Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának 63. Dési Géza előadó (tovább olvassa): «Az állam szuverenitása a törvényhozás és nem a kormányzás által nyilatkozik meg.» (Ulain Ferenc: Ügy van!) «Idegen akarat nem változtathatja meg,» (Ulain Ferenc: Ügy van!) «nem áll senkinek az ellenőrzése alatt,» (Ulain Ferenc: Ügy van!) «más nem korlátozhatja és másnak nem felel.» (Ulain Ferenc: Ügy van! — Jánossy Gábor: Erre is tessék mondani, hadd tanuljunk mi is!) íme látjuk, hogy Nagy Ernő milyen szigorúan és szorosan magyarázza és bástyázza körül a szuverenitás elvét és a törvényhozás és a kormányzat viszonyát tárgyalva, nem a kormányzat javára terjeszti ki az erőviszonyokat. (Ulain Ferenc: Ugyebár?.) Mégis így folytatja, most méltóztassék figyelmi (olvassa): «A mai magyar alkotmány és közjog értelmében a törvényhozás által adott felhatalmazás alapján törvényhozási tárgyakban kibocsátott miniszteri rendeletet szabad újabb felhatalmazás nélkül is rendeleti úton megváltoztatni», (Ulain Ferenc: ^Magától értetődik!) «hacsak a törvényhozás az illető esetről külön máskép nem határozott» (Ulain Ferenc: Magától értetődik!) Érdekes és tanulságos, ha ezekkel a végtelenül fontos kérdésekkel kapcsolatban a közjogászok tanításai mellett figyelembe. vesszük azt, hogy mit tanít és mit hirdet a magyar magánjog legnagyobb művelője, GrosschmidZsögöd Benő, aki lángelméjével, bámulatos tudásával, végtelenül finom jogi disztinkcióival egész művészettel és -— majdnem ezt a szót kell használnom — bűvészettel nyilatkozik ezekről a kérdésekről is. Grosschmid-Zsögödnek sok-sok jogásznemzedék volt a tanítványa, sokan ültünk lábainál és igen komolyan veszszük és igen nagyra tartjuk nyilatkozatait, mert ő beláthatatlan ideig mint világítótorony fog szerepelni a magyar jogtudományban. (Ugy van! jobb felől!) Jogszabálytanában — ezt a munkát mélyen t. jogász képviselőtársaim jól ismerik — a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869 : IV. tcikket is említi. Megjegyzem, ezt a törvényt alaptörvénynek szokás nevezni, holott a magyar alkotmány külső formákban alaptörvényeket nem ismer, de mert a bírói hatalom gyakorlásáról szól, olyan fontos kérdésekkel foglalkozik, hogy joggal nevezhetjük bensőleg alaptörvénynek. Ez a törvény így szól:' (olvassa) «A bíró a törvények, a törvény alapján keletkezett és kihirdetett rendeletek és a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni.» Azt kérdezi Grosschmid-Zsögöd professzor, mikor kezdődik a kihirdetett törvény kötelező ereje, illetve hatálybalépése, — ami két különböző dolog, csak sokan össze szokták zavarni. Az 1881 : LXVL te. 4. ß-a, azt mondja (olvassa): «Amennyiben az időpont, amelyben valamely törvény hatálya kezdődik, magában a törvényben megállapítva nincs, vagy az időpont megállapítását nem bízták a minisztériumra, minden törvény kötelező ereje az Országos Törvénytárban megjelenését követő 15-ik napon kezdődik.» Ezért is az Országos Törvénytáriban mindig meg kell jelölni azt a napot, amikor valamely törvény ott megjelent. Néha azonban külön törvénnyel szabályozzák egyes törvények életbelépését; például az 1878: V. tcikket az 1880: XXXVII. tcikk, mint külön életbeléptető törvény léptette életbe. Nagyon részletesen és érdekesen foglalkozik Grosschmid-Zsögöd a jus decretale-val, a rendeleti joggal, a jognak azon alkatelemeivel, amelyek rendeletben gyökereznek, és azt mondja (olvassa): «Túlnyomóan a törvények ülése 1Ù32. április 13-án, hétfőn. 441 feltűnő hézagait töltötték be és égető szükségleteket . elégítettek ki. Ezeket — úgymond — a szokásjog kútfői tekintélye alá helyezte.» Grosschmid-Zsögöd Benő szerint tehát ezek a rendeleti jogszabályozás ok kútfői tekintély alá vannak helyezve és épolyan hatályosak, érvényesek és erősek, mint akár a törvény, akár a szokásjog. Most azt kérdezi a kiváló tudós — és erre hívom fel a mélyen t. Ház nagybecsű figyelmét, mert ez szorosan vonatkozik a tárgyalás alatt levő javaslatra — kiteijed-e az ilyen felhatalmazás alapján kibocsátott miniszteri rendeletnek hatálya kétség esetében, vagyis ha magában a törvényiben foglalt meghatalmazásban, illetőleg annak szövegében ezirányban világos meghatározás nincs, arra is, hogy a felhatalmazás alapján egyszer már kibocsátott rendeletet a miniszter időnként módosíthassa^ A tudós professzor szerint kétféle felfogás is lehetséges. Bocsánatot kérek, hogy az irály egy kissé hosszadalmas és nehézkes, de végre idézek és csak azt idézhetem, amit a professzor mond. (Halljuk! Halljuk! — Jánossy Gábor: Este hatig ráérünk hallgatni! — Olvassa): «Az egyik felfogás az, hogy megadatván a felhatalmazás valamely tárgyi határok szerint, illetőleg kritériumok szerint körülírt joganyagnak rendelet utján való szabályozására, ezáltal az illető joganyag mindaddig, amíg a felhatalmazást a törvényhozás vissza nem vonja, úgyszólván állandó sági jelleggel a kormánynak, illetőleg a felhatalmazásban megjelölt kormánytagnak rendeleti úton való, illetőleg gyakorolható szabályalkotási jogkörébe van utalva. Amiből tehát következik, hogy a felhatalmazott kormány még mindig a nyert felhatalmazás kören, belül mozog, amikor a rendeletet, a szabályokat, amelyeket ugyancsak maga alkotott, későbbi intézkedésekkel megváltoztatja, illetőleg módosítja.» Van egy másik felfogas is - es az igazság kedvéért ezt is idézem — az tudniillik Grosschmid-Zsögöd szerint, hogy (olvassa): «A törvényhozói felhatalmazás alapján kibocsáttatván egyszer a szabályalkotó rendelet, ezzel a törvényhozó hatalomtól kapott mandátum, amint ezt közönségesen mondani szokták, konzumálva van.» Ez a másik felfogas. Megjegyzi erre a tudós professzor, hogy (olvassa): «A kérdés eldöntése a helyes ; értelmezésen múlik, a törvény azon határozmanyainak értelmezésén, amelyekben az adott felhatalmazás foglaltatik.» Ezekkel a kissé hosszadalmas fejtegetések; kel azért terhelem a mélyen t. Ház nagybecsű türelmét és figyelmét, mert szemléltetni óhajtottam, hogy a jogalkotás, a jogtörténeti adatok, a jogtudomány régtől fogva es mai napig is általánosan elfogadott álláspontja szerint nem férhet kétség ahhoz, hogy^ a törvényhozástól nyert felhatalmazás alapján a^ körülírt jogtárgyakra vonatkozólag a kormányzat rendeletek útján, különben a törvényhozás hatáskörébe tartozó kérdésekben jogszerűen intézkedhetik A jogtudomány azt is indokoltnak tartja, hogy a felhatalmazott, kormány felhatalmazása korlátai közt, de ennek alapján, a változó viszonyok szükségleteihez képest rendeleti intézkedéseit is módosíthatja. (Ulain Ferenc: Természetes!) Ezekből önként következik, hogy tehát egyrészt a kormánynak a módosítások eszközlése végett nincs szüksége újabb törvényes felhatalmazásra, másrészt pedig nyilvánvaló az is, hogy amíg a törvényhozás a felhatalma63*