Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

360 Az országgyűlés képviselőházának seprésénél? A tűzbiztonság?. Nem tudom, hogy a tűzbiztonságnak mennyiben felel meg a kötelező seprés. Hiszen tanyai kéménytüzek nagyon ritkán fordulnak elő s ha a napokban elő is fordult egy súlyos tűzeset, nem tudom, de feltételezem, hogy az kéményseprési kényszer alatt volt; minden hónapban rendszeresen seperték s annak ellenére tűz ütött ki. A kötelező kéményseprés tehát nem _ veszi elejét az esetleges tűzkatasztrófának. Viszont a mi alföldi tanyáink épületei olyan kéménynyel vannak ellátva, amelyek, megítélésiem szerint, kéményeknek nem is nevezhetők: egy széles nyílás a háztetőn keresztül, amely a füst elvezetésére szolgál, belülről megtapasztva. Ha a kéményseprő jön a vaskaparó jávai a tapaszt íeveri, akkor direkt ő idézi elő a tűzveszélyt. Az alföldi tanyák meg voltak fennállásuk óta egészen 1927-ig úgy, hogy kéményseprőt nem tiszteltek otthonukban és a kéményseprő nem alkalmatlankodott kéményeik seprésével. Miért volt tehát szükség arra, hogy éppen a mostani időkben behozzák ezt a divatot, mert egyébnek nem tudom nevezni, minit divatnak, vagy a kéményseprők nagyobb kereseti lehetőségének, hogy ott, ahol arra szükség abszolúte nincs, mégis elrendeljék kötelezően a seprést? Vannak időszakok az Alföldön, amikor még lóháton is alig-alig megközelíthető a tanyaépület, nem gyalog vagy kocsin, de a kéményseprő éppenúgy megkapja a maga díját akkor is, amikor a tanyát meg sem tudja látogatni. Igen t. Ház! Nem akarom hosszúra nyújtani felszólalásomat és a rendelkezésemre álló negyedóra alatt be is akarom fejezni, de azt hiszem, hogy kétféle szempontból is érdekel a tanyai kéményseprés. Egyrészt országosan. Mint említettem, a kereskedelemügyi miniszter rendelete a vármegyékre, a törvényhatóságokra bízta az ügy rendezését. Egyik vármegye így, a másik vármegye amúgy rendezte, de azt hiszem, csak azokban a vármegyékben van megelégedve a lakosság az ügy rendezésével, ahol a szabályrendelet úgy döntött, hogy a tanyai kéményeket seperni nem kell, csak ott, ahol az illető lakosság azt kívánja. Interpellációm egy konkrét esete, amit idehozok, Szarvas nagyközség sérelme. A kereskedelemügyi miniszter rendelete alapján. Békés megye hozott egy szabályrendeletet, amelyben megállapította Szarvas nagyközségre vonatkozólag a kéményseprési kerületeket és azokat a részeket a tanyákból is, amelyeket seperni kell. Nagyon érdekesnek tartom a kereskedelemügyi minisztérium rendeletének azt a kitételét, hogy elsősorban azokat a tanyai kéményeket kell seperni, amelyek hozzáférhető utak mentén fekszenek. Ez az egy mondat teljesen elárulja az egész rendelet intencióját. Sem a tanyák népének érdekéről nincs itt szó, sem tűzbiztonságról, sem közbiztonságról, itt arról van szó, hogy a kéményseprő el tud-e oda menni. Ez az egy szempont az, amely irányította az egész rendelet megjelenését, mert ha nem ez volna a szempont, nem került volna bele ez a kitétel, hogy azt a kéményt, amelyhez kőút vezet, seperni kelL azt azonban, amelyhez nem vezet út, nem kell seperni. Mi a különbség a két kémény között? Az egyik hozzáférhető helyen van, oda el tud menni a kéményseprő, tehát meg kell adóztatni, a másik nincs hozzáférhető helyen, tehát nem kell seperni. Az én jogi érzésemmel és felfogásommal sehogysem egyezik meg ez a megkülönböztetés. 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. A másik megkülönböztetés, amely^ szintén sérelmes a tanya népének lakosságára, az, hogy míg a városokban 2 pengő 40 fillér egy kémény évi söprése, addig a tanyán ennek Ívéi-szerese. Az a szegény tanyai __ lakos azért, inert 15 kilométernyire van a várostól, mert mindentől elesik, ami kissé kellemesebbé tenné az életet, még azzal is büntetve van, hogy a kéményéért kétszeresen fizeti a kéményseprési adót. Miért? Ha már mégis kell a kéményt seperni, ha kell a kéményseprőnek külön jövedelem, mert nem elég az, ami a városban van .... (Esztergályos János: Legalább gólya száll a kéményre négy pengőért. A városira nem száll. — Derültség.) Nem .akarom folytatni felszólalásomat. Kérem a miniszter urat, két irányban legyen szíves intézkedni. Ne tekintse a kéményseprőket olyan nagyhatalmaknak, akiknek egyéni érdekeit szembe kell helyezni az egész tanyavilág lakosságának érdekével és elsősorban adja tudom törvényhatóságoknak, hogy nem járul hozzá olyan szabályrendelethez, amelynek értelmében a tanyai kéményeket drágábban sepirik, mint a városiakat. Ez asz egyik elv, amelynek követését kérem tőle. A másik lehetőség pedig az volna, hogy egyáltalán ne söpörtessék a tanyai kéményeket, mert arra semmiféle szükség nincs. • Helyi vonatkozásban kértem a miniszter urat, hogy azt a sérelmes intézkedést, amelyet Szarvas^ nagyközségre vonatkozólag tettek a minisztériumban, változtassa meg. Itt tudniillik még azt a kis kedvezményt is, amelyet az idézett rendelet megengedett, hogy .a tanyai lakosság javára érvényesíthesse Békés vármegye, a miniszteri rendelet megváltoztatta, nem vette tudomásul. A minisztériumban kevés volt Szarvas nagyközség képviselőtestületének, a főszolgabíróságnak, Békés vármegyének . állásfoglalása ebben a kérdésben. Mindez kevés volt, ellenben érvényesült kéményseprői oldalról — mondjuk — egy egyszerű levelezőlap, amely felsorolja, hogy Szarvason vannak tanyarészletek, amelyek sűrűbben fekszenek egymás mellett, és kívánja, hogy azoknak seprését vegyék fel a rendeletbe. Erre a minisztérium megváltoztatta a megye szabályrendeletét és elrendelte, hogy Szarvason ezeket a nem is rendes néven nevezett házakat, szóval nem hivatalos néven nevezett csoportokat vegyék fel a rendeletbe. Kénem a miniszter urat, hogy ezt a sérelf mes intézkedést változtassa meg és országos vonatkozásban is tegyen valamit a kéményseprők ellen. En már négy esztendő óta dolgoztam ebben az ügyben és éppen ezért bevallom, bizonyos szkepszissel állok szemben minden miniszterrel, aki a kéményseprőkkel ki akar kezdeni, úgyhogy nem sok reményem van arra, hogy országos vonatkozásban meg tudja tenni. Talán nem rajta múlik, de szarvasi vonatkozásban meg tudja ezt tenni és ezt kérem tőle. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következnék Propper Sándor képviselő úr interpellációja, aki ennek elmondására halasztást kért. Méltóztatnak ezt tudomásul venni és a halasztáshoz hozzájárulni? (Helyeslés,) Következik Weltner Jakab képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interI pelláció szövegét felolvasni.