Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1932 február 26-án, pénteken. 37 ságtalannak és a legbarbárabb adónak tartjuk és perhorreszkáljuk, (Andaházi Kasnya Béla: Mennyi a sörfogyasztási adó?) természetes, hogy nem is gondoltunk arra, hogy a tokaji aszúbort még a borfogyasztási adón túl egyéb adóval is sújtsák. Mi történt az utolsó hónapokban? Az utolsó hónapokban az történt, hogy a tokaji körzet forgalmiadóhivatala összeíratta a pincékben elfekvő aszúborokat és úgy határozott, hogy azok 13%-os fényűzési adóval sújtassanak. Amikor erről hírt kaptam és ezt a tényállást kerületemben megállapítottam, Ivády akkori földmívelésügyi miniszter úrhoz fordultam, aki nyomban érintkezésbe lépett az illetékes pénzügyminiszteri hivatallal, ahol kijelentették, hogy szó sincs erről a fényűzési adóról, ők nem is tudnak róla, sejtelmük sincs róla, ilyen utasítást nem adtak ki. Már most ebbe belenyugodtunk. Közöltem: az illetékesekkel, hogy ez valami hivatali vagy bürokratikus tévedés, vagy botlás. A legnagyobb meglepetésünkre az utolsó héten újból fényűzési adó alá vonták a tokajhegyaljai aszúborokat és minden eladás után a pénzügyminisztérium tudta nélkül 13%-os fénnyűzési adóval is sújtják azokat, a borfogyasztási adón kívül. (Zaj a baloldalon.) Tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat és a pénzügyminiszter urat, hogy a/ alantos közegeknek ezt az eljárását, amely az amúgy is a süllyedés lejtőjére jutott vidék bortermelőinek és szőlősgazdáinak elkeseredését csak fokozza s azt a kevés forgalmat, amely van, megbénítja és meggátolja, méltóztassék hatalmi szóval egyszersmindenkorra lehetetlenné tenni. (Helyeslés. — Dinich Ödön: Kérünk mi is segítséget a legnyomorultabb borvidék részére, a homoki borok részére!) Elnök: Napirend előtti felszólalás^ sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti. Áttérünk napirendünkre, r amely szerint következik a földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló 1928 : XLI. te. 6. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 124, 133). Szólásra következik Kuna Pál András képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Kuna P. András: T. Képviselőház! Kötelességemnek tartottam nemcsak mint egy nagy szőlősvidéknek a képviselője, hanem mint kisgazda is, hogy ehhez a törvényjavaslathoz hozzászóljak. A legmélyebben fájlalom azt, hogy Gaal Gaston képviselőtársammal ebben a tekintetben ellentétes álláspontot kell elfoglalnom. (Gaal Gaston: Annyi baj legyen, képviselő úr! — Élénk derültség.) Rendben van, azt is tudom, hogy nem sokat fáj a feje érte, de kötelességem megmondani. Az általa kifejtettekből sok dologban vele egyetértek, de ebben nem érthetek vele egyet a következő okokból. Tapasztalatom szerint, amikor negyven évvel ezelőtt Darányi Ignác előkészítette azt a reformtörvényjavaslatot, amellyel iparkodott a magyar birtokokat menteni,_ akkor különösen Erdélyben a Tribuna Bank útján vásárolták az oláhok a sok magyar földet, (Kóródi Katona János: Kihúzták a magyarok alól a földet!) kihúzták a magyarok alól a földet és a magyar bankokban nem volt annyi gavalléria, hogy adtak volna a magyaroknak pénzt, hogy a magyarok vásárolhatták volna meg azokat a földeket. (Szeder Ferenc: Mint ahogyan Bethlen Istvánét sem a magyarok vásárolták meg!) Szomorú dolog ez. (Szeder Ferenc: Nagyon tragikus!) Elnök: Csendet kérek, Szeder képviselő úr! Kuna Pál András: Elég az hozzá, hogy ha akkor a magyar bankok olyan gavallérok lettek volna, hogy adtak volna a magyaroknak pénzt, mint ahogyan az oláh bankok adtak, akkor nem volna annyi oláh Erdélyben s az oláhok nem hivatkozhattak volna arra, hogy mennyi oláh van Erdélyben. Ha ezt a magyar bankok megtették volna, akkor egészen másként volna a helyzet. De véleményemet megerősíti az is, hogy az inflációs években, amikor az oláh pénz sokkal magasabb értékű volt, mint a mienk, sok oláh jött volna át és vett volna meg igen sok magyar földet, tehát akkor nagyon szükséges és nagyon helyes volt az elővásárlási'jog a magyar állam részéről. (Láng Lénárd: De most már nem kell!) Most is szükséges. (Lang Lénárd: Őröljünk, ha valaki megveszi !) En nem örülök. Amikor bevándorolt zsidók veszik meg a magyar földet, annak bizony én nem örülök. Annak sem örülök, amit el fogok mondani. (Andaházi Kasnya Béla: A bevándorolt zsidónak van pénze, megfizet egy képviselőt és kap földet, legyen nyugodt a képviselő úr!) Azért én különvéleményen vagyok. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem Andaházi Kasnya képviselő urat, ne szóljon közbe, különösen nem ilyen értelemben. (Magyar Pál: Képviselői bejárás!) Kuna P. András: Nincs bejárás. Én nem akartam elnöki tanácsi tag sem lenni, én nem avatkozom semmibe, mert én érdektelen fél vagyok, azaz ebben érdekelt fél vagyok. (Derültség.) Engem minden kis polgártársam baja nagyon érdekel. (Zaj a baloldalon.) Elnök: A képviselő urak ne zavarják folyton a szónokot. A képviselő uraknak joguk van beszélni a törvényjavaslathoz, de ne szóljanak állandóan közbe. Kuna Pál András: Amikor — amint azt a túloldalról felszólalt képviselőtársaim is már annyiszor megállapították — ilyen nehéz a helyzet, amikor 30—28—20—18 százalékos kamatokkal megterhelt kisgazdák földjét licitálják el a bankok, (Andaházi Kasnya Béla: Igaza van!) akkor ezen a helyzeten, igenis, segíteni kell. A járásomban is egy hattagú családdal bíró kisgazda hat hold földjét négyezer pengővel át tudta volna váltani a földmívelésügyi minisztérium, de a földmívelésügyi minisztériumnak nem volt meg a négyezer pengője ahhoz, hogy elővásárlás útján megvegye a földet. Olyan ember vette így meg azt a földet ettől a szegény embertől, aki nem földmívelő. Ezt a szegény embert kilökték a birtokából és ma feles földön dolgozik hattagú családjával, és az Isten tudja, hogyan tud élni. (Dinich Ödön: Nagyon sok van ilyen!) Ha a földmívelésügyi minisztérium megvette volna, akkor ez a kis család raita maradt volna azon a kis birtokon és abból élne ma is. Ebből a tekintetből azt mondom, amit Malasits képviselőtársam mondott, hogy más államok mezőgazdasági célokra nagyon sokat áldoznak, és bizony, nekünk is erre a célra nagyon sokat kellene áldoznunk, (Ügy van! Ügy van!) hogy a kisgazdákat megtarthassuk saját kis birtokaikban. (Helyeslés.) Ezért ebben a tekintetben is ellent kell mondanom Gaal Gaston képviselőtársamnak. Ezt az osztályt, ha nem volna meg, létesíteni kellene és ellátni bőven pénzzel, hogy az ilyen kisgazdákkal meg lehessen mentenie az államnak, hogy ezek ne legyenek kénytelenek családjukat kiirtani és azután a semmibe menni. Mélyen t. Képviselőház! Nem akartam