Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-67
420 Az országgyűlés képviselőházának resztény irányzatban, amely ezt előidézte!), ezt ne nekem mondja a képviselő úr, hanem Friedrich képviselő úrnak, ebben mi nem vagyunk hibásak, (Farkas István: Maga is résztvett a keresztény kisgazda-, földmíves és polgári pártban!) ellenben ez a koncentrációs párt 1922-ben abból az elgondolásból kiindulva, hogy akár kellemes, akár kellemetlen egy politikai irányzat, a mindenféle gyökérrel bíró politikai irányzatnak helyet kell adni a magyar parlamentben. Bethlen István és ez a párt módot és alkalmat talált 'arra, hogy az a szociáldemokratapártjamelyik az ipari munkásságot képviseli, itt a parlamentben helyetfoglaljon. (Reisinger Ferenc: Köszönjük!) En tehát azt gondolom, hogy ezt a pártot nem érheti szemrehányás azért, hogy a múltbeli mulasztásokat jóvátette és ; lehetővétette a szociáldemokratapárt képviselőinek a parlamentben való megjelenését (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Reisinger Ferenc: Köszönjük, hálásak vagyunk!) és a munkástömegeknek kellő' képviseletét. ^ (Farkas István: Semmi közük sem volt hozzá!) Az előttem szólott képviselő úr a mezőgazdasági munkásságnak kétségtelenül igen nehéz helyzete kapcsán felolvasta ^ Vay László bárónak a tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnökének egy jelentését. (Mojzes János: Amivel teljesen egyetértek!) Nagyon örülök, hogy méltóztatik a kormánypárt egy ismert exponensével teljesen egyetérteni. (Szeder Ferenc: A helyzet jellemzésében! — Mojzes János: Felfogásainak ebben a részében!) Ebből azt a konzekvenciát vonom le, hogy a kormány vidéki exponensei kötelességszerűen rajta tartják a kezüket a gazdasági és a szociális helyzeten (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és napról-napra kitapogatják azokat a szükségleteket, amelyek a legszélesebb néprétegek részéről jelentkeznek.^ Ebben cáfolatát _ és ellentétét látom a t. képviselő úr beszédje ama első passzusának, hogy ez a párt és ez a kormányzat elszakadt a széles néprétegektől, mert hiszen ez a jelentés is azt bizonyítja, hogy fenntartani az állandó összeköttetést és az állandó harmóniát a legszélesebb néprétegekkel, kötelességének ismeri a^ kormányzat exponense és ez az egész kormányzati rendszer. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Ulain Ferenc: Mi volnánk a legboldogabbak, ha minden főispánt és minden minisztert dicsérhetnénk!) Anélkül, hogy a t. barátomnak és képviselőtársamnak azt a kétségtelenül élvezetes megállapítását, hogy' boldognak érezné magát, ha az egész rendszert dicsérhetné, anélkül, hogy ezt a boldogságot meg akarnám zavarni, mégis kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy nincs Magyarországon olyan felelősségérzettel bíró politikai tényező, — üljön az az ellenzéki vagy a kormánypárti oldalon — aki a mai gazdasági és szociális viszonyok között, amelyeknek világgazdasági összefüggései is vannak, amelyeknek vannak különféle apró-cseprő kikerülhetetlen velejárói s amelyekbe beleszól maga a természet is, amikor öt-hat héttel kitolja, ezt a téli időjárást, amely az egész r mezőgazdasági munkálat megindítását hat héttel késleltette, mondom, nincs egyetlen egy tényezője ennek a parlamentnek sem a baloldalon, sem jobboldalon, aki azt merné állítani, hogy ezeket a szociális nyavalyákat máról holnapra le lehet küzdeni. Nemcsak ipari elzárkózás van, hanem el vannak tőlünk zárva azok a területek Is, amelyek ama munkásság egy részének, amely itt 6 7. ülése 1932 április 15-én, pénteken. él az Alföldön, a történelmi Magyarország keretében munkaalkalmat adtak Észak-Magyarországon és Erdélyben is. (Szeder Ferenc: A tótokat lehozták Mezőhegyesre!) A tótokat lehozták Mezőhegyesre, a békéscsabai kubikosokat viszont elvitték földmunkára Erdélybe Észak-Magyarországra, Ausztriába, Lembergbe, Bukovinába és Szerajevóba. Hiába beszélünk mi t. képviselőtársaim, meg kell, hogy állapítsuk, hogy a trianoni békeszerződés által teremtett helyzet országunk gazdasági és szociális nyomorúságának a legfőbb oka. (Ugy van! Ugy van!) Ha mi igazán, komolyan a szívünkre tesszük a kezünket, akkor mindennap meg kellene mondani a világnak, hogy ez a nemzet életképtelen ezzel az egymillió lakosú fővárosssal és ezzel a tizenhárom vármegyével, mert ez a nemzet ebben a keretben nem fér meg, mert ennek a nemzetnek ezeréves múltja van és ez alatt az ezer esztendő alatt kultúrában, gazdálkodásban és az állami élet minden vonalán úgy kifejlődött, hogy nem tudja intézményeit ebbe a szűk keretbe beleszorítani. Ha mindezt látjuk, akkor igenis azt kell, hogy mondjuk, bármilyen fájdalmasak is ezek a szociális elégületlenségek és munkanélküliségek, hogy ezeket leküzdeni majdnem abszolút lehetetlenség. Az a körülmény, hogy 4200 vágón gabonát bocsát a kormány rendelkezésére az ínségeseknek és azoknak, akik nem tudjak munka útján megkeresni a maguk kenyerét, szintén azt bizonyítja, hogy itt a legkétségbe'. ej több a helyzet^ és az ország mai területi viszonyai között állandó munkaalkalmat teremtenie egy ilyen szegény országnak nem lehet. Ami azt a körülményt illeti, hogy a mezőgazdasági munkásság egy részét nem munkaalkalmak teremtésével, hanem egy jól előkészített birtokreformmal kell levezetni, rebben az előttem szóló t. képviselő úrral egyetértek. De figyelmeztetem valamire, én ki fogom keresni a r Ház naplójából azt a beszédet, amely a t. képviselő úr pártjának egyik illusztris tagjának az ajkáról hangzott el, amikor mi a földreform kiegészítéséről szóló javaslatot tárgyaltuk. Ebben van egy mondat, amelyre úgy emlékszem, mintha ma hangzott volna eí. Ez így szólt: Ha még egy földreformot mer ebben az országban valaki csinálni, én a birtokomon i puskával fogom fogadni. (Zaj.) Ez a reakcionárius, elmaradt -párt, amely ellensége a népnek, erről az oldalról sohasem meri volna ilyen kijelentést megkockáztatni (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt a luxust csak a baloldalról engedheti meg az ember magának. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Ulain Ferenc: Ma is lelőhetne azt, aki még egy olyan földreformot csinál!) A t. képviselő úr igen jól tudja, hogy nem mi voltunk az akadályai annak, hogy ez a földreform jobban ki nem szélesíttetett. Nagyon jól tudja, hogy mi volt nagyatádi Szabó István elgondolása, (Ulain Ferenc: En tudom!) és hogy Nagyatádi nem tudta azt teljes mértékben végrehajtani, az nem tisztán rajta múlott. (Ulain Ferenc: Hanem azokon, akik ön körül ültek!) T. képviselő úr, bármily kellemes nekem önnel* vitatkoznom és bármennyire is szívesen hallom az ön megjegyzéseit, azért mégis azt kell mondanom, hogy ha önök valóban független kisgazda- és földmívesérdekeket képviselnek, akkor önöknek nem lehet ebben a kérdésben, amely nemzetpolitikai kérdés, külön nézetük. (Ulain Ferenc: Csak olyan, mint az öné!) En itt kijelentem, t. képviselő úr és t. Ház, hogy mi
