Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-67

Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1932 április 15-én, pénteken. 419 Ennél szomorúbb bejelentés csak egy hangzott el, 1918. őszén, amikor Tisza István bejelentette azt, hogy elvesztettük a háborút. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Buchinger Manó: Ez a csip-csup ügy!) A főispán úr jelentésében utolsó mentődeszkának, utolsó szalmaszálnak a közmunkák megindítását látja. Azt mondja a főispán úr, hogy gondoskodni kell arról, hogy tavasszal meginduljanak minél nagyobb arányokban a minél több kézimunkást foglalkoztató közmunkák. Látjuk, t. Képviselőház, hogy a tavasz itt van, de ezek a közmunkák nem indultak meg (Zaj!) és semmi remény, semmi kilátá? sincs arra, hogy meginduljanak. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Ma terjesztette a pénzügyminiszter úr a következő év költségvetését, amelyből megállapíthatjuk azt, hogy közmunkákra egyáltalában nincs olyan összeg előirányozva, amelyből ezt a kérdést kielégítő módon lehetne megoldani, holott ennek a kérdésnek meg nem oldása esetén a főispán úr a legszomorúbb események bekövetkezését várja. A főispán úr egyedüli mentőeszköznek a közmunkák megindítását látja. A kormánynak azonban nem állanak rendelkezésére olyan anyagi eszközök, amelyekkel ezt a kérdést valóban meg lehetne oldani, mert ne feledjük el, hogy itt körülbelül másfélmillió, vagy kétmillió emberről van szó, akik a főispán úr jelentése szerint a nyomorúságnak olyan fokára jutottak el, (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Csip-csup ügy!) hogy további nélkülözést elviselni már nem tudnak anélkül, hogy reménytelen nyomorúságukban állati ösztönéletre ne kényszerüljenek. (Farkas István: Nemzetvédelem, fajvédelem, magyar fajvédelem!) Valóban be kell-e azt várnunk, hogy a magyar népnek ez a nagy tömege, amely itt a főispán úr megállapítása szerint a nyomornak már legvégső fokára jutott el, állati ösztönéletre kényszerüljön*? — Be kell-e várnunk azt, hogy ez a nép látva azt, hogy a kormány rajta segíteni nem tud, az életösztönnnek egy utolsó fellobbanásával és utolsó erőfeszítésével maga igyekezzék a maga nyomorúságán, a maga nyomorult sorsán-és veszendő életén segíteni? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát valóban be kell-e várnunk ezeknek az eseményeknek bekövetkezését egy olyan országban, amelynek éppen az a legnagyobb baja, hogy az élelmiszereibe fullad bele, hogy élelmiszereit nem tudja eladni és értékesíteni 1 Hát valóban nincs ebben az országban más kivezető út, mint ezek a közmunkák, amelyektől mi semmitsem várhatunk az állam mai anyagi helyzete mellett? En itt egészen más eszközöket látok ennek a veszélynek elhárítására és ezért én nem is látom olyan sötétnek ezt a jövendőt, mint ahogy az idézett főispán úr látja. (Halljuk! Halljuk!) Ma köztudomású, hogy az állam közmunkákkal a népnek ezeket a nagy rétegeit foglalkoztatni, nem tudja, de nem tudja foglalkoztatni a magángazdaság sem, mert a mai alacsony termés- és állatárak mellett ma a gazda sem tud napszámost fogadni. Ma t tehát arra sincsen kilátása ennek a nagy néptömegnek, hogy a magángazdaságoknál és különösen a nagybirtoknál el tudjon helyezkedni. Az egyedüli mentőeszközt én abban látom, ezt a kérdést gyökeresen megoldani csak úgy lehetne, amint már tegnap is kifejtettem, ha a magyar népnek ezt a nagy tömegét, amelynek állandó nyomorral és nélkülözésekkel kell küzködnie, végre becsületesen hozzájuttatnánk a magyar földhöz. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. azonban nem várom, hogy a kormány itt elő fog állni egy tervszerű földreformmal. Nagyon is tudatában vagyok annak, hogy egy^ szerves és tervszám új földbirtok- és telepítési politika csak több év tervszerű munkájának eredménye lehet, ellenben igenis, szükségét látom annak, hogy a kormány már ma, még ebben a hónapban előálljon olyan intézkedésekkel, hogy a nagybirtokok kötelesek legyenek területüknek egy részéi feles vagy harmados bérletként kiadni a munkanélküli földmunkásságnak. (Egy hang a baloldalon: Örök bérletként!) Ezzel meg lenne oldva az a kérdés is, hogy egyrészt a földmunkásság kenyérhez jutna, másrészt pedig a nagybirtok és a gazdaközönség részére is biztosítani tudnánk a legszükségesebb kézi munkaerőt. Jól tudom., hogy a nagybirtok ezt az áldozatot önként nem hajlandó meghozni, de ne felejtsük el azt, hogy a nagybirtokosság nemrégiben is a maga önző privilégiumait körömszakadtáig védte mindaddig, amíg ránk szakadtak az események, amíg ránk szakadt a katasztrófa. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Mojzes János: Ha nekem nem hisznek, higyjenek legalább ennek a főispáni jelentésnek, hogy a veszély ma is döngeti kapuinkat és ezeket a kapukat betöréssel fenyegeti. r Ma ezt a veszélyt kis áldozatokkal el lehet hárítani, de lehet, hogy holnap már nagy áldozatokkal sem lehet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet, hogy ezt az országot néhány száz vagy egy-kétezer ember kisajátíthassa magának és néhány száz vagy egy-kétezer ember önzésének legyenek koldusai a magyar nép nagy tömegei, a magyar nép milliói. Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. Mojzes János: Befejezem... Kell, hogy ez az ország kenyeret adjon és kenyeret tudjon adni minden fiának. Én tehát tisztelettel kérem, méltóztassék az elnöki napirendi javaslattal szemben ennek a kérdésnek, a mezőgazdasági munkanélküliség kérdésének tárgyalását napirendre tűzni és egyúttal utasítani a kormányt a sürgős intézkedések megtételére. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T- Ház! Az előttem szóló t. képviselő úr felszólalásában — mint ahogy az előttünk már mindennap megszokott dolog — abból indult ki, hogy ez a párt elvesztette az összeköttetést a néppel és hogy a parlamentnek nincs semmi nexusa a széles néprétegekkel. Nem tudom, hogy a t. képviselő úr gondolt-e arra, hogy amikor ilyen kijelentést tesz, ezzel tulajdonképpen önmaga alatt is vágja a fát, mert a helyzet az, hogy nem áll az ország érdekében mindennap bizonyítványt kiállítani akármelyik párt részéről arról, hogy a parlamentnek a nép széles rétegében nincs megfelelő összeköttetése, (Felkiáltások a bal és a s"zéls&baloldálon: Ma nincs meg! — Farkas István! Amíg nyilt választójog van, addig nincs meg!) nincs meg a lelki összhang a tömegek és a parlament között At. képviselő úr azt mondja, hogy nyilt szavazás mellett ez mindig fennáll. Tisztelettel utalok a kommunizmus utáni időkre, amikor Friedrich István miniszterelnök a nőkre is kiterjesztett általános és egyenlő titkos választójogot vezette be (Mojzes János: Friedrichet a nők választották meg!) és akkor a t- képviselő úr pártjának nem volt módja a legszélsőbb választójog alapján itt helyet foglalni, (Farkas István: Nem, mert eltaposták! Somogyi Bélát meggyilkolták. Maga is részt vett abban a ke60