Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-56

36 Az országgyűlés képviselőházának 56 kedjék ezeket egy tollvonással eltörölni, hogy ne ezen a hosszú bürokratikus úton történjék a vizsgálat. A pénzügyminisztérium azt mondja, hogy: nem minket illet, hanem a földmívelésügyi minisztériumot. A foldmívelésügyi minisztérium azt mondja, hogy: igen, de csak akkor tehetjük, ha a pénzügyminisztérium beleegyezik. A vége az, hogy fizetni kell s végrehajtják, becsukják az embereket egészen igazságtalan ügyekből kifolyólag. Megvan a mód arra, hogy a rosszhiszemű tejhamisítókra rácsapjon a közigazgatás, büntesse meg őket, de nem lehet minden esetben ilyen elbírálás alá vonni ezeket az embereket. Tudjuk, hogy az export milyen fontos és hogy mennyire elő kell segíteni az exportot minden tekintetben. így egy esetet mondok el. Egy kereskedő a vidékünkön megtudta, hogy Svájcba és Ausztriába szecskát, összevágott lóhere-szecskát lehet exportálni nagy gyapjúzsákokban. Csak ezzel a szállítási módozattal lehetett kivinni ezt az anyagot, ö megkapta attól a bizonyos külföldi cégtől a szükséges zsákokat, megfizette a vámot s amikor a zsákok a határt átlépték, megtöltötte szecskával és elküldötte külföldre. Mikor kiléptek azok a zsákok megint a soproni határnál, a vámhatóságoktól bizonyítványt kért, hogy ennyi meg ennyi zsákot kivitt és hogy ezeket megint vissza fogja kapni. Mikor az a cég visszaküldte a zsákokat, azok tévedésből nem a soproni belépőállomáson jöttek vissza, hanem Murakeresztúron. Értesítették a kereskedőt, hogy a zsákokat váltsa ki, ennyi meg ennyi vámot fizessen, mintha új zsákok jöttek volna be. A kereskedő felmutatta a soproni vámhivatal tanúsítványát, hogy ezek a zsákok tényleg kimentek ekkor és ekkor és hogy vámmentesen jöhetnek vissza, de nem fogadták el, a zsákok ott feküdtek hetekig, megterhelték őket egy csomó fekbérrel, visszaküldték külföldre, külföldről visszaküldték Sopronba és 600 pengő költség van az üres zsákokon. Mire való ez? Hát szecska van azoknak az embereknek a fejében, akik az ügyeket így intézik

1

? Nagyon kérném az Összminisztériumot, intézkedjék az irányban, hogy a járásbíróságoknál vagy a szolgabíróságoknál valamilyen közeg álljon annak a szegény népnek a rendelkezésére, aki ilyen esetekben ingyen felvilágosítja, kioktatja őket mindezekről a dolgokról. Ez éppen olyan fontos lenne, mint a gazdasági felügyelő szerepe, aki gazdasági téren oktatja ki a falusi népet. (Elénk helyeslés balfelől.) Nagyon kérem a t. Házat, szíveskedjék ezeket a dolgokat megszívlelni és amennyire lehet, ezeknek az anomáliáknak az orvoslásában segédkezet nyújtani. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Lázár Miklós képviselő urat illeti a szó. Lázár Miklós: T. Képviselőház! A tokajhegyaljai szőlősgazdatársadalom, de mondhatom, egész Zemplén vármegye közönsége is, hálás köszönettel fogadta a kormánynak azt az elhatározását,, amely a devizakorlátozásokkal szemben intézményesen biztosítja a tokaji bor «xportját. (Gr. Hunyady Ferenc: De kérjük ennek kiterjesztését a többi nemes borvidékekre is, mert igazságtalan, hogy csak egy vidék kapjon! — Zaj. — Elnök csenget) Meg kell mondanom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr tegnapi bejelentése a többségi párt értekezletén, hosszú idő után az első

1 kormányelhatá. ülése 1932 február 26-án, pénteken. rozás, amely egész nagy magyar vidéken közmegnyugvást keltett. (Gr. Hunyady Ferenc: De kiterjesztendő!) Nem óhajtok rekriminálni, örülünk ennek az elhatározásnak, tehát nem szólunk arról, hogy Tokaj hegyalja közönsége, a tokajhegyaljai kormánybiztosság, a hegyközség és mi, mint tokajvidéki képviselők, már hónapok óta sürgettük ennek az elhatározásnak a megvalósítását. Nem szólok arról, hogy legalább egyharmad részét az évek óta a pincékben elraktározott tokaji borkészletnek már exportálni lehetett volna, ha a t. kormány nem all azon az állásponton, hogy a hónapok óta divatos csereügyletekben sohasem a mezőgazdasági terményeket, hanem mindig a kedvezményes iparcikkeket védte. T. Ház! Mármost mi történt ennek a közmegnyugvást keltő és igazán őszinte hálára érdemes elhatározásnak kapcsán? Majdnem egyidejűleg ennek az elhatározásnak megszületésével, amikor ennek híre támadt, a legnagyobb megdöbbenéssel értesültek róla a tokajhegyaljai szőlősgazdák, bortermelők és borkereskedők, hogy Lengyelország már a megvett és valutáért megvett boroknak a lengyel határon való beszállítása elé akadályokat emel. (Gr. Hunyady Ferenc: Erről aztán nem tehet a kormány!) Mert mi is történt? A lengyel kormány azon az állásponton van, hogy kontingentálja a borbehozatalt s miután a kontingens jelentékeny részét már az elmúlt hónapokban kimerítették, tehát mintegy védekezésül ma, amikor már legnagyobb lehetőség volna részünkről a borexportra, megakadályozza a tokaji bornak Lengyelországba való bevitelét. Nagyon jól tudjuk, hogy a tokaji borok, mint kvalitásos borok, nagyrésze észak felé gravitál. Hiszen századok óta a borok királyának és a királyok borának, a tokaji bornak legnagyobb és állandó piaca éppen Lengyelország volt. Most ez az elzárkózás Lengyelország részéről teljesen illuzóriussá teszi mindazt a hasznot, amit ez a bölcs kormányelhatározás a tokajhegyaljai vidékre jelentett volna. En tehát azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a kormányhoz, méltóztassék ezt megvizsgálni, mert az egész rendelkezés — amint Hunyady Ferenc gróf t. képviselőtársam mondotta — nemcsak a tokajhegyaljai borok számára rendkívüli érték, hanem precedens a többi borvidék számára is, sőt általában, mint a borexportnál látjuk, fontos egyéb mezőgazdasági cikkekre, terményekre vonatkozólag is. Ha itt a kormány nem kap felvilágosítást és, nem tudom, diplomáciai úton vagy kereskedelmi tárgyalások folytán nem tudja áttörni ezt a lengyel tilalmat, akkor ki vagyunk téve annak, hogy egyéb borvidékek és egyéb mezőgazdasági cikkek hiába kapnak itt ilyen hasznos és bölcs kedvezményeket, mert a termékek kiszállítása teljesen értéktelenné válik, amint az az ország, ahova gravitálnak, elzárja határait. Ebben az ügyben tehát tisztelettel felvilágosítást és intézkedést kérek, amennyiben ez lehetséges, a kormány részéről. Engedtessék meg nekem — ismét igen röviden — felhívni a földmívelésügyi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr figyelmét egy, a tokajhegyaljai borvidéket rendkívül súlyosan érintő anomáliára. Soha az utolsó ötven évben az aszúborra fényűzési adót nem vetettek ki. Az aszúbor, amely speciális terméke a tokaji bornak, a rendes borfogyasztási adó alá esett és mi, akik magát a borfogyasztási adót is igaz-