Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

444 Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. kiismerettel merem állítani, hogy ha a nemzet szabadon nyilvánulhatna meg, ennek a pártnak, amelyhez tartozni szerencsém van, több mandátuma volna ebben a Házban, mint a mai kormányzórendszernek. (Jánossy Gábor: Csak feltevés ez!) Ez a nagy gyengéje a mai rendszernek, ez a nagy gyengéje a mi egész törvényhozási helyzetünknek és amíg ezen a gyengén nem változtatunk, az a belső bizonytalanság, amely az ilyen egészségtelenül összejött többségeket mindig jellemezni szokta, az a pszichológiai gyengeség, amely belülről, — azt mondhatnám — születésénél fogva inherens egy ilyen többségben, készteti önöket arra, hogy ilyen rendkívüli^ felhatalmazásokhoz, a komoly alkotmányosság következményeivel szemben, (Simon András: Szó sincs róla!) a látszat-alkotmányosság fenntartása mellett, végeredményben diktatórikus vagy legalább is félig diktatórikus rendszabályokhoz nyúljanak. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl. — Zaj a jobboldalon.) Ezekben voltam bátor nemcsak a parlamenti szokásokhoz ragaszkodva, hanem tényleg lényegében iê az előadó úr közjogi véleményével szemben a magunk felfogását kifejteni. Most már a felhatalmazási javaslat lényegére áttérve, iparkodom megkeresni azt — még: pedig az elmúlt évben kiadott konkrét, mondjuk, szükségrendelkezé=ek alapján —, hogy vájjon a múltban követett eljárás olyan volt-e, hogy a jövőre nézve ez a parlament tényleg nyugodtan bízhatja az ügyeknek hasonló módon való továbbvitelét erre *> rendszerre? (TJlain Ferenc: Ez a lényeg!) Nagyon igaza van az én kedves képviselőtársamnak, Ulain Ferencnek: ez a lényeg, amely a közjogi argumentumoknál — én is azt mondom — talán még sokai súlyosabban esik latba. Méltóztassék végiggondolni az elmúlt eszteridő 8—9 hónapi munkáján, amelyet ezekkel a szüségrendeletekkel kormányzott az igen t. túloldalon ülő többség és a két kormány, amely azóta az országban a gyeplőt kezében tartotta. Méltóztassék végiggondolni, hogy az ' alatt a 8—9 hónap alatt mit cselekedett a kormány ezzel a kivételes hatalommal. Ha összegezni akarjuk a tett intézkedéseket, az intézkedéseknek két kategóriáját látom. Az egyik: emelték lényegesen a közterheket (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!), a másik: lejjebb szállították az illetményeket. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ebbe a két csoportba tartozik — talán azt mondhatnám — teljesen kizárólag: mindaz az intézkedéis, amely az elmúlt 8—9 hónapban foganatosíttatott. Ha nem is lehet azt kifogásolni, hogy a kormány az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében a kiadásokat restringálni és a bevételeket fokozni iparkodott, mégis kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy csak takarékossággal az elrontott helyzeten változtatni és javítani már nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha becsületesen számotvetünk az ország helyzetével,^ én innen az ellenzéki oldalról is megállapítom azt, hogy ha Károlyi Gyula gróf az ő munkatársaival 1926 ban, mindjárt a szanálás után vette volna át a kormányt — bár átvette volna — s azt a kormányzati szellemet, amelyet ma érvényesít, mái- 1926-tól kezdve érvényesítette volna, akkor igenis igaza lenne a mai rendszernek, mert nem jutottunk vtd.ua ide a tékozlás eike rülésével és a felesleges kiadásoktól való tartózkodással, . ._.... ;. -' .'j i,. J ilJS&iti Ha a lényegét keresem az egész elmúlt 5—6 év végtelenül könnyelmű pénzügyi gazdálkodásának, azt mondhatnám, egy lélektani okban látom azt meg: az ország közszabadságainak semmibevevése mellett legalább is a látszatjólétet kellett az országban fenntartani, hogy elviselhetővé tegyék az országban a közszabadságok teljes hiányát. (Ügy van! Ügy van! balfélol.) Ez volt a lelki rugó, amely állandóan új és új kiadásokra, felesleges és tékozló geszciókra sarkallta az elmúlt kormányzatot, amely drága kamtozású külföldi pénzekkel terhelte meg az ország köz- és magángazdálkodását, hogy végeredményben egy külföldi kölcsöninfláció által előidézett látszatkonjunktúrával port hintsenek ennek a nemzetnek szemébe, s prolongálja a szabadságjogok teljes megszűntetésére felépített egyoldalú párturalmi diktatúráját. (Ulain Ferenc: Tetemrehívása ez a lelkiismeretnek ! ) Sajnálom, hogy nem 1926-ban vette át a mai kormány elnök úr a kormány gyeplőjét, mert bizonyos, hogy nem jutottunk volna idáig. De azok a rendszabályok, amelyek 1926-ban még rendben tudták volna tartani az. államháztartást, ma nem elegendők. Sőt azt kell, hogy mondjam: ha tanulmányozom az államháztartás elmúlt éveinek számadatait, akkor körülbelül azt látom, hogy 1930 január 1-től kezdődik az államháztartási helyzetnek katasztrofális- romlása, amely másfél év múlva, 1931 júliusában már a bankzárlatra s ezekre a rendkívüli intézkedésekre vezetett. Ha legalább 1930 január 1-ével új, lelkiismeretes és takarékos üzletvitel kezdődött volna .meg a magyar állam háztartásában, ma nem kellene azzal a szégyennel itt ülnünk valamennyiünknek, még nekünk ellenzékieknek is nem kellene azzal a szégyenpirral homlokunkban itt ülnünk, hogy talán mi voltunk a legelső állama Európának, amely a legalaposabban tört le és külföldi kötelezettségeinknek nem tudunk eleget tenni. De a másik oldalon legyünk tisztában azzal is, hogy most már csak takarékossággal a helyzeten javítani nem lehet. (Ügy van! balfelöl.) Mikor a bankzárlat bekövetkezett, mikor legelőszörvolt alkalmam ezekből a padokból a mai gazdasági helyzetről véleményemet kifejteni, a múlt év augusztusában már bátor voltam rámutatni arra, hogy itt nem arról van szó, hogy 850, 830 vagy 800 milliós költségvetéssel operálunk-e, mert ez a nemzet a 800 milliót sem tudja kiizzadni és bármennyire sajnálom, hogy igazam lett, de a pénzügyminiszter úrnak féloptimista kinyilatkoztatásaiból is kiérzem a pénzügyminiszter úr becsületes gondolkozásából fakadó, komoly aggályokat. A pénzügyminiszter úr maga sem bízik abban, hogy ezt a 806 milliós állami költségvetést — pláne a borzalmas üzemi deficitekkel kiegészítve — ez a nemzet a jövő esztendőre ki fogja tudni izzadni. A Népszövetség pedig kifejezetten annak a véleményének, adott kifejezést, hogy ez a költségvetési keret is túlmagas, és én a magam részéről világosan látom, hogy ezek között a keretek között sem fogjuk tudni deficitmentesen a jövő év gestióját vinni, és olyan borzalmas kényszerhelyzet elé kerülhetünk legkésőbb a folyó év őszére, amely még az eddigi r helvzetet is felülmúlja a maga katasztrofális és drámai gazdasági letörésében. (Ügy van! bal felől.) Igen t. HázJ A következőkre vagyok bátor rámutatni éppen a pénzügyminiszter úr kijelentéseivel kapcsolatban : Midőn a pénzügyminiszter úr kijelentette