Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
Az országgyűlés képviselőházának 65. szem, képviselőtársaim is egy véleményen vannak velem abban, hogy vontatóutat építeni itt nálunk teljesen felesleges. Azonkívül kivihetetlen is, t. uraim, mert hiszen ma már tisztában vagyunk azzal, hogy financialiter ez meg nem oldható, közel ötven esztendő alatt el nem intézhető. Ez természetes dolog. Ennek előrebocsátása után azt kell most az igen t. Ház tudomására hoznom, hogy miután e tervet megállapították, következett a parti birtokok kisajátítása. Es itt van a nehézség, itt tör.tént a baj. Kisajátították a vontatóút céljaira a parti birtokosoknak a part mentén lévő földjeit, még pedig igen tekintélyes, igen nagy mennyiségben, Igen nagy terjedelenuben. Miután azonban arról, hogy most itt a közeljövőben vagy egyáltalában bármikor vontatóút lehessen, azt hiszem, aiem is fogunk ebben a parlamentben vagy pedig szakértők előtt beszélni, mert ez teljesen kivihetetlen — technikailag is rettenetes munkát és hosszú időt igényelne, anyagilag pedig abszolúte kivihetetlen —, arról volna most szó, hogy ezeket a partrészeket viszszaadják azoknak az emberekneJK, akiktől ezeket kisajátították. Az én véleményem szerint már csak azért is vissza kell adni, mert <& közeljövőben ez lesz az egyik legszebb nyaraló-vidék, a nyarolók pedig rendszerint szívesebben építkeznek a víz partján- (Farkas Elemér: Az posványos!) Nem posványos; vannak ott olyan részek, ahol hat-hét iméter mély víz van. Nem .posványos! Hiszen ha posványos volna, akkor még kevésbbé volna alkalmas a vontatás céljaira; ez csak természetes dolog. Nem posványos. Nagyon sokan nyaralnak ott, rengetegen járnak oda, mint pedig előbb említettem, ezt a vízterületet csak akkor lehet kihasználni, ha a víz partja is az illető telek tulajdonosáé, éppen ugy, mint ahogy a Balaton mentén vagy a Velencei-tó partján a telek tulajdonosáé a part. En többízben beszéltem a kikötőépítési kormánybiztossal magával, akit nagyszerű embernek tartok, de valahogy szinte meg voltam döbbenve, amikor ezt a kérdést tárgyaltuk, ö semmi körülmények közt nem? akar engedni abból, hogy ez a, vontatási elgondolása keresztülvitessék. Mikor azután már elmagyaráztam neki, hogy ennek semmi célja nincs, és nem lehet — nevezetesen éppen a kormánybizitos úr volt az, aki a Duna-Tisza közötti, azt hiszem, Ferenc-csatornát építette és szintén vontatóutat épített oda, — mondom, amikor már semmi ok nem volt elegendő, hogy meg tudjam őt győzni, akkor azt mondotta: partvédelmi célokra szükség van arra, hogy azok a kisajátított földek az állam birtokában legyenek, hogy az állam azokkal a földekkel bármely időben rendelkezhessék. De most már menjünk tovább. Ez a Csepelsziget tudvalevőleg óriási nagy sziget, hiszen 14 község van rajta, köztük pl. Csepel, amely egymaga 26.000 lakost számlál; az én kerületem legnagyobbrésze ott van és 75.000 lélek van ebben a kerületben, úgyhogy ez semmiképen sem gyerekjáték. Csepelsziget egyik oldalán, ahol a tulajdonképeni nagy munka folyik, nincs szükség partvédelemre. Pont ezen az oldalon folyik a munka, ahol állóvíz van, ahol a két zsilip annyira tudja szabályozni a vizet, hogy akár árad, akár apad a víz a külső Dunaágban, egyáltalában nem változtat a helyzeten. Nem azt mondom, hogy álló víz, mert hiszen folyik, ellenben óránkint 500 méter sebességgel, úgyhogy mondhatnám, majdnem áll; ha tehát álló az a víz, akkor mi szükség van ülése 1932 április 13-án, szerdán. 351 arra, hogy a partot védjük 1 ? Tulajdonképen az lett volna a helyes, ha nem történtek volna meg ezek a nagy beépítések, — ha annak idején felszabadították volna ezt a Dunaágat, mint ahogy volt 25—30 esztendővel ezelőtt, amikor épúgy körülfolyta a víz, mint a szentendrei szigetet, vagy a Margitszigetet, mind a két oldalán. Akkor sem volt partvédelmi rész s a partvédelmet, ha szükséges volt, akkor is a tulajdonosok intézték el saját felelősségükre, és nem sajátítottak ki erre a célra egyes parti részekből 8—10 méteres sávokat. Nekem tehát véleményem, hogy a megokolásban hiba van. Partvédelmi célokra nekünk nincs szükségünk. A nádas, amelyet a kormánybiztos úr egyik kifogásként felhozott, valóban szolgálná a partvédelmi célt abban az esetben, ha a partok ott tényleg töredeznének. Ellenben az a Dunaág, amely hajózható, tényleg lát naponta két-hároim hajót, de ennek a két-három hajónak hullámai olyan partvédelmi erődítési munkálatokat, amilyeneket itt a kisajátítás révén végezni óhajtottak, egyáltalában nem igényelnek; meg azután óriási pénzbe is kerül ez. Belátom, hogy azok a munkák, amelyek megindultak, azok az öntözéssel kapcsolatos elképzelések mind nagyon szép célt szolgáltak volna, ha meg lehetett volna őket valósítani. (Egy hang a balközépen: Ha az a volna ott nem volna!) Természetes, hogy minden tervező, építész és mérnök a saját művéért él-hal, azért harcol s belátom, hogy nagyon keserű dolog a t. kormánybiztos úrnak, hogy amikor gyönyörűen elképzelte e vidék öntöző csatornájának elkészítését, nem mentek olyan könynyen bele a megépítésbe, hanem azt mondták, hogy vissza az egész, ezen nem lehet segíteni. Az igen t. miniszter úr azonban egy véleményen lesz velem abban a tekintetben, hogy ha megkérdeznék, hogy a további munkák elvégzésére szükséges pénzt adja-e, engedélyezi-e minisztériumának kasszájából, azt a legmerevebben elutasítaná, mint magától érthetően lehetetlen dolgot. Lehetetlen ez a jelenben és egészen biztosan lehetetlen lesz belátható időn belül is; egészen merészen kimondom, hogy a belátható időt 30 esztendőre becsülöm, amely idő alatt nem leszünk abban a helyzetben, hogy ezt az elképzelést a kormánybiztosság vagy annak utódja valorizálni legyen képes. Azt vagyok bátor megkísérelni jelen interpellációmmal, hogy felhívjam az igen t. földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét arra, vájjon nem volna-e szükséges meggondolás tárgyává tenni. íhogy mi történjék ezzel a parti résszel; adják-e vissza a maga komoly rendeltetésének, amelyet tényleg abban látok, hogy ott a part mentén, a parti erdőségek mentén, gyönyörű szép, üdülésre, Budapest-körüli nyaralásra, alkalmas területeket megvásárolva, ott egy remek fürdőhelyet, a stahrembergi tóra és annak környékiére gondolok, — egy gyönyörű, szép beépített nyaralótelepet létesítsünk. Kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, ne méltóafcassék az én felszólalásomban támadást látni, én tisztára a köz érdekében beszélek és tudóan, hogy az az elképzelés, amelyet a kormánybiztosság annakidején elgondolt, teljesen kivihetetlen. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, ^méltóztassék odahatni, amennyiben ez lehetséges, hogy ezek a partmenti területek tulajdonosaiknak visszaadassanak. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni, 50*
