Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

354 Az országgyűlés képviselőházának a földmívelésügyi miniszter úr által adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következett volna Hegy'megi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a bihari közigazgatás magatartása tárgyában. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Petro Kálmán képviselő úrnak a vallás- és közoktatásügyi .miniszterhez Magyary Zoltán kormánybiztosnak a jogi oktatásra vonatkozó javaslata tárgyában bejegyzett interpellációja. Itt van a képviselő úr? (Felkiáltások: Nincs itt!) Az interpelláció töröltetik. Sorrend szerint következnék Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez az Országos Mozgófényképvizsgáló Bizottság és a Filmalap ügyében. A képviselő úr halasztást kér a t. Háztól. Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik tehát Szakács Andor képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszterhez az állam pénzügyeinek jelenlegi állásáról. (Kuna P. András: Megadjuk!) Csendet kérek, ia képviselő úr itt van, nem kért halasztást. Szakács Andor: Bejelentést kívánok tenni. Elnök: Milyen irányban? Szakács Andor: Az interpelláció tárgyában. Nem óhajtom ez alkalommal elmondani. Elnök: Nem lehet halasztani. Szakács Andor: Bejelentést akarok tenni! Elnök: Nem tudom, hogy a képviselő úr mit kíván, de nincs joga felszólalni. Szakács Andor: Az előző elnök úrral megállapodtunk abban, hogy megteszem bejelentésemet; méltóztassék megengedni; azóta már meg is tettem volna. Elnök: Méltóztassék röviden megtenni a bejelentést. Szakács Andor: Az állami pénzügyek jelenlegi állásáról óhajtottam meginterpellálni a pénzügyminiszter urat. Mióta interpellációmat bejelentettem, a Képviselőház elé került a kormány törvényjavaslata a kivételes hatalom meghosszabbításáról. Miután így ennek a javaslatnak kapcsán alkalmam lesz mélyebben foglalkozni a felvetendő kérdésekkel, tisztelettel bejelentem, hogy interpellációm mostani elmondásától elállók. Elnök: A képviselő úr interpellációját előterjeszteni nem kívánja, így ez töröltetik. Következik sorrend szerint Szakács Andor képviselő úr interpellációja a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz az inség-munkákról. Itt nincs bejelentés? (Szakács Andor: Nincs.) A jegyzői úr lesz szíves felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a miniszterelnök úrhoz, úgy is, mint népjóléti miniszterhez. 1. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a munkanélküli éhező népnek áprilisra is engedélyezni az inség-munkát, illetve segélyt? 2. Hajlandó-e az eddigi segély-akció mértékéről és költségeiről a Házat tájékoztatni? 3. Mik a tervei a kormánynak az állandó mezőgazdasági munkanélküliség leküzdésére? Budapest, 1932 ápr-ilis 2. Szakács Andor s. k.» Elnök: Szakács Andor képviselő urat illeti a szó. Szakács Andor: T. Képviselőház! Amint méltóztatnak tudni, az az insé^-akció, amelyet 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. a kormány erre a rendkívül mostoha télre a magyar, nép számára engedélyezett, máxcius végével legalább is a legtöbb helyen és a legtöbb vonatkozásban megszűntette működését. Sajnos azonban, maga az ínség március végével nem szűnt meg Magyarországon. (Felkiáltások bálfelöl: Sajnos!) Egyetlenegytől mentett meg bennünket a kitavaszodott időjárás : a megf agyastól. Az éhezéstől, az éhenhalástól azonban a hőmérő^ emelkedése sem menti meg az Ínséggel küzködő nincsteleneknek százezreit. Arra kérem a mélyen t. kormányt, kegyeskednék megfontolás tárgyává tenni, hogy azokon a helyeken, ahol különösen zsúfoltan él a

# proletár mezőgazdasági tömeg, (Andaházi-Kasnya Béla: Mindszenten, Szegváron, Csongrád megyében!) ahol nincs semmi kilátás arra, hogy a most lassan meginduló mezőgazdasági munkáknál munkaalkalmat kaphasson, ezeken a legégetőbb szükséggel küzködő helyeken még erre az április hónapra folytassa a megkezdett inségakciót. Merem ezt tenni, annál is inkább, mert hiszen, aki foglalkozott ennek az inség-akciónak kérdésével, az nagyon jól tudja, hogy azt az inség-búzát, amellyel a szegény emberek úgy, ahogy átvergődtek ezt a keserves telet, legtöbbször munka ellenében, nem az ország számlájára és nem a kormány költségére osztották szét, ámbár pillanatnyilag valóban a kormány fedezte a kiadásokat, — hanem az igen t. kormány jónak látta, hogy ennek az ínség-búzának, amit a vármegyéknek és egyes községeknek rendelkezésére bocsátott, pénzügyi terheit egészen egyszerűen áthárítsa az érdekelt kövületekre. Mázsánkint hat pengő 50 fillérért adta az inség-búzát és a kiosztott búzamennyiség ellenértékével megterhelte az illető közégek számláját. (Ulain Ferenc: Ügy van!) Ha tehát valamely község ennek a körülménynek világos tudatában kérelmezi ennek az inségakciónak folytatását, ha arra kéri a kormányt, hogy még küldjön neki április hónapra inség-búzát, akkor az a község annak világos tudataiban cselekszi ezt, hogy végeredményben ezt az ínség-segélyt neki kell majd megfizetnie. Ha tehát mégis, ennek tudatában kéri a kormánytól ezt az intézkedést az illető község, akkor az a község tisztában van vele, hogy az inségakciónak ez a meghosszabbítása magában abban a községben elkerülhetetlenül szükséges. (Hegymegi-Kiss Pál: Helyes!) En a magam részéről nem helyeslem azt, hogy az állam az ínségakcióval kapcsolatban felmerült kiadások gondját áthárította a községekre. Kendkívüli időkben az éhező lakosság megsegítése igenis, állami feladat (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s ezt a kormánynak az állam számlájára kellett volna lebonyolítania. Mint a kormány egyik pénzügyi kimutatásából tudjuk, az egész ínségakció négymillió pengőbe került. Ezt az áldozatot ennek az országnak vállalnia kell, a nélkül, hogy a községekre ezt a terhet áthárítaná. Ha most azt méltóztatnak nekünk mondani, hogy mi újabb kiadást szorgalmazunk a kormánytól, akkor erre azt válaszolom, hogy vannak olyan kiadások, amelyek legelsősorban teljesítendők és ilyen legelsősorban teljesítendő feladat az, hogyaz a szegény munkanélküli népünk ezer- és tízezerszámra éhen ne vesszen. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De megmondom azt is, hogy honnan lehetne ezt a szükséges^ összeget megtakarítás útján előteremteni. Méltóztattak hallani ma Hegedűs Kálmán t. képviselőtársunk indítványát a felesleges parI lamenti kiadások megszüntetéséről. Ha a t. túl-