Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-67

4Ï2 Az országgyűlés képviselőházának van. Most itt állok sokkal nehezebb helyzetben; hiszen 1924-ben tehermentes volt az ország, 1924-ben fellendülési millám volt az egész világon, amely szárnyára kellett, hogy kapja Magyarországot is. 1924-ben nem volt ennyire kimerítve az ország teherbírása, mint ahogyan ma ki van merítve. Most tehát sokkal nehezebb a helyzet En értem, méltányolom, teljesen elismerem, hogy azok az intézkedések, .amelyeket én proponálok, amelyek alig hagynak^ egy osztályt, a nemzetnek bármely csoportját érintetlenül, fájdalmat okoznak az adózóknak, fájdalmat okoznak a földbirtokosoknak, az iparnak, a kereskedelemnek, fájdalmat okoznak a tisztviselőknek, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az álláshalmozóknak nem!) Ertem a feljajdulást, értem a kritikát, lehet, hogy mások a dolgot másképpen fogják fel. Arról lehet különböző a felfogás, hogy ezeknek a terheknek a súlyát nem lehetett volna-e vagy nem kell-e máskép elosztani. Lehet olyan . felfogás, .amely azt mondja, csukjunk be még néhány intézményt, bár tanulmányaim alapján azt mondom, hogy a mai helyzetben hiába csuknánk be, ez nem változtatna .a költségvetésen. Minden kritikát elfogadok, minden kritikát jogosultnak ismerek el. De a gazdasági élet ilyen nagy felfordulásában saját csekély erőmet nem becsülhetem annyira, hogy sokat szolgálhatnék az országnak máskép, mint ha az ország zömének, elsősorban pedig a törvényhozásnak véleménye mögöttem van. Ezt kérem a t. Háztól. (Hoszszantartó éljenzés és taps a jobboldalon és a balközépen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A pénzügyminiszter úr által a házadómentesség tárgyiában beterjesztett jelentést a Ház kinyomatja és ezt, valamint az általa beterjesztett és már kinyomatott állami költségvetést a Ház tagjai közt szétosztatja és azokat előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a pénzügyi (bizottságnak. (Felkiálások: Szünetet kérünk!) Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Következik az ipartestületekről szóló törvényjavaslat (írom. 114., 152.) folytatólagos tárgyalása. . Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kálmán István! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Herczegh Béla jegyző: Rakovszky Tibor! Rakovszky Tibor: Igen t« Képviselőház! A pénzügyminiszter úr expozéja után, őszintén megvallva, kissé nehéz helyzetben érzem magamat. Egyrészt talán könnyebben tudok hozzászólani az előttünk fekvő javaslathoz, másrészt azonban a pénzügyminiszteri expozé után, mintha más szemüvegen keresztül kellene néznem ezt a javaslatot. A pénzügyminiszter úr gazdaságpolitikai rendszerében, annak tengelyében, niint láttam, az a csorbítatlan kapitalizmus áll, amellyel szemben ma már az^ egész világon és itt Európában is óriási csatákat vívnak; az egyik f oldalon a hitlerizmus és a faseizmus, a másik oldalon a bolsevizmus erős csatarendekbe állítva döngeti a kapitalizmus falait, sőt maga a legnagyobb erkölcsi tekintély, a katholikus egyház is felemelte már intő és tiltó szavát a 67. ülése 19$2 április 15-én, pénteken. kapitalizmusnak azokkal a kinövéseivel szemben, amelyek szerény véleményem szerint . a magyar gazdasági élet arculatán is mint durva kinövések mutatkoznak, amelyeket a keresztény szeretet operálókésével eliminálni kell a magyar gazdasági életből. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a pénzügyminiszter urat expozéjában még a mérsékelt elemek óhajtása sem vezérelte s nem volt egyetlen szava sem e durva kinövésekkel szemben. Igen t. Ház! Amikor az ipartestületi törvényjavaslatot bonckés alá veszem és ennek rendszeri oldalát vizsgálom, nem térhetek ki annak ibírálata elől, vájjon ebben a kapitalisztikus rendszerben a kisipar mai súlyos helyzetében meg tudja-e állni a helyét, amikor ugyanúgy, mint édes testvére, a magyar mezőgazdaság, kettős malomkő között őrlődik. Az egyik malomkő e kapitalista rendszer túlzásai és kinövései, a másik malomkő pedig azok az^ áldozatok, amelyeket meg kell hozni ez ország érdekében. Tisztelettel bátor vagyok kérdezni, vájjon ezzel a törvényjavaslattal, amely a legjobb indulattal és szándékkal próbál segíteni a súlyos helyzetben lévő kisiparosságon, annak a gazdasági elgondolásnak alapján, amelynek jegyében a költségvetést ma benyújtotta a pénzügyminiszter úr, tudunk-e, módunkban áll-e ezen az osztályon segíteni. Igénytelen véleményem szerint a bajok gyökere a kisiparosságnál is ott van, ahol a mezőgazdaságnál. Unos-untalan hangoztatták itt a Házban is. hogy egész Európában, különösképpen pedig itt Közép-Európában a baj gyökere ott van, hogy a Duna medencéjében élő államokra egészen más gazdasági struktúrát kényszerítenek rá, mint amilyen rájuk lényegüket tekintetbevéve ruházható volna és amikor a pénzügyminiszter úr ma majdnem büszkén azt jelentette ki, hogy ma már nem lehet itt 80%-os arányról beszélni a mezőgazdasági lakosságot illetőleg, hanem csak 56, illetőleg 58%-osról, ezt, sajnos, éppen annak a túlzott nagyipari és nagykapitalista támogatásnak és pártolásnak tartom, amely nem természetes folyamata az ország fejlődésének. Amikor azt látom, hogy egy olyan par excellence mezőgazdasági országban, mint amilyen a mi hazánk, túlzott iparpártolás, túlzott nagyiparpártolás van, amikor azt látom, hogy a szomszédos Ausztriában 800 méter magasban gabonát akarnak termelni, amikor azt látom, hogy Csehszlovákiában, amely par excellence ipari állam, a mezőgazdasági érdekeltségek dominálnak politikailag, akkor azt vagyok bátor tisztelettel kérdezni, hogy az a folyamat, amely az országban gazdasági téren van, egészséges folyamat-e éppen a kisiparosság szempontjából. A tegnapi napon Éber Antal igen t. képviselőtársam annak a véleményének adott kifejezést, hogy a kisiparosság érdekképviseleteit igenis abban a keretben kell meghagyni. amelyben eddig voltak, tehát a kereskedelmi és iparkamarák keretében és pedig abból indulva ki, hogyha ott ellentétes érdekek vannak is, azok sokkal könnyebben eliminálhatók és egyenlíthetők ki, mintha egészen különálló szervezetekbe volnának az ipari érdekeltségek tömörülve. Ügy érzem, hogy ez az elgondolás erősen sántít, mert egy olyan agrárországban, mint amilyen Magyarország, a kisiparos boldogulása is tulajdonképpen az agrárlakosság boldogulásától függ, érdekei tehát sokkal inkább azonosak az agrárréteg érdekeivel, mint azoknak az érdekeivel, akikkel ma egy táborban kényszerülve kénytelen érdekeit megvé-