Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-66
»74 Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1932 április 14-én, csütörtökön. ügyi miniszter úr azt is, hogy az illetőknek joguk van arra is, hogy a temetkezési díjakat díjtalanul közvetíthessék a temettetőtől az üzemiig. (Müller Antal: Ez az egy rész nem helyes!) Ez az egy rész tette lehetővé, hogy a magánkereskedők megéljenek, mert, ha egy magánkereskedőnek annyi joga sincs, ami emberi jog, hogy ingyen közvetítse a temetési díjakat, akkor ipari jogosítványa értéktelen. (Ügy van!) Ez a főváros, amelynek autonómiájáról igazán nem lehet azt mondani, hogy valami nagyon érzékeny lett volna a főváros kosjogi jogosítványaival szemben, elhatározta, hogy panasszal fordul a Közigazigatási Bírósághoz, emiatt az életbevágó fontos intézkedés miatt, hogy vájjon szabad-e a koporsókereskedőknek a temetkezési díjakat a temettetőtől ingyenes a temetkezési intézethez juttatni, mert ez már olyan felségjog-sértés, amely egy ilyen üzemnek a monopóliuma ellen irányul, hogy ezt a^ kereskedelemügyi miniszter úrtól nem vágják zsebre, hanem ebben a Közigazgatási Bíróságnak kell dönteni. De ha már a bíróságnak kell döntenie ebben a fontos kérdésben, ón viszont felhívom az igen t. kormány figyelmét arra, hogy hogyan jár el a székesfőváros temetkezési intézete a főváros közönségével szemben és különösen azokkal a fővároskörnyé'ki lakosokkal szemben ; akik olyan szerencsétlenek, hogy 'hozzátartozóik egy fővárosi kórházban halnak el. (Halljuk! Halljuk!) A főváros temetkezési vállalata ezek'kel szemben tisztán üzleti szempontból olyan hallatlan uzsora« visszaélést követ el, (Igaz! Ügy van! jobb felől és a középen.) amelynek a megszüntetése valóban érdeke az állam polgárainak. Tudjuk, hogy higiéniai szempontból kötelező a felravatalozás, vagyis a holttest nem maradhat magánlakásban, és ezzel a higiéniai követelményeknek elég van téve. Ezt úgy magyarázzák a székesfőváros temetkezési intézeténél, hogy pl. Újpest közvetlen közelében, a Gyöngyösi-úton van a főváros kórháza, 500 méternyire "Újpesttől, s ha ebben a kórházban egy újpesti beteg meghal, emberi ész szerint nyugodtan ki kellene vinni a kórháztól 500 méterre lévő újpesti temetőbe, ahol az elhunyt nyugodni kívánt, ezzel szemben azonban az történik, hogy a kötelező ravatalozás intézményével visszaélve, azt a holttestet az újpesti határ közeléből elviszik a kerepesiúti temetőbe, ott ráteszik egy állványra, — ez a ravatalozás — végtisztesség után pedig visszateszik egy kocsira s az előttem lévő adatok szerint ezért a községi temetkezési üzem felszámít 5] pengő 44 fillért, (Nagy zaj.) mikor azután az ú. n. ravatalról levették a holttestet, átadják az újpesti temetkezési vállalkozónak, aki újból végigkocsikáztat ja ezt a holttestet azon a hosszú útvonalon, hogy aztán -az újpesti temetőben eltemessék. (Felkiáltások: Hallatlan!) Ugyanez áll a Szent István- és a Szent László-kórháis, a kispesti és a szentlőrinci részekre vonatkozólag. Itt is két halottaskocsi kocoig egymás mellett, mert nem engedik ki a holttestet addig, míg a felravatalozás mdg nem történt, mert enélkül a 20 pengőt nem számíthatná fel a temetkezési vállalat, (Zaj.) ehlhez jön még a felrakás, ami 12 pengőbe kerül, lerakás szintén 12 pengő, (Nagy zaj.) tehát annak a szegény embernek, aki ' ezt a temetést végezteti, meg kell fizetnie a két kocsit, amiért azok az. úttesten végigkocognak, oda-vissza, körülbelül 21 kilométeren és neki kell megfizetnie a felrakást és a lerakást is. Ezt nevezik kötelező ravatalozásnak. (Nagy zaj.) Ez a szociális politika és ez aiz az intézmény, amely a kereskedelemügyi miniszter úr rendeletével szemben, a főpolgármester támogatásával a Közigazgatási Bírósághoz fellebbez. (Gáspárdy JKJemér: önérdekből! — Gál Jenő: Majd meglátjuk, hogy az uzsoratörvényt hogy alkalmazzáík reá! — Nagy Emil: A halottakra nem áll az uzsora!) T. Ház! Még csak azt a kérdést akarom tisztázni, — amire a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr is és egyik szembenülő t. képviselőtársam is alludált közbeszólás formájában, — hogy mi történik az üzemben rejlő nemzeti tőkével ós az ott foglalkoztatott munkásokkal, hogyha ezeket az üzemeket megszüntetjük 1 ? Méltóztassanak ímegengedni, hogy kijelentsem, hogy meggyőződésem szerint ezt a két kérdést csak azok állították így előtérbe, akiknek érdekei fűződnek ehhez, mert szerintem sem az egyik, sem a másik kérdés nem létezik. A tőke kérdése nem létezik, mert hiszen, hogy példával éljek, az a 400 varrógép, amelylyel az Országos Ruházati Intézet dolgozik, azt idézi elő, hogy a magánszabóiparosok 8000 gépéből ugyanekkor 400 gép munka nélkül, tétlenül áll, ami pedig a magániparnak 1 és a kereskedelemnek a termelési tevékenységét sem; misíti meg. Ez tehát nem tekinthető nemzeti tőkének, éppoly kevéssé nem, mint ahogy nem volna annak tekinthető egy gránátgyár, amelyet azért létesítenek 1 , hogy bombázza az ország épületeit. Nemzeti tőke az, ami a termelés eszköze, de nem nemzeti tőke az, ami arra szolgál, hogy a termelést lehetetlenné tegye, hogy a termelést megfossza gazdasági! előfeltételeitől és eszközeitől. Ezek a gépek, amelyek' arra szolgálnak, hogy más gépek munka nélkül álljanak, nem képeznek nemzeti tőkét. Ezek nemzeti tőkévé csak akkor válnak, ha a mélyen t kereskedelemügyi miniszter úr és a mélyen t. kormány ezeket a berendezkedéseket, úgy, mint á mai nehéz időkben kellene, szétosztaná a kisiparosság között, avagy ezekből termelési szövetkezetek létesülnének, vagy egyénileg 1 osztanák szét 'őket; ek'kor válhatnának ezek a gépek az egészséges, józan termelési tényezőivé, de amíg ezek a gépek csak arra szolgálnak, hogy szerencsétlen kisiparosokat tönkretegyenek velük, addig ezek nem képeznek nemzeti tőkét, (Taps a baloldalon.) Az a váci fegyintézeti nyomda és az a Máv-nyomda nem nemzeti tőke. hanem az állami adminisztráció irracionalizálásának momentuma. (Úgy van! Űgv van!) Ezek lehetnek kártékony élősdiei a polgári termelésnek, de nem tőkék. Ami mármost a munkásokat illeti 1 , méltóztassanak nekem elhinni, akinek kereskedelmi és ipari közéleti tisztségemuéi fogva kötelességem a munkásokkal törődni, hogy ezek nagyon közel állnak a szívemhez. S nem lehet józan emberről és emberileg gondolkodó emberről elhinni, hogy akármelyik munkásnak a munkanélküliségét, különösen a mai súlyos viszonyok között, bárkit is figyelmen kívül hagyhatna, Én éppen olyan szomorúnak tartom, ha egy munkás munka^ nélkül van, mintha egy iparos van munka nélkül az anyagi' ellátás és az anyagi megélhetés szempontjából. De amíg annál a gyárimunkásnál, ha az munka nélkül van és marad 1 , ez csak anyagi átmeneti kérdés, de az ő elhelyezkedését a társadalomban semmiben sem érinti és befolyásolja, addig. ftua mi ezeknek a hatósági üzemeknek foglalkoztatása és az ezekben a hatósági üzemekben foglalkoztatott munkások versenye folytán. amit ők önkénytelenül az üzemen keresztül
