Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Àz országgyűlés képviselőházának 6 Freiy Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszterhez a Népszava betiltása tárgyában. Hajlandó-e a belügyminiszter a Népszava megjelenésének betiltása tárgyában kiadott rendeletét hatályon, kívül helyezni s a munkásság napilapjának megjelenését engedélyezni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Weltner Jakab: T. Ház! Nem sok reményem van arra, hogy a képviselőiház többségét meggyőzzem arról, hogy a Népszava betiltása mennyire jogtalan. Uígyanolyaai szkepszissel nézek a jövő történendők elé, mint az előttem szólott t. képviselőtársam, aki a kémények seprése dolgában sincs nagy bizalommal a kormány iránt. (Györki Imre: De támogatja!) De beszélni kell a dolgokról, beszélni kell a Népszava betiltásáról azért is, mert Ulain Ferenc képviselőtársam bebizonytíotta, hogy a betiltás jogtalan, és dr. Sebestyén Ernő immár két cikkben — ma legújabb cikkében az Újságban — elvitathatatlan érvekkel bizonyítja be, hogy a kormánynak joga sem volt arra, hogy a Népszavát betiltsa. De én túlteszem magamat azon, — mert nem vagyok ilyen naiv, — hogy azt vitassam, hogy a jog szempontjából vitatható-e ez a kérdés. Be fogom bizonyítani, hogy semmi erkölcsi jogosultsága nem volt a kormánynak arra, hogy a Népszavát betiltsa, éppen azért, mert a Népszava a belügyminiszter úr kijelentései alapján jutott odáig, hogy írnia kelljen olyan hangon azokról a dolgokról, amelyekről írt. Az elindulás maga, amelyet már képviselőtársaim is ebben a csoportban kifejtettek, ott kezdődik, amikor a belügyminiszter kijelenti a parlamentben és rendeletet, állítólag körlevelet adott ki a vidéki hatóságoknak, hogy a szociáldemokrata párt mint politikai képviselet s mint parlamenti párt, jogosítva van arra, hogy a vidéken pártszervezeteket alakítson. A belügyminiszter ilyen irányban a parlamentben is kijelentést tett. S mi történt? A vidéken talán olyan gyorsasággal indult meg a pártszervezetek alakítása, hogy ez a kormánynak kellemetlen. Olyan rohamosan indult meg a vidéki pártszervezetek megalakítása, hogy szinte már túl sok volt a belügyiminiszter úrnak és talán sajnálta, hogy egy törvényszerű kijelentés alapján ilyen eredménnyel dolgoznak ezek a szervezetek. Amikor megelégelték ezt, amikor azt gondolták, hogy nagyon is rohamosan gyarapszik a szociáldemokrata párt, nem tudom, van-e bizalmas rendelet, vagy nincs, hallottam róla, hogy van bizalmas rendelet, hogy minden módon meg kell akadályozni ezt a szervezkedést. De akár van bizalmas rendelet, akár nincs, elvitázhatatlan és azt hiszem, ma már a túloldalról sem vitatják, hogy a csendőrök számos helyen brutalizálják azokat, akik a pártszervezethez tartoznak. En annak idején, amikor a túloldalról egyik képviselőtársam a mi napirendi indítványunkkal szemben más napirendet indítványozott, azt kérdeztem tőle, hogy van-e olyan törvényes jogcím, van-e olyan törvény, amely megengedi a szervezkedő földmívelők verését, ütését és kinoztatását? Ezt többször hangoztattam, mire az elnök úr azt mondotta: ^kérem, képviselő úr, hallgasson már, hiszen látja, hogy a képviselő úr nem tud válaszolni. Nem tudja megjelölni azt a törvénycikket, amelynek alapján a földmívelő népet ütikverik és kínozzák. Nem tudják tehát megjelölni 5. ülése 1932 április 13-án, szerdán. 36Í és nem tudja megjelölni senki, a belügyminiszter sem, a kormány sem, mert ilyen törvény nem létezik és nem létezhetik. Kérdem tehát, ha nincs ilyen törvény, amelynek alapján a csendőrök a földmívelő népességet kínozzák, hogyan lehetséges, hogy egy kultúrállamban egyre fokozottabb mértékben, egyre tömegesebben, járvány szerűen lép fel az a jelenség, hogy minden szervezkedésre az a válasz, hogy szájdnütik, a talpát botozzák, gyomronvágják, kínozzák az embereket. Nem a legsúlyosabb nemzetgyalázás számba megy-e az, hogy magyar földmívelőket ütnek-vernek és kínoznak? Van-e súlyosabb nemzetgyalázás, mint ilyen módon való megalázása a magyar földmívelő nép millióinak? Tovább megyek. A belügyminiszter úr kijelentette itt a parlamentben, hogy amennyiben konkrét eseteket hozunk fel, meg fogja torolni ezeket a visszaéléseket. Mielőtt ezt a^ kijelentést tette, tucatszámra kapta a konkrét adatokat, a konkrét eseteket, de egyetlenegy esetről sem hallottunk, hogy azt megtorolta volna. Kérdem a t. Házat: jogállam-e az, ahol a belügyminiszter nem tud érvényt szerezni ígéreteinek? Jogállam-e az, ahol egy belügyminiszter kijelenti, hogy ez visszaélés, amelyet meg fog torolni és az esetek megismétlődnek. Egy jogállamban 24 órán belül nem akadna csendőr, aki megverne valakit ezek után a kijelentések után. Most kérdem: az államhatalomnak csak arra van joga, hogy ott alkalmazza a törvényeket, ahol neki érdeke az, hogy a törvényeket megtartsák, de az állampolgárok védelmére vonatkozó törvényeket, az egyéni szabadság, az emberi humanizmus törvényeit nem kell betartani? Tovább kérdezem: az úgynevezett keresztény kurzus, a keresztény szeretet jegyében létező kurzus helyesnek találja-e azt, amikor egyik alapvető tételét, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, ilyen módon dokumentálják azokkal szemben, akik kínlódnak, nyomorognak és szenvednek? Nem, uraim, erre nincs felelet. Nem lehet verni a parasztot, ninlesen arra törvény, és ha verik, akkor minden védelem jogos azokkal szemben, akik visszaélnek a törvénnyel és a törvényeket nem alkalmazzák. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből indult ki a Népszava hangja és ebből indultak ki a Népszava cikkei. Az a kérdéses lappéldány, amely itt annyi vitára adott alkalmat, önmagától nem írt semmit. Nem mondotta a parasztoknak, a földmívesieknek, hogy védekezzetek, hanem hűségesen leközölte azt, ami a parlamentben történt, semomi többet. Nem intézett hozzájuk felszólítást, hogy védekezzetek, nem azt mondotta, hogy verjétek ívisszá a csendőröket, ihanem leadta azt a beszédet, amelyet itt Szeder elvtársam teljes joggal elmondhatott a parlamentben. iSemimi egyebet nem csinált. Hogy ez kellemetlen, azt elhiszem, hogy ez izgató, azt isi elhiszem, hogy lázító, azt is .elhiszam, elleniben sokkal lázítóbbak azok a verések, amelyeket a vidéken törvényellenesen, követnek el a néppel szemben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondom telhát, hogy egy jogállamban nem az a prevenció, — a tükört nagyon helyesen említették itt — hogy összetörik a tükröt, amely az igazi képet mutatja. Jogállamiban az a védekezés, ha aninden állami közeget arra utasítunk, hogy tartsa he a törvényeket, mert nincsen joga visszaélni a törvényekkel. Hogyan gondolja a belügyminiszter úr: talán lehet így