Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának 6 ném, ha gróf Károlyi Gyula miniszterelnök úr beváltaná azt az itt tett ígéretét, hogy az egész népjóléti ügyet, a korrupció egész anyagát ide­hozza a Házba és megismerteti vele a Képvi­selőházat. Higyjék el, t. képviselő urak, ebben a kérdésben nem jó taktika, nem jó politika az eltussolás, mert az irritálja a közvéleményt, (Szilágyi Lajos: Ügy van!) mert izgatja az or­szág népét, amely nyomorog, amelyre újabb terheket raktak, amelynek jövedelmét megint csökkentették. Nem jó ilyenkor eltussolni. (Tomcsányi Vilmos Pál: Senkisem tussol!) sok­kal jobb és célravezetőbb nyiltan, egyenesen, bátran kijönni a dolgokkal és megmondani mi történt, kiirtani a gyökerét is ezeknek a pana­máknak. (Szűcs István: Ebben igaza van!) A kanapét már kidobták, a népjóléti mi­nisztérium felett már megkongatták a haláiha­rangot, a népjóléti minisztérium tehát már. ál­dozatául esett emberek panamáinak. (Felkiáltá­sok balfelől: Jó helyre viszik a belügyminisz­tériumba!) De ismétlem, ez nem több, mint a kanapé kidobása, mert ez a nagy erkölcsi fertő megmarad addig, amíg azt ki nem szárítják és amíg a bűnösökét meg nem lakoltatják. Hiba, én borzasztó hibának tartom, hogy a szo­ciális kibontakozás korszakában, amikor az egész világot szociális kérdések uralják és kell hogy uralják, éppen legelsőnek ezt a szociális minisztériumot áldozzák fel. Az a szuppozicióm, hogy olyan mélyen gyökereztek a panamák, hogy azokat máskép, mint a ház felgyújtásáyal, felpörkölésével nem lehetett már kiirtani. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Itt házgyújtással ál­lunk szemben. Űgylátszik, annyira alá volt rot­hadva az épület, hogy más segítség már nem volt. Én azonban azt mondom, hogy a szociális gondolatot és a szociális gondolatot képviselő és kifejező minisztériumot mégsem lett volna szabad feláldozni ennek a panamának oltárán (Szilágyi Lajos: Helyes! Ebben egyetértünk!) és nem lett volna szabad szociális ügyeket megint rendőri ügyekké devalválni. Mert amint olvasom, a népjóléti ügyeket, illetve a szociális biztosítási ügyeket pl. Keresztes­Fischer belügyminiszter úr hatáskörébe utal­ják. (Szűcs István: A mindenkori belügymi­niszter hatáskörébe!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Propper Sándor: Jó, a belügyminiszter ha­táskörébe utalják át. A legszomorúbb fejezete ez a mai magyar uralkodó rendszernek, — tes­sék ezt tudomásul venni — hogy munkás­ügyet megint rendőri üggyé alacsonyítanak. Erről azonban majd más alkalommal fogunk beszélni. Most kénytelen vagyok befejezni he­szedem, mert nincsen időm; befejezem azzal, hogy: folytatása következik. (Szűcs István: A gyámügy is a belügybe tartozik!) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kelemen Kornél! Kelemen Kornél: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!) Előttem szólott t. képviselőtársam a men­telmi bizottságnak a Dréhr-ügyben szerkesztett és elibénk terjesztett jelentése tárgyában szó­lalt fel. Sajnos azonban azok, amikről itt be­szélt, csak távoli Összefüggésben lehetnek a népjóléti minisztériumi ügykomplexussal, azon­ban magával a mentelmi bizottság jelentésével jóformán semmiféle összefüggésben sincsenek. Űgylátszik, az én ig^en t. képviselőtársam kevesli azt a tizenhat vádpontot, amelyeket Dréhr Imrével szemben emelt az ügyész...( Propper Sándor: Én sokallom. de még sokkal több van!) Kérem,^ t. képviselőtársam, én tudom jól, hogy panamázni igen nagy bűn, azonban a pana­máknak ilyen általánosságban, konkrét adatok KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. . ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 431 nélkül, (Propper Sándor: Bocsánatot kérek, ügyszámokra hivatkoztam!) az ügyeknek ügyészségi kinyomozására nem alkalmas mó­don való feltalálása semmi másra sem alkal­mas, mint arra, hogy az országban gyanút keltsen, egy egész rendszert, egy egész kor­mányzatot meggyanúsítson. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez hipokrizis! Meg tud állapítani min­dent az ügyészség is! A jegyzőkönyvekben benne van! A T 44-ben benne van! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam, meg fo­gom hallgatni a mondanivalóit, méltóztassék felszólalni. (Andaházi-Kasnya Béla: Nem le­het! A házszabályok nem engedik! — Elnök csenget.) Akkor méltóztassék valami más alkal­mat keresni Elnök: Kérem Andaházi-Kasnya képvi­selő urat, ne méltóztassék közbeszólni, tessék csendben maradni. Kelemen Kornél: Nem kívánok most a képviselő úrral vitatkozni. (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem az urakat, marad­janak csendben. (Kun Béla: Ide kell hozni mindent!) Kelemen Kornél: Ismétlem, a panamák­nak, visszaéléseknek konkrét adatok nélkül való örökös hajtogatása és felihánytorgatása (Andaházi-Kasnya Béla: Ez konkrét!) csak arra alalmas, hogy az országban gyanút kelt­sen,, s az ország tekintélyét lejárassa. (Anda­házi-Kasnya Béla: Benne van az ügyészségi iratokban és a T 44-ben! Ezek konkrétumok!) Elnök: Csendet kérek! Kelemen Kornél: Ismétlem, nem kívánok t % képviselőtársammal vitatkozni. Méltóztas­sék a mentelmi bizottság jelentését elolvasni, ha nem olvasta volna el, (Andaházi-Kasnya Béla: Olvastam!) ebben tizenhat vádpont van. (Andaházi-Kasnya Béla: Keveslem mert 18-nak kellene lennie, de kettőt elhagytak.) Az ügyészség tizenhat vádpontra nézve kéri Dréhr Imre kiadását. A Képviselőháznak ab­ban a tárgyban kell határoznia, hogy váj­jon ki akarja-e adni ezen tizenhat vádpont miatt Dréhr Imrét, igen vagy nem. Ettől azután teljesen független dolog az, hogy van­nak-e még ezenkívül visszaélések. Ha vannak visszaélések, méltóztassék konkrét adatokkal az ügyészség elé állni, méltóztassék olyan ada­tokat felsorakoztatni, (Propper Sándor: Számadatokat hoztam!!) amelyek arra alkal­masak, hogy ezeket a panamákat és állítóla­gos visszaéléseket ki lehessen deríteni, .4 ak­kor a kormány nem térhet el attól, hogy eze­ket^ a visszaéléseket is kiderítsék. (Anda­házi-Kasnya Béla: A Kneppó- jegyzőkönyv­ben benne van mind!) Éppen ez a Dréhr-féle mentelmi bizottsági jelentés mutatja, hogy a gyanúsításokat könnyebb általánosságokban tartani, mint konkrétumokkal előállni. Éppen azt kifogásolom a mentelmi bizottság jelenté­sében és a mentelmi r bizottság jelentésének alapjául szolgáló ügyészi és bírói megkeresés­ben, hogy nincsenek eléggé kiderítve azok a visszaélések, amelyeknek kiderítése az ügyész­ség kötelessége. (Szilágyi Lajos: Én ebben vi­lágosan látok!) Igen t. uraim, Szilágyi Lajos t. képviselőtársam világosan lát, nem hiszem azonban, hogy világosan lát abban, hogy el tudná határolni a politikai és a büntetőjogi felelősség kérdését. Más kérdés, hogy a politikai felelősség a visszaélések tekintetében fennáll-e és kikkel szemben áll fenn és más kérdés, hogy a bün­tetőjogi felelősség Dréhr Imrével szemben fenn­áll-e vagy sem. Az ügyészség a büntetőjogi felelősség alapján kéri Dréhr Imrét kiadni. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom