Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-66
Az országgyűlés képviselőházának 66. folytatnak, kenyér és munka nélkül hagyunk kisiparosokat, akkor azok elvesztik elhelyezkedésüket a polgári társadalmi életben, proletárokká válnak s akkor azok nem pillanatnyi anyagi bajoknak vannak kitéve, hanem elvesztik gyökerüket a polgári . társadalmi/ életben. És bár én egyformán sajnálom, akár az egyik, akár a másik marad munka nélkül és így esik a nyomor áldozatául, bevallom, rámnézve az. a fontosabb jelentőség, amit a polgári társadalomnak ez a tényezője, egész lakosságunknak mintegy tizedét tevő kisiparostársadalom betölt. Ez a« polgári érdek előttem elsősorban irányadó és ha nagyon szomorúan választanom kell a között, vájjon egy gyárimunkás maradjon-e munka nélkül, vagy pedig egy kisiparos legyen kénytelen iparigazolványát visszaadni, elszakadni az ő foglalkozásától, munkássá, proletárrá, napszámossá válni: én ezt az utó'bbit a mi polgári rendünk szempontjából sokkal súlyosabb, sóikkal nagyobb veszedelemnek tartom. Ezért nem vagyok hajlandó a ^kézműiparosságot az üzemi munkásság f időleges esetleges nemfoglalkoztatása veszélyének kiszolgáltatni. Itt egyenlő munkamennyiségről van szó, ugyanannyi munkaimennyiség marad, akár az üzem »végzi azt, akár a magános dk végzik. A kérdés csak az, vájjon irracionálisian végezzük-e közgazdasági, termelési és szociális szempontból, vagy racionálisan végezzük.* (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ha irracionálisán végezzük, úgy, hogy a közület pénzeit fecséreljük el, ha úgy végezzük, ^hogy fenntartjuk az üzemi hentes- és mészárosmunkásokat, akikkel elérjük, hogy a kórházakat drágán szolgáljam: ki, viszont henteseket és mészárosokat megfosztunk a polgári megélhetésük minden lehetőségétől: akikor teljesen mindegy, hogy. a hentes, a mészáros, annak segéde, annak tanonca válik-e munkanélkülivé, vagy a munkás, mert elvégre az, hogy üzemek vannak, munkamennyiséget nem teremt, ugyanannyi ruházat készül, akár van ruházati intézet, akár nincs, csak kérdés. hogy a szabóiparos végzi-e el, vagy az üzemi munkás, megfordítva az a kérdés: vájjon az üzemi 'munkások vesztik-e el kenyerüket, vagy pedig ezek a szaíbóiparosotk^ vesztik-e el nemcsak kenyerüket, hanem egész polgári létüket is, süllyednek le a polgári osztályból a proletariátus körébe. Én tehát eleve tiltakozom ez ellen. En tudom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak nem lehet ez a felfogása, de ha azok az üzemeket védő minisztériumok azt hiszik, hogy itt tessék-lássék módjára ki fognak bocsátani rendeleteket, amelyekben évekig tartó küzdelem után a lehetőleg minél előbb való leépítés mellett foglalnak állást, miközben megállapítottuk a kamarában, hogy a 'közélelmezési részvénytársaság és a Rico kötszerüzem nyugodtan igényli tovább a devizákat, nyugodtan importál és Mauthner úrn'ak eszeágában sincs az üzemeket leépíteni: tehát ha azt méltóztatik hinni valakinek, hogy a kézműiparos s ág abban a'lelki hangulatban van, hogy továbbra is ilyen kijelentésekkel, leiratokkal és rendeletekkel lesz megnyugtatható, akkor biztosíthatom az urakat arról, hogy olyan a hangulat a kézmüiparosság körében, hogy ez hiú ábránd, a kézműiparosságot tovább ebben az állapotban megtartani nem lehet. ... ülése 1932 április lh-én, csütörtökön. 375 Ismétlem, mint ahogy a bevezetőben is mondottam, teljesen megértem, hogy a kormány a jelenlegi helyzetben anyagi eszközöket rendelkezésre nem bocsáthat, de amikor ez a kézmüiparosság szenved a beruházások szükségképpeni elmaradása miatt, szenved az ország szomorú gazdasági ihelyzete miatt, akkor még ezenfelül mint Gessler-kalapot látja maga ellen felvonulni a hatósági üzemek vezérigazgatóit és egész vezérkarát, az ott kivételes kedvezményben részesülő munkásságot, mert a szociáldemokratapárt ezeknek az üzemi munkásoknak egészen kivételes elbánást biztosít és ezzel kapcsolja — természetes ez az ő szempontjából — önmagához őket: méltóztassanak elképzelni, a kézmüiparosság lelki egyensúlya f ennntartható-e úgy, hogy az üzemek vele szemben ezt a gyilkos versenyt támasszák? Azt mondom, hogy ez illúzió, tévedés. A mi kézműiparosságunk igazán a legbékésebb, a legnyugodtabb, 'a legtiszteletreméltóbb városi polgári elem, ezt az igazságtalanságot, ezt a méltatlanságot valóban nem. köteles tovább tűrni és akinek lelkiismerete van, az nem is bírhatja rá őket arra, bogy ezt az állapotot tovább tűrjék. (Zaj a baloldalon.) Ebben a meggyőződésben terjesztettem elő határozati javaslatomat. Meg vagyok győződve arról, hogy a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter urat, aki minden egyes megnyilatkozásában, amikor kézműiparosokkal találkozik, büszkén hivatkozik arra, hogy az ő gyökerei is kézműiparos családba vezetnek vissza és méltán is hivatkozhatik büszkén édesapjára, aki a kézműiparos társadalomnak egyik köztiszteletben álló harcosa és küzdője volt % — nemcsak ez a tradíció, hanem közgazdasági tudása és megértése is meg kell. hogy győzze arról, hogy ezen a téren nem lehet tovább helye bizottsági játékoknak (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.), nem lehet helyük ilyen bizottságoknak, amelyek végre az eszmék krematóriumául szolgálnak. Itt elvi alapon kell dönteni és kell határozott akarattal intézkedni. Ez az igen t. kormány sokkal fontosabb kérdésekben is intézkedik radikális és gyors intézkedésekkel (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.): miért nem méltóztatik egyszer ilyen dologban olyan intézkedést hozni, (Gáspárdy Elemér: 3 év óta sürgetjük!) amely a társadalom ilyen fontos rétegében lelki megnyugvást teremtene! Méltóztassék egyet elhinni: amikor majd meg'szüntek ezek az üzemek és ezeknek az üzemeknek lezárt könyveit méltóztatik egyszer "a gazdaságtörténelem számára akármelyik fórumnak rendelkezésére bocsátani, hogy most reprospektíve vizsgálja át, mi történt ezekben az üzemekben, azt hiszem, észre fogjuk venni, hogy az üzemek mely része fakad[itt a népjóléti minisztérium közismert termékeny talajából, azt hiszem, egyik-másik üzemnél fogunk látni olyan dolgokat, amelyek a gazdaságtörténészt valamikor a kétségek közé fogják ejteni abban a tekintetben, hogy lehetett-e ország, ahol az irracionalitásnak, ahol a polgári társadalom ellen irányuló irracionális termelésnek, a protekcionizmusnak ilyen rettenetes álképletei pusztították a megmaradó gazdasági életet, mint ezek a községi üzemek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) En teljes meggyőződésből, közgazdasági érdekből, szociális érdekből egyaránt kérem., méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt szólani. , 53*
