Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

44â Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. zást vissza nem vonta, a kormány gyakorol­hat rendeleti jogszabályozást, és az ily módon keletkezett jogszabályozás kiterjed a későbbi időpontra is, amikor a rendeletekre vonatkozó felhatalmazás már visszavonatott. A kormány a nyert felhatalmasás alapján már életbelép­tetett rendeleti jogszabályozást új törvény nél­kül is módosíthatta volna és csak alkotmány­tiszteletre és a törvényhozás megbecsülésére vall, hogy a kprmány mégis törvényjavaslat­tal lépett a Ház elé % Annyival is inkább tisz­teletreméltó a kormánynak ez & ténye, mert­hiszen érdemben nem kér újat, csupán azt kéri a javaslat, hogy 1931:XXVI. te. 10. §-ának első bekezdésében az 1932. évi június hó végére meg­szabott határidő helyébe az 1933. évi június hó 30 ; napja lépjen. (Ulain Ferenc: Csupán ennyit kér! Milyen kicsi dolgot!) Tehát nem érdem­meli, hanem időbeli változtatást kér, .mégpe­dig nem bizonytalan időre, hanem csak a kö­vetkező egyetlen költségvetési évre. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ami módosítás viszont van a javaslatban, azt nem terjeszti ki, hanem szűkebbre szorítja a kormány eredeti felhatalmazását, amikor ki­mondja, hogy «az országos bizottság valamely javaslatának tárgyalása végett elhatározhatja az országgyűlés mindkét Házának összehívá­sát; ebben az esetben az országgyűlés két Há­zának elnökei a Képviselőház és a Felsőház ösz­szehívása iránt az országos bizottság határo­zata alapján haladéktalanul intézkedni kötele­sek.» Ez tehát egy plusz, amely az eddigi fel­hatalmazásában nem volt benne. Ennél a kér : désnél csak megemlítem, hogy természetesen olyan esetben, amikor kormányzói elnapolás folytán nem ül együtt a törvényhozás, a két Házat összehívni nem lehet; itt különben is csak egy hónapról lehet szó, mert a kor­mányzó úr Őfőméltósága összesen csak egy hó­napra napolhatja el a Házat, tehát legrosz­szabb esetben is csak egyhónapi halasztásról lehet szó. Végül, — amint a pénzügyi és közjogi bi­zottság együttes jelentése kimondja — és ezt bátor vagyok aláhuzottan hangsiilyozni — a törvényjavaslat elfogadása semmiféleképpen nem érinti azt a határozati javaslatot, ame­lyet a Felsőház kezdeményezésére a Képviselő­ház 1931. december hó 10-én országos határo­zattá emelt, amelynek értelmében az 1931. évi XXVI. te. 2. §-ában nem nyert a kormány fel­hatalmazást arra, hogy alkotmányunknak törvényen vagy szokásjogon alapuló szabá­lyait rendeletileg: módosíthassa vagy hatá­lyon kívül helyezhesse. (Jánossy Gábor: Ez természetes!) T. Ház! Amint az előadottakból látszik, a törvényjavaslat szövege kizár minden olyan értelmezést, mintha a kormány az 1931:XXVI. tc.-ben nyert, felhatalmazást bővíteni, vagy mélyíteni akarná, sőt, amint előadni bátor voltam, a javaslat éppen az ellenkező szándé­kot akarja megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Örülni fog H kormány, ha megszabadulhat tőle!) A javaslatnak ez a tétele, mely szerint az Í931:XXVI. tc.-ben kapott felhatalmazás to­vábbra is akként szól, hogy az annak alapján kibocsátott rendelet hatálya a felhatalmazás idején túl terjed, amennyiben a rendelet más­képp nem rendelkezik és hogy olyan rendelet is életben lehet, amelynek hatálya a felhatal­mazás idejének leteltét követő költségvetési évben veszi kezdetét, szintét nem új, ezt a t. Ház már törvényben mondta ki, viszont a jog­szabályozás másképpen el sem képzelhető és mindenütt a világon adott körülmények kö­zött így szokott történni. •T. Ház! Amikor tiszteletteljes előadásomban ezt a végtelenül nagyjelentőségű és horderejű igen fontos kérdést ismertettem, különösen al­kotmányjogi és jogi természetét emeltem ki, anélkül, hogy még messzebbre óhajtottam volna elkalandozni, pedig ez olyan téma, hogy egészen útvesztőbe juthatunk, ha folyton követjük. Hangsúlyozom azonban, hogy elsősorban és mindenekfelett jogi és jogászi alapon hangoz­tatom meggyőződésemet. Elismerem, hogy ehhez a kérdéshez kizáró­lag politikai szempontból is hozzá lehet szólni. (Ügy van! a baloldalon.) Sőt elismerek olyan felfogást is, hogy a jogi tekinteteket a politikai nézőpontoknak alárendelve szólhat valaki a kér­déshez. Én tisztelem, komolyan veszem és jóhi­szeműnek tartom a más meggyőződésen lévő po­litikusok véleményét és meggyőződését, mert ez a meggyőződésem és ez a gyakorlatom. Éppen ezért a magam szerény és igénytelen felfogá­sára nézve is ugyanezt az elbírálást kérem. A tárgyalás alatt lévő javaslat körül köz­jogi vitáknak voltam a tanuja. Mint ama bol­dog időknek ittmaradt szerény hirdetője, (Él­jenzés a jobboldalon.) amely időkben még köz­jogi viták voltak, Magyarország legszebb, leg­ragyogóbb, legboldogabb korából ez, a közjogi vita valahogyan úgy hangzik felém, mint a múlt visszhangja és eszembejut az olasz költő­nek keserű szava, hogy ... «nessun maggior' do­lore che ricordarsi del tempo felice nella mi­seria», nlincs nagyobb fájdalom, mint a szomo­rúság idején emlékezni boldog, szép időkre. Azokban a régi jó időkben lehetett közjogi vi­tákkal foglalkozni, lehetett közjogi vitákkal eltölteni időnk nagyrészét, mert Nagy-Magyar­ország ereje, hatalma, gazdasága és boldogsága elbírta ezeket a vitákat. Nem voltak egyéb fáj­dalmaink és szomorúságaink, bár talán akkor is bölcsebb lett volna, ha más célok szolgálatába állítottuk volna a közjogi vitákra fordított idő egy részét és azt a hallatlan energiát, amely a magyar közéletet mindig jellemezte és amelyet minden kérdésben kifejtett. (Jánossy Gábor: Csakhogy a közjogi viták oka a bécsi kamarilla volt, nem az akkori magyar parlament! — Ulain Ferenc: Ügy látszik nem jól beszél az elő­adó úr! — Jánossy Gábor : De én igazat beszélek. Ma azonban a világfelfordulás közepette, amikor, amint már a természettanban tanuljuk, a feketeség f minden más színt elnyel, a gyász­nak, a szegénységnek, a gondnak, az aggoda­lomnak, a kétségbeesésnek ebben a poklában, trianoni Magyarországon nekünk kevés időnk jíuthat közjogi vitákra. (Rassay Károly: Ez nem egészen így van! A szervezett társadalom a maga szabályozásáról nem mondhat le!) A pénzügyminiszter úr őszinte költségvetési beszédéből, amelyet olyan szomoúsággal hall­gattunk, látjuk, amit amúgy is tudunk, hogy csupán végtelen lemondassak óriási áldozatok­kal, minden erőnk megfeszítésével, magyar el­ménk és szavunk összhangjával tudunk át­evezni a jelen sötét vizein, ahol annyi szirt, zá­tony és örvény fenyeget és csakis imádatos magyar hittel és fanatikus magyar munkával tudjuk kiküzdeni a szebb és boldogabb magyar jövendőt. (Jánossy Gábor: És Összetartással!) Bevallom őszintén, hogy a rendelet jog­szabályozás nekem sem eszményem. Nekem az

Next

/
Oldalképek
Tartalom