem, hogy a törvényhozás az ál­lami szuverenitás forrása és a törvény az ál­lami akarat leghűbb kifejezője. (Kabók Lajos: De nálunk nem így van!) Ám arról is meg va­gyok győződve, hogy a mélyen t. kormány sem r gyönyörűségből él a rendeleti jogszabá­lyozás szurrogátumával, hanem a rettenetes gazdasági helyzet, a világválság kényszere alatt (Jánossy Gábor: Vis major!) reászorul a rendeleti jogszabályozás mankójára, mert a rendkívüli viszonyok és a napról-napra tör­ténő változások, .a felénk meredő veszedelmek, a lenni vagy nem lenni állandó sorsdöntő kér­dései nem engedik, hogy a normális jogszabá­lyozásnak kényelmes országútjára lépjünk. (Kabók Lajos: A múlt évben 523 mankót vett a hóna alá!) Meg vagyok győződve róla, hogy a kormány tagjai — mint ahogy pártkülönb­ség nélkül minden magyar ember is — arra törekszenek, azért küzdenek, szörnyű nehéz harcban és sziszifuszi munkával, hogy a ba­jok elmúljanak, hogy közeledjünk azokhoz az időkhöz, amikor nem szorulunk rendkívüli in tézkedésekre. Mennél közelebb jutunk ehhez az időszakhoz, annál kevésbbé lesz szüksé­günk rendeleti jogszabályozásra; viszont ál­lapítsuk meg: mennél inkább teljesítjük köte­lességünket, annál rövidebbre szabjuk ezt a valóságos átmeneti időt. (Ügy van a balolda­lon.) Addig azonban kénytelenek vagyunk a viszonyok kényszere . előtt meghajolni, s mi­vel a javaslat az adott viszonyokkal számol, az adott helyzetnek természetes következ­ménye s mert jogi és közjogi szempontból nem támadható meg, .tisztelettel kérem a Há­zat, hogy a pénzügyi és közjogi együttes bi­zottság: határozatával r egyetértően a javasla­tot elfogadni és törvénv ereiére emelni mél­tóztassék. (Élénk helyeslés, élienzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra -következik*? Herczegh Béla jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, — talán nem meglepő ez a kije­lentésem — hogy az; előadó úr véleményével ellentétben az 1931:XXVL tcikk, az úgyne­vezett felhatalmazási törvény meghosszabbí­tására irányuló javaslattal szemben magam és pártom nevében bejelentsem, hogy ezt a ja­vaslatot' nem fogadhatjuk el, még pedig nem fogadhatjuk el súlyos közjogi aggályaink miatt sem, amelyek tekintetében az előadó úr­ral szemben — sajnos —. kénytelen vagyok el­lentétes álláspontot elfoglalni. (Rassay Ká­roly: Ügy van!) Minél nehezebb körülmények között él egy társadalom, minél komplikáltabb, minél nehe­zebben áttekinthető, minél — majdnem azt kell mondanom — veszedelmesebb szituációk között él egy társadalom, annál jobban vigyáznunk kell arra, hogy az a szilárd alap, amelyet a tör­vényesség, az alkotmány egy társadalom szá­mára mint utolsó refugiumot jelent, ki ne csússzék a lábunk alól. (Rassay Károly: tígy van!) Fokozott óvatosság, fokozott gondos­ság kell, hogy a törvényhozót ezekben a kérdé­sekben vezérelje. Nemcsak azért, mert az ellen­zéken ülünk, amikor természetes, hogy ilyen par excellence bizalmi kérdéssel kapcsolatban mint ellenzéki párt nem fogadhatjuk el a felha­talmazási javaslatban foglalt messzemenő jogo­sítványokat, melyeket a törvényhozás a kor­mányzatnak enged át, hanem igenis, lelkiisme­retünk parancsszavára hallgatva, nagyon sú­lyos közjogi aggályaink is vannak ezzel a fel­hatalmazási javaslattal szemben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Én nem fogadhatom el ebben az esetben azt az álláspontot, hogy a mai szükség­helyzetben, amely nemcsak Magyarországot sújtja, hanem számos más környező ország­ban is több-kevesebb élességgel jelentkezik, pláne most, amikor már egy 'éven keresztül fennállott ez a rendkívüli jogosítvány, a kor­mányzatnak továbbra is szüksége lehetne az ország érdekében erre a rendkívüli felhatalma­zásra. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Szomszédainknál is és számos más országban is fennállanak a hasonló gazdasági bajok (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) több-keye­vesebb intenzitással és sehol sem került sor arra, hogy ilyen szükségrendelettel kormányoz­zák ezeket az országokat, kivéve egyetlenegy országot, a német birodalmat, de ott sem azért, mintha más módon nem lehetne, mintha parla­mentárisán nem lehetne rendet csinálni a gaz­dasági kérdésekben, hanem a szociális német parlamenti helyzet kényszerítette erre a német birodalmat, ahol a jobboldal és a baloldal kö­rülbelül egyenlő számiban lévén a Reich s rath ban képviselve, nem alakulhatott ki olyan munka­képes többség, amely az eredményes törvény­hozási munkának előfeltétele. (Úgy van! Ügy van a baloldalon.) En azt (kérdezem itten önöktől: vájjon ebben a Házban nincs-e elég nagy többsége a | kormánynak ahhoz, hogy a tetszése szerinti javaslatokat megszavaztassa? Sőt azt kell mondanom, hogy talán kissé túlnagy ez a több­ség, talán kissé egészségtelenül nagy ez a több­ség. Ha én itt analógiát akarok vonni, akkor azt kell mondanom, hogy ez a magyar helyzet nem a német helyzet analógiájára vonható, ha­nem nálunk a helyzet sokkal inkább^ a jugo­szláv szituáció mintájára alakult ki (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.), ahol szintén egy túlságos nagy többség, egy kizáró­lagos többség monopóliuma gyanánt jelentke­zik a törvényhozás és ezért beteg Jugoszlávia, ezért nem tudja alkotmányosan a maga dolgait rendezni. Én merem állítani azt, hogy ha ebben a teremben többen ülnének olyanok, akik tény­leg a magyar nemzet szabad akaratából ke­j rültek be ide, sokkal, de sokkal könnyebb , volna ennek a törvényhozásnak munkáját el­végeznie és nem volna szükség rendkívüli fel­hatalmazásokra. (Ügy van! Ügy van! a bal-és \ a szélsőbaloldalún.) Komoly alkotmányosság esetén néhány főnyi szavazattöbbség teljes morális erőt ad a kormányzatnak arra, hogy a maga akaratát a parlamenten keresz­tül — ha megszavazták — teljes súllyal, azt mondhatnám teljes potesztásszal, teljes hata­lommal végrehajtsa, mert tényleg a nemzet többségére hivatkozhat. (Élénk helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) Itt, ennek a Képviselőháznak nagy gyen­géje az, hogy hiába van számszerűleg ez a nagy többség, a nemzet többsége már régen nem áll a számszerű többség mögött. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellentmondások a jobboldalon.) Beszéljünk be­csületesen és őszintén: vájjon ez a 15 főnyi párt, amelyhez nekem van szerencsém tartozni, nem rendelkezik-e ebben az országban leg­alább annyi szavazattal, mint a túloldalon ülő igen t. nagy többség? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Rassay Károly: Akkor mi ma­rad nekünk? — Derültség. — Kun Béla: A többi; nekik meg nem marad semmi, legfel­jebb pár száz paraszt. — Zaj.) Én nyugodt lel'

Next

/
Oldalképek
Tartalom