Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának 6 kormány felhatalmazást, hogy amennyiben ez az időpont bekövetkezik a szerződésnek ezen részeit is rendeletileg életbeléptethessie. Ezekben voltam bátor ismertetni a Genfben, 1931. július 18-án kelt magyar-német kereskedelmi szerződést. Kérem a t. Házat, méltóztassék az ezen szerződés életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatot elfogadni és a kormánynak az abban foglalt felhatalmazást megadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik' a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént letárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alap j ául elfogadj a. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—2. §-*ait, amelyeket a Ház észrevétel nélkül változatlanul elfogad-) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Következik a külügyminiszter úr jelentésének tárgyalása a Németországgal való kereskedelmi és forgalmi viszonyunk rendezéséről, (írom. 189, 199) Az előadó Görgey István képviselő úr, őt illeti a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! Amint előbbi előadásom során említettem, a törvényhozás, az 1931. évi XIV. tc.-ben felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy időközben kereskedelmi szerződéseket köthessen és ezeket rendeletileg is életbe léptethesse. Ugyanezen felhatalmazási törvény kötelességévé teszi a kormánynak, hogy ezen felhatalmazás alapján kiadott rendeleteket a törvényhozásnak bejelentse, hogy utólag alkalom adassék a törvényhozásnak, hogy ezek felett kritikát gyakoroljon és ezekhez hozzájárulhasson. 'Ezen felhatalmazás alapján léptette életbe a magy. kir. kormány múltév december 28-án a 6910. számú rendelettel a magyar-német kereskedelmi egyezményt, amelyet az előbb voltam bátor részletesen ismertetni. Kérem, méltóztassanak a kormánynak ezen jelentését tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől!) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kíván-e ínég valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást .befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt külügyminiszteri jelentést elfogadni, igen vagy nem, (Igen!) A Ház a jelentést elfogadja és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházihoz teszi át. Napirendünk szerint következik a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az állaimháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931 : XXVI. t-c. kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 196, 200) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ?. ülése 1932 április 18-án, hét fon. 439 Az előadó Dési Géza képviselő úr, őt illeti a szó. Dési Géza előadó: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a törvényjavaslat részletes ismertetésébe fognék, méltóztassanak megengedni, hogy a kérdést jogi, közjogi és alkotmányjogi értelemben, valamint jogtörténeti szempontból is megvilágítsam. Általában — és ez a hivatalos műszó is — Corpus Juris név alatt törvénytárt szoktunk érteni, holott Corpus Juris helyes magyar fordításban nem annyit tenne, mint törvénytár, hanem jogtár, vagy jogszabály-tár, viszont a törvénytárt corpus legummal kellene helyesen latinul visszaadni. Ne gondoljuk, hogy a magyar jogtudomány és a magyar jogalkotás, Verbőczy, valamint elődei és utódai nem tudtak volna latinul, illetve magyarul. A klasszikus magyar jogásznemzet minden időben megértette a jogi műszavak jelentését és jelentőségét, finoman és szabatosan tudott megkülönböztetni, és nincs a világnak egyetlenegy nemzete sem, amely a jogelméletben, a jog 'megértésében, abban a felfogásban, hogy a jog az állami, a nemzeti és az egyéni élet legfőbb erőforrása, a magyar nemzetet felülmulta volna. De nincs egyetlenegy nemzet sem, amely a jogáért való küzdelemben annyi vért ontott volna és annyit szenvedett volna, mint a magyar nemzet, hiszen a magyar történelem nem egyéb, mint a magyar jog megszerzéséért, vagy visszaszerzéséért való fanatikus, hősies, szent küzdelem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez tartott fenn bennünket ezer esztendő óta, ez volt a magyar élet vallásos hite és rendíthetetlen bizodalma, és ma is, Trianon nyomorúságában is az a hit éltet bennünket, hogy vissza fogunk szerezni mindent, ami elveszett. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Tempus et meum jus — az" idő és az én jogom! Az ido életre kelti majd jogunkat és a mi jogunk visszahozza a mi időnket. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) A magyar jogtudomány es a magyar jogalkotás nagyon finoman megértette azt, hogy minden törvény: jogszabály, de nem minden jogszabály törvény is, úgyhogy a jogi disztmkt ciók tekintetében a magyar jogi felfogás ősidők óta vezetett az egész kultúrvilág életeben. Azt is nagyon jól értettük, hogy a törvenv mindig valami konstitutív, megalkotó, megalapozó szabály, a rendelet viszont regulativ szabályozó jogi akaratot fejez ki. Ezek között azonban nincsen ellentét, az egyik a másikat megerősíti és kiegészíti. Már Verbőczy a Tripartitumban, a Hármaskönyvben a Prológus nyolcadik titulusának első szakaszában így szól (olvassa): «Statútum, quod vulgo decretum appelamus, jus, quoddam regni commune vim legis habens.» Látjuk tehát, hogy a magyar jogalkotás halhatatlan mestere és művésze már évszázadok előtt ilyen, minden időre szóló megdönthetetlen igazsággal szabályozta, elkülönítette és kategorizálta a jogi akarat különböző megnyilvánulásait, egyben pedig helyesen és pontosan megállapította ezeknek a különböző megjelenésű jogszabályoknak hatályát és erejét. Ezek a megállapítások máig sem halványultak el, még kevésbbé évültek el. A jogtudomány mai álláspontja szerint — ez az egész civilizált világnak jogfelfogása, Magyarország jogtörténete pedig megerősíti ezt a felfogást — téves az a beállítás, mintha a törvényhozás hatáskörébe tartozó minden ügyet kizárólag törvényhozás útján és kizárólag törvény alakjában lehetne jogszerűen elintézni. Ez nem homályosítja el azt az igaz63