Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

376 Az országgyűlés képviselőházának 66, Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Hulljuk! Halljuk!) Megvallom, nem volt szándékomban, csak a vita végén fel­szólalni, Éber Antal igen t. képviselőtársam beszéde azonban arra késztet, hogy nyomban válaszoljak r reá, mert ez a beszéd az emberi természet általánosító és a fokozásokat sze­rető hajlamnál fogva, habár t. barátomnak nem ez volt a célja, mégis azt a látszatot keltheti, hogy íme, itt van egy kormány, amelynek egyéb gyönyörűsége sincs, mint >a magánvállal­kozásokat öldöklő közüzemeket pártolni és ter­jeszteni. Pedig 'az igazság éppen az ellenkező. Ezek a közüzemek évtizedek, vagy legalább évek sora óta fennáll an ak és éppen ez a kor­mány az, amely egy, az előző r kormány alatt hozott törvény alapján a hadjáratot megindí­totta a közüzemek ellen. (Egy hang bal felől: Csekély eredménnyel!) Hogy az eredmény mi­lyen lesz, arra vonatkozólag — bocsánatot ké­rek — senkinek, bármilyen kiváló képességei legyenek is, a tényállás ismerete nélkül ítéle­tet mondania nem szabad. A törvény, amelyről szólok, az 1931 : XXI. te, amely nekem jogot ad arra, hogy az összes üzemeket megvizsgáltassam, .a vizsgálat ered­ményéről egy éven belül jelentést tegyek és a megszüntetés tárgyában két éven belül hatá­rozzak. Biztosíthatom a t. Házat, hogy én nem várok addig, hiszen méltóztatnak látni, hogy eddig sem vártam, hogy ez a határidő letel­jen, hanem 1 sokkal hamarabb, néhány héten belül meg méltóztatnak látni a vizsgálatok eredményét (Gáspárdy Elemér: Éljen!) és a vizsgálatok következményekép keresztülviszem mindazoknak az üzemeknek megszüntetését, amelyek állami szempontból nem jogosultak. Hiszen ilyen közüzemek is vannak kétség­kíivül, ezt bizonyára Éber Antal t- barátom is beismeri. Amely közüzemek tehát állami szem­pontból nem jogosultak, nem indokoltak, főleg pedig nem is észszerűek, mert veszteséggel dol­goznak, azoknak megszüntetése iránt én az in­tézkedéseket megteszem, mint ahogyan már is több üzem megszűnt és, amint közbeszólás alak­jában említettem, éppen tegnap írtaim^ alá az Országos Közélelmezési Részvénytársaság meg­szüntetésére vonatkozó rendeletet. (Altalános helyeslés.) Méltóztatnak az én • álláspontomat ismerni. Aki hozzám fordul, akár iparos, akár kereskedő, az tudja azt, hogy én nemcsak hiva­tali kötelességemnél fogva járok el, de ember­séges szívvel is nézem az ő törekvéseiket és lesz bennem a szereteten kívül mindig annyi erély is, hogy azt, amit az ő érdekükben jónak látok, keresztül tudjam vinni, (Helyeslés.) amint ezt méltóztatnak látni éppen a székes­fővárosnál a temetkezési közüzem kérdésé­nél is. Erre a kérdésre én most^ kitérni nem aka­rok, hiszen ez bírósági döntés alá kerül. Ne­kem csak az a meggyőződésem, hogy ebiben a kérdésiben én a főváros kereskedőinek és ipa­rosainak érdiekeit képviselem. (Ügy van! Úgy van balfelől. — Petrovácz Gyula: Szemben a főváros érdekeivel! — Éber Antal: Szemben az üzemek érdekeivel! — Magyar Pál: A fő­város érdeke csak az, ami a polgárság érdeke. — Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, nem akartam erre kitérni, de mert a közbeszólás késztet rá, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy: szemben egy fővárosi közüzem vélt érdekeivel. (Ügy van! Ügy van! a jobb és baloldalon.) Ez a helyzet pontos diagnózisa. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a belügyminiszter úr a hatósági, illetőleg kö­zületi közüzemek kérdésében velem egyetértő­ülése 1932 április lU-én, csütörtökön. leg gondolkozik. Én pedig magamat mind eb­ben, mind más kérdésben nem egyes állami, vagy hatósági közüzemek, hanem exiszten­ciák, a kisemberek és kispolgárok miniszteré­nek érzem és ebben az értelemben fogok min­dig cselekedni. A határozati javaslatot elfogadom. (Álta­lános helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszó­lalása töröltetik. Utána következik? Frey Vilmos jegyző: Mojzes János! Elnök: Mojzes János képviselő jirat illeti a szó. Mojzes János: Mélyben t. Képviselőház! Éber Antal t. képviselőtársam érdekes, mélyre­ható és alapos fejtegetéseivel teljesen egyet­értek azokban a részeiben, amelyekben rámu­tatott azokra az okokra, melyek ma lehetet­lenné teszik, hogy itt a kisipar boldogulhas­son. Az ő fejtegetéseivel, mint premisszákkal teljesen egyetértek, sajnálom azonban, hogy végső konklúziójával nem érthetek egyet. (Halljuk! Halljuk!) Nem érthetek egyet azzal, hogy ezt a javaslatot mégis elfogadja, tehát végeredményben mégis olyannak tekinti, mint amely legalább egy lépéssel előbbre viszi en­nek a problémának, a kisipar kérdésének a megoldását. Amikor ezt a • törvényhozást nemrégiben ismét pihenőre küldték, azzal az indokolással napolta el a kormány a törvényhozás munká­ját, a törvényhozás működését, hogy ezt a bi­zonyos nyugalmi időt azoknak a javaslatok­nak és reformoknak előkészítésére akarja for­dítani, amelyek hivatva lesznek 'az ország gaz­dasági rendjében beállt és mindinkább foko­zódó zavarokat kiküszöbölni, ezeket a zavaro­kat, rendellenességeket megszüntetni és a gaz­dasági élet megbomlott egyensúlyát helyreállí­tani. Vártuk, nagy érdeklődéssel vártuk, azo­kat az intézkedéseket, amelyek ha nem is egész­ben, de legalább részben hivatva lennének megszüntetni azokat az aránytalanságokat, amelyek ma egyes termelési ágak jövedelme­zősége és teherviselési kötelezettsége között fennállanak. Vártuk azoknak az aránytalansá­goknak a megszüntetését, amelyek egyes tár­sadalmi osztályok teherviselő képessége és te­herviselési kötelezettsége között fennállanak. Vártuk azt, hogy a kormány végre előálljon olyan intézkedésekkel, amelyek valóban alkal­masak lesznek arra, (Zaj.) hogy a f mind na­gyobb tömegben pusztuló exisztenciák és társa­dalmi osztályok, egész foglalkozási ágak meg­mentését lehetővé tegyék. Azt kell azonban látnunk, t. képviselőház, hogy a kormány ehelyett ismét lényegtelen dol­gokkal, lényegtelen javaslatokkal foglalkoz­tatja a képviselőházat, olyan javaslatokkal, amelyek semmi vonatkozásban sincsenek a má­nak, vagy a holnapnak legégetőbb kérdéseivel és amely törvényjavaslatok nagyrószben nem is gazdasági vonatkozásúak és nagyrészben nem ennek a nyugalmi időnek a termékei, ha­nem éppúgy, mint ez a tárgyalás alatt álló ja­vaslat is, már az előbbi kormány működésének produktumai. Azt látjuk, hogy az egy össze­férhetlenségi javaslaton kívül egyetlenegy olyan törvényjavaslat sem került a Ház elé, amelyről azt mondhatjuk, hogy valóban ennek az egyhónapos nyugalmi időnek az eredménye. A most tárgyalt törvényjavaslatot tulajdon­képen már az előző kormány kereskedelemügyi minisztere benyújtotta, habár némileg más formában is, a képviselőház elé a múlt év ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom