Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-67
Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1932 április 15-én, pénteken. 4E vánságokat hozzon ide, módot ad arra, .hogy a Ház új gondolatokkal foglalkozzék. Igaz, hogy ez a rendelkezés az ellenzéknek lehetővé teszi azt, i hogy műsoron kívüli számok keretében támadja a kormányt, de lehetővé teszi a kormányzat pártjának az ellenzéki támadások helytelenségére való azonnali rámutatást is és ha a kormányzati pártok nem éltek ezzel a joggal, meg vagyok: róla győződve, .hogy ha az ellenzék így folytatja, fognak élni ezzel a lehetőséggel (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) A parlamentarizmusnak erős fegyvere az a jog, amelyet azonban eslp-csoip ügyeknek idehozásával... (Malasits Géza: A Népszava betiltása csip-csup-ügyi) Erről külön fogok beszélni. Előre bocsátom, hogy ez a megjegyzésem nem vonatkozik előttem szólott t. képviselőtársaim szavaira, mert ezzel külön kívánok foglalkozni, de mondom, a napirendi vita keretében az ellenzék csip-csup ügyeket, oknélküli személyeskedéseket ihoz ide_, és tendenciózus beállításokkal igyekszik a politikai helyzetet elmérgesíteni. Ezzel semmikép sem szolgálja sem a parlamentarizmust, sem a nemzet érdekét akkor, amikor nagy, életbevágó és súlyos problémák rázkódtatják meg a tömegek lelkét. Ami előttem szólott t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy a sajtójog és budgetjog szoros kapcsolatban vannak egymással, méltóztassék megengedni azt az észrevételt, hogy a Népszava betiltását panaszképpen és a sajtószabadság megsértéseképpen talán minden párt felróhatna, kivéve a szociáldemokratapártot, amely egy lap megjelenési jogának megszüntetése ellenében bármikor hajlandó, t. képviselőtársam, 19 más napilapot megszüntetni és a magyar sajtótermékek megjelenését lehetetlenné tenni. (Weltner Jakab: Zajos tévedés a Ház minden oldalán.) Legalábbis tendenciózus tehát az a beállítás, amelyet az előbb hangoztatni méltóztatott. Egy éhként méltóztassék meggyőződve lenni arról is, hogy a kormány sajnálja legjobban minden valószínűség szerint azt, hogy kénytelen volt (Reisinger Ferenc: Mikor közölte magával ezt a kormány!) annak a frakciónak a lapját beszüntetni, azért, mert az a lap cikkeiben messze túllépte a jogos kritika határát. (Weltner Jakab: Es a csendőr nem lépi túl? — Szeder Ferenc: Szeretném már egyszer hallani, hogy mit szólnak a csendőrveréshez! — Farkas István: Ebben a Házban nem tiltakoznak a csendőri közigazgatás gazságai ellen! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Payr Hugó: En türelemmel hallgattam az előttem szólott képviselőtársam felszólalását, (Reisinger Ferenc: Ha egyet kapna a fejére a képviselő úr, akkor most másképpen beszélne!) méltóztassék megengedni, hogy én is elmondjam azt, amit elmondani szeretnék. (Reisinger Ferenc: Maga visszaadná? — Buchinger Manó: A csendőröknek visszaadni? — Zaj.) Az a harcmodor, amit az ellenzék eme napirendi felszólalások kapcsán tanúsít, semmiképpen sem szolgálja sem a parlamentnek, még kevésbé az ellenzéknek az érdekét. (Reisinger Ferenc: Sem a Ripkapárt érdekét! — Farkas István: Bízza ránk, majd mi azt elintézzük! — Reisinger Ferenc: Ha kapna a fejére abból, amit a parasztoknak adnak, akkor másképpen beszélne! — Zaj.) Méltóztassék arról meggyőződve lenni, hogy ha történik valahol atrocitás, hiba, azt soha semmi körülmények között védeni nem fogjuk. (Zaj.) Az előbb mondottam, hogy ez a harcmodor nem szolgálja az ellenzék érdekét, de nem szolgálja a parlament érdekét sem. Ha voltak is, történtek is kormányzati hibák,ide hiszen mindenfelé a világon előfordulnak ezek (Farkas István: Egyéb sem történik, csak kormányzati hiba!) és azok kiküszöbölésére teljesen más eszközök állnak rendelkezésre. (Weltner Jakab: A nyilt választás!) En a hibákért az ellenzéket is hibáztatom, azt az ellenzéket, amely fakciózus ellenzék, csak kritizál, anélkül, (Szeder Ferenc: Hogy kormányozna!) hogy hivatását úgy teljesítené, hogy a munkában részt akarna venni. (Zaj a baloldalon.) Példákkal is szolgálok. Emlékszünk arra, hogy nemrégiben a főváros vezetősége fel akarta emelni a közszolgáltatások árát, rá akarta sózni a főváros lakossságára a tarifaemelést, az elektromos áram, a gáz, a víz, ativillany díjának felemelését, a Beszkárt-szolgáltatások megdrágítását és az ellenzék — majdnem név szerint, személy szerint ugyanazok az ellenzéki vezérek, akik itt ülnek velünk szemben (Farkas István: Mi?) a főváros közgyűlésén az urak megbízottai (Farkas István: Tévedni tetszik!) — igenis,- kritizálták, helytelenítették ezt, azonban amikor én személy szerint összetett kezekkel könyörögtem nekik, hogy jöjjenek és vegyenek részt a munkában, nem vállalkoztak erre, hanem viselték annak az ódiumát, sőt talán örültek volna annak, ha a főváros közönségére, lakosságára, polgárságára azok a terhek rázúdulnak. (Farkas István: Hányszor szavazták le a közgyűlésen indítványainkat? — Weltner Jakab: Ezt nem hiszi el senki, maga sem hiszi el! — Farkas István: A kereszténypártra mutasson rá! — Zaj.) Tegnap ugyanazokról a padokról lelkes éljenzéssel fogadták a közüzemek elleni kirohanást, amikor azonban arról volt szó, hogy a fővárosnak üzemi bizottságába elnököt válasszanak, akkor Tigyanazok a velem' szemben ülő t. pártoknak a képviselői a városházán (Farkas István: A testvérpártnak mondja ezt!) közüzemellenes elnököt választottak. Le kellett végre szegzni azt, hogy ez az eljárás, ezek az állandó tendenciózus támadások, amelyek azonban semmiképpen sem fedik eljárásaikat a gyakorlati életben, a felmerülő kérdések kapcsán való tényleges állásfoglalásukat, az igen t. ellenzék harcmodorának jóhiszeműségébe vetett hitet vonja kétségbe. (Farkas István: Ezt oda adresszálja a kormányt támogató testvérpártra, ne nekünk! Ez odavonatkozik!) Nemcsak erről van szó. (Farkas István: De csak erről van szó!) Ott volt a demokratapárt és a Rassay-párt is. (Weltner Jakab: A sajtószabadságról volt szó, ami nincs, a titkos választójogról volt szó, ami nincs! — Zaj.) Természetes, hogy az elnök úr napirendi javaslatát fogadom el (Farkas István: Mindjárt gondoltuk!) már csak azért is, mert az általa napirendre tűzni kívánt kérdések sürgős elintézést igényelnek és ezek elintézése meggyőződésem szerint országos érdek. (Helyeslés a jobboldalon. — Reisinger Ferenc: Próbálja meg a másik álláspontot elfogadni!) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Mojzes János! Mojzes János: T. Ház! Sajnálom, hogy nem érthetek egyet az előttem szólott Payr Hugó t. képviselőtársammal, aki .azokban a kérdésekben, amiket itt az ellenzék a napirendi vita során szóvá tesz, csupán műsoronkívüli számokat és csip-csup ügyeket lát. (Payr Hugó: A legtöbbnél!) Sajnálom, hogy nem látja be azt, hogy az ország népe, amelytől ez a parlament teljesen elszakadt, (Ügy