Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-67

Az országgyűlés képviselőházának 6 7. ülése 1932 április 15-én, pénteken. 413 deni. Felvetem tehát a gondolatot, ha már arról van szó, hogy anyagi nehézségek miatt, a kisiparosság súlyos helyzete miatt, a kisiparosság nem tud ma a szabad egyesülés formájában érdekeinek és törekvéseinek biztos alapot teremteni, .nem volna-e megfontolandó- ha talán inkább a mezőgazdasággal karöltve — minthogy érdekeik azonosak •—• keresné és találná meg érdekeinek védelmét. Az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolása^ azt mondja, hogy a törvényjavaslat intézkedései a várható fejlődés figyelembevételével készültek. Kérdem, várható-e fejlődés a kis kéziiparnál akkor, amikor azt látjuk, hogy a nagyipar teljes erővel reáfeküdt a kisiparosságra és teljes erővel elhódítja azokat a munkapiacokat, amelyeket eddig a kisipar tartott kezében?! Ilyen mezőgazdasági országban,mint , Magyarország, a falu érdekei azt kívánják, hogy a falusi lakosság olcsón tudja beszerezni az iparcikkeket, a ruhát, cipőt és pedig ott, annál a falusi kisiparosnál, mert csak ez ad neki hitelt a következő termésig. Kérdem tehát, nem kell-e itt az államhatalomnak belenyúlni olyan értelemben,^ hogy miután egyforma érdekei vannak a mezőgazdaságnak is, az iparnak is, nem kellene-e^ezek érdekképviseleteit is egyformán, egyöntetűen kiépíteni? T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat három alapelven nyugszik. Az első alapelv az, hogy kényszertársulás útján az Összes képesített kézműiparosokat egy érdekképviseletbe tömöríti, az ipartestületi hálózat kiterjesztése útján; a második alapelv az, hogy próbálja megalapozni az eredményes anyagi működés anyagi feltételeit, a harmadik pedig az, hogy az ipartestületek feladatkörét állandósítani kívánja. Helyeslem, hogy a kisiparosságot a kényszertársulás útján egységes érdekcsoportba tömöri tjük, ugyanakkor azonban azt olvasom a javaslat 17. §-ában, hogy az ipartestületek főfeladata az erkölcsi és kulturális feladaton kívül természetszerűleg, gazdasági feladatok lesznek. így tagjai mindennemű gazdasági, művelődési és^ emberbaráti érdekeinek felkarolása és szolgálata^ közös üzem bevezetésével, tökéletesebb termelési eljárások meghonosításával, anyagraktárral, áru- és mintaesarnokok létesítésével, anyagbeszerző-, termelő-, értékesítő- és hitelszövetkezetek létesítésének kezdeményezése és előmozdítása által stb. Ez olyan óriási és gyönyörű Programm, amelyben mindannyian egyetértünk, csak egy kérdés tóiul az ajkunkra és ez az, vájjon hol vannak azok a gazdasági és anyagi eszközök^ amelyek a kisiparosságnak ebben a tömörülésben módot adnak arra, hogy ezeket a feladatait megvalósítsa. Ha a ma benyújtott költségvetést nézem, azt látom, hogy a kisiparosságról^ eme feladatok teljesítésére ebben a tömörülésben, amely állami hozzájárulással jön létre, semmi gondoskodás nem történik. Azt látjuk, hogy a kisiparosság hitellel való ellátása és nyersanyagbeszerzésének előmozdítására itt nincs semmi programmba véve. Belátom, hogy talán a mai szűk költségvetési keretek mellett ez nem is lehetséges, de akkor tisztán csak elméleti alapon állapítjuk meg az ipartestületek feladatait, de azt tartalommal, élettel megtölteni ne.i\ tudjuk. Valljuk he akkor őszintén, hogy ez csak egy erős, első lépés ahhoz, hogy ezt majd továbbfejleszteni tuduk. Megvallom, ebben a tekintetben " bizonyos reménysugarat látok felcsillanni éspedig az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr személyében, aki büszkén és méltán büszkén jelentette ki, hogy iparoscsaládból származik, ezek után tehát meggyőződésem kell, hogy legyen az, hogy ezt az ipartestületi reformra vonatkozó javaslatot, illetve, ha törvényerőre emelkedik, törvényt, csak keretnek óhatja tekinteni, egy első lépésnek, amelyet azután tartalmában akként fog kiegészíteni egy újabb javaslatával, hogy a 7. §-ban előírt feladatokat igenis teljesíteni tudják ezek az ipartestületek. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az természetes!) Igen t. Ház! Az ipartestületek feladatkörének megállapítása (Halljuk! Halljuk! bal felől.) elég bőven van itt kidolgozva, én azonban volnék bátor három olyan dologra felhívni az igen t. miniszter úr figyelmét, amelyek szerény nézetem szerint kimaradtak és kell hogy belekerüljenek — ha újabb formában is —ebbe az elgondolásba. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ez a három dolog a következőd Az iparigazolványok és engedélyek kiadásánál f nincsen meg az ipartestületnek az az elhatározó befolyása, amelyet egy ilyen erkölcsi testülettől joggal és méltán el lehet várni. Mert — egy konkrét példából indulva M — ha ama valaki iparengedélyért vagy pedig iparigazolványért folyamodik, akkor csak birtokon kívül van az ipartestületek fellebbezési joga. Ha tehát kétségbevonta valakinél azt, hogy vájjon tisztességes iparos lesz-e belőle, akkor az illető már megkezdheti munkáját addig is, míg az iparhatóság ebben a kérdésben esetleg másként fog dönteni. Nem volna-e helyesebb olyan értelemben megkonstruálni ezt, ( hogy igenis, megadom az elhatározó hefdlyást az ipartestületeknek és azután az érdekeltnek legyen birtokon kívül fellebbezési joga. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Ezt nem lehet!) Másodsorban nincs ebben a javaslatban kötelezőleg kimondva.... (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az érdekeltek nem határozhatnak, öt szabó a hatodiknak nem adja meg az engedélyt.) Igen t. miniszter úr, én úgy érzem ... (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Kérem, ez csak magánbeszélgetés volt!) Hálásan veszem tudomásul. Igen t. Ház! A javaslatban nincsen kötelezőleg kimondva a békéltető bizottság igénybevétele, hanem csak fakultative. Vagyok bátor tisztelettel kérdezni: ma, amikor a mezőgazdasági életben is mindig azt panaszoljuk, hogy mindenféle eljárásnál olyan sok az ügyvédi költség, vájjon nem volna-e sokkal megnyugtatóbb, ha maguk az érdekeltek tudnának mt megnyugtató módon határozni, mindenféle más beavatkozás nélkül?. Én az ipartestületeket tartom olyan magas erkölcsi nívón álló testületeknek, (Ügy van! balfelől.) a magyar kisiparosságot tartom olyan józan, karakteres, önérdeken felül is gondolkodni tudó csoportnak,^ társadalmi osztálynak, amely ilyen apró-cseprő szempontokon felül fog tudni emelkedni. A harmadik pedig, amit szóvá akarok tenni, az, hogy kontárkodók ügyében elsőfokon eljárni az ipartestületi szék legyen feljogosítva, ez az ipartestületi szék hatáskörébe legyen utalva. Ezek a gyakorlati emberek sokkal biztosabb érzékkel tudják megállapítani azt, hogy vájjon közéjük, az ő táborukba milyen kontárok furakodnak, mint az elsőfokú hatóság. Igen t. Ház! A javaslat második része egy centrális szervet állapít meg, az ipartestületek központját. Amint már voltam bátor előzőleg is kifejteni, álláspontom az, hogy sokkal inkább és sokkal szívesebben látnék egy szabad egyesülésből származó érdekképviseletet, mint 59*