Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-67

4li Az országgyűlés képviselőházának központot is, (Kun Béla: Ügy van!) mert ha látom, hogy milyen eredménnyel tudja a Gyosz. (Ügy van! Úgy van! balfelől) milyen eredménnyel az Omke., (Fábián Béla: Azoknak van pénzük!) és milyen eredménnyel tudja sokszor az Omge. is a maga érdekeit, a saját érdekeit^ képviselni, (Zaj a balodalon.) — a mezőgazdaságban ma már a helyzet megváltozott ezeknek javára, — akkor igaz, hogy ennek anyagi feltételei ma talán még nem állanak fenn, de úgy érzem, ha nem mondják ki kötelezőleg azt, hogy a kisiparosság két érdekképviseletbe legyen köteles fizetni tagdíjait, hanem megcsappant anyagi erejét egy érdekképviselet szolgálatába tudja állítani, akkor a kisiparosság egy érdekképviselet útján is meg fog tudni felelni feladatának. (Zaj balfelől. — Kun Béla: A kormány fél! — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Ha fél, akkor miért csinál kény szertársulást? — Kun Béla: Kézműveskamarát akarnak! — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: 300 hivatalnokkal és 2 millió költséggel? — Zaj balfelől.) Csak egy kis csokrot óhajtok a Ház asztalára letenni, hogy miért nem tudom én ma még talán javasolni azt, hogy önálló és teljesen független érdekképviseletbe tömörüljenek. Azért, mert az anyagi alapját nem látom ennek. Arranézve, hogy mi támadja meg a kisiparosság anyagi alapját, leszek bátor egy szegény debreceni vendéglős leveléből pár sort citálni, amelyben felsorolja, hogy ő a múlt esztendőben miféle címen adózott. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Erre nem vonatkozik ez a törvény! Ez nem képesítéshez kötött ipar!) A borfogyasztási adótól kezdve a zeneszerzői jog megváltásáig 33-féle címen kellett fizetnie. (Egy hang balfelől: 33-as bizottság, 33 adó! — Hunyady Ferenc gróf: Most még kiegészítik néhány szakértővel, mi lesz azután? — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: A vendéglősökre nem vonatkozik ez a törvényjavaslat!) Egy ideális polgári államnak szerény nézetem szerint legelsőbb feladata, hogy minél több polgárának, minél nagyobb jólétet biztosítson. (Fábián Béla: Nahát akkor szép kis polgári állam vagyunk!) En a kisiparosság kérdését éppen abból a szempontból vizsgálom, hogy vájjon ez a társadalmi osztály, mint a többi polgári társadalmi osztály, meg tud-e most felelni annak a legfontosabb hivatásának, hogy a kelet felől rázúduló bolsevista veszélylyel szemben megállja helyét. Fábián igen t. képviselőtársam nagyon jól ismeri és nagyon jól tudja, hogy mi az a vörös veszedelem, amely itt kopogtat kapuinkon. (Szilágyi Lajos: Könyvet írt róla!) Es ha mi nem abból a szempontból fogjuk ezt a kérdést megnézni, hogy minél több független és minél több olyan exisztenciát teremtünk, amely meg tud állani a saját lábán, amely egy kis házikót és pár szerszámot a magáénak vallhat, akkor meg fogunk tudni küzdeni evvel a veszedelemmel. (Igaz! Ügy van! balfelől) Eszembe jut egy francia újságírónak minap előttem tett kijelentése, aki azt mondta nekem: «Tudja mi az önök baja?» (Meskó Zoltán: Az, hogy ők megcsonkítottak bennünket!) Az a legnagyobb baj, — iá másik pedig az, hogy fontos intézkedések nem a milliók, a sokak érdekében, hanem a kevesek érdekében történnek. Ha azonban a milliók érdekében történik minden intézkedés, akkor az ezreknek is meglesz az életlehetőségük. Amikor én a kisiparosság érdekében is felemelem szavamat abban a tekintetben, hogy 67. ülése 1932 április 15-én, pénteken. ne kényszerítsük őket olyan érdekképviseleti társulásokba, ahol akár számuknál, akár pedig anyagi lehetősegeiknél fogva nem tudják felvenni a versenyt, igenis kérem az igen t. Háztól és a miniszter úrtól is, hogy jöjjön rövidesen olyan újabb törvényjavaslat, amely módot ad anyagilag is arra, hogy ezt mint keretet tekintve, kibővátsük és újabb lehetőséget nyújtsunk az iparosságnak, s ezt abból a szempontból teszem meg, mert érzem és tudom, hogy odakint a falun, amikor a farkasok ott járnak az ólak körül, elsősorban a kisiparosság az, amely a gazdaosztállyal együtt oda tud állni és oda fog állni a veszedelem ellen. (Fábián Béla: Igaz!) Igen t. Ház! A miniszter úrhoz egy tiszteletteljes kérésem volna. (Halljuk! a baloldalon.) Igaz, hogy ez talán a népjóléti tárca ügvköréhez tartozik, de miután a kisiparosság érdekeit van hivatva elsősorban védeni és alátámasztani, kérem az igen t. miniszter urat, álljon sorompóba és próbálja megvalósítani. Mind gyakrabban felmerül az a hír, hogy az Oti. öregségi alapból most 12 milliót óhajtanak a Máv.-nak átadni abból a célból, hogy újabb gépeket rendelve, evvel az ipar is támogattassék és munkát és kenyeret tudjunk adni. Teljes elismeréssel vagyok a gyáripari munkássággal és a gyáriparral szemben is- Azonban -abból indulva ki, ,hogy minél nagyobb rétegeket kell munkához és kenyérhez juttatni, felvetem a gondolatot, nem ^ volna-e ^ helyesebb, ha nem is ezt az összeget, de. a felét a Láb.-nak, a lakásépítési akciónak, a másik oldalon pedig a falusi kislakásépítésnek átadni? (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: így is lesz!) Ma tömegével jönnek ihozzám kisemberek, ^akik azt mondják, uram, én kiestem a lakásépítésből, mert nem voltam nős ember, pedig minden kellék meg lett volna, építeni akarok. 32 iparág van ebben érdekelve. Igen t. Ház! Amikor nem a költségvetés keretén belül kívánok itt az iparosság támogatására összegeket, hanem olyan összegeket kérek, amelyek ma szabadon állanak és amelyeket az éltető- és építőmunka szolgálatába akarok állítani, akkor azt hiszem, olyan szerény óhaja és kérése ez a kisiparosságnak, amelyet vagyok bátor a ^mélyen t. miniszter úr kegyes figyelmébe ajánlani. Igen t- 'miniszter úr, ne ^méltóztassék rossznéven venni tőlem, ha talán az általános érdekű problémák közt egy, mondjuk kerületbeli vonatkozású kéréssel is ideállok. (Hallju! Halljuk! a baloldalon.) Van nekem egy 3500 lakosú községem, Fertőszentmiklós. Törekvő gazdalakosság és nagyon becsületes, tisztességes iparoslakosság lakja. Körülbelül 500 iparosa van ennek a községnek. A múlt ihónapban a vásáron 12 vagon marhát szállítottunk ki Olaszországba még a mai íviszonyok közt is. Az iparosifjak ott öt esztendővel ezelőtt 'egy kis iparos ifjúsági kört létesítettek, tetőt építettek föléje, szóval egy kis házikót építettek; van egy kis termük is és gyönyörű szép életet élnek ott. Miből csinálták azonban? Adósságból. Miből él ma a magyar ember? Bevallom Őszintén: adósságból. (Fábián Béla közbeszól.) Abból az 5000 pengőből, amibe ez került, 3000 pengőt saját erejükből lefizettek, maradt azonban 2000 pengő adósságuk, amely nyomja őket. Bocsánatot kérek, voltam bátor az egyik altruista intézethez odamenni és azt mondani az illető vezetőnek: (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ahhoz már bátorság kell,, odamenni, az igaz!) igazgató úr kérem, itt vannak ezek az emberek, azt mondják, hazafias munkát