Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

352 Az országgyűlés képviselőházának 6 vitéz Purgly Emil földművelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A soroksári Dunaág hajózhatóvátételével és a Dunaág melletti kisajátítás 'magasabb céljaival, előbb elmondott szavai szerint az igen t. interpelláló képviselő úr is egyetértett és most csak azt kifogásolja, (hogy. a Dunaág mellett kisajátított és kártalanított területek nem adatnak vissza régi tulajdonosaiknak. Elgondolásában azt mondja, hogy azok a tervek, amelyek ennek a Dunaágnak rendezésével kapcsolatos kisajátításokkal történtek, hosszú ideig, szerinte 30 évig, a megvalósítás stádiumába nem juttathatók el és úgy aposztrofált engem, mintha én az ő interpellációjára kénytelen volnék azt felelni, hogy tárcám keretén belül ezt a kérdést nem is tudom továbbfejleszteni és nem is tudom a nagyobb elgondoláshoz közelebb hozni. Igen t. Ház! Ez nem egészen így van, mert az az úgynevezett vontatóút nemcsak vontatási célt szolgált, nemcsak azon fordul meg a dolog, hogy lesz-e aki vontasson, igen vagy nem, hanem azon, hogy arra a sávra, amely kisajátítás alá került, azért van szükség, hogy ennek birtokában ott mindenféle, mondjuk a duzzasztás által előidézett partomlások és a partomlásokkal bekövetkezett károk megakadályozhatók legyenek s így ne lehessen itt örökösen perlekedni, ne lehessen itt örökös kártalanítási kérdést csinálni. Erre a sávra szükség van azért, hogy bizonyos^ levezető árkokat meg tudjunk csinálni, szükség van azért, hogy védőtöltéseket tudjunk alkotni, szükség van azért, hogy a vízhasználat egységességét meg tudjuk teremteni. Nem egészen úgy áll tehát a kérdés, hogy csak egy vontatási kérdés ez az egész partsáv | kérdése, amely kisajátittatott és amely csak i igen kis részben van kisajátítás alatt. Ezeket | a partsávokat annakidején szolgalmi joggal kérte a kincstár a maga részére biztosítani, amibe a tulajdonosok nem mentek bele. Erre a, partsávra azonban feltétlenül szükség van és ha ma nem is lehet ezt a kérdést olyan gyors tempóban a nagy elgondoláshoz közel vinni, mint ahogyan az eredetileg terveztetett, de semmi körülmények között sem lehet abbahagyni, hanem a kellő pénzügyi helyzetet ismerve, lépésről-lépésre kell előbbrevinni, mert, azt hiszem, azt még a t. interpelláló képviselő úr sem vonta kétségbe, hogy nemcsak annak a vidéknek az érdekében szükséges ez, de közérdekből, általános érdekből is fontos kérdés az, hogy ennek a soroksári Dunaágnak az eredeti elgondolás szerinti felhasználása minél előbb megtörténjék. Tulajdonképpen tehát arról van szó, hogy az interpelláló képviselő úr azt kérné és azt kívánná, hogy a már kisajátított területek az eredeti tulajdonosoknak ismét visszadassanak. En erre azt mondom, hogy az általam elmondott indokok alapján és nemcsak a vontatás céljából sajátíttattak ki ezek a területek, mert például hova tenné a képviselő úr a kotrógépek által kiemelt anyagokat, ha nem volna ott egy földsáv, amelyre rá lehetne azokat fektetni? Annak a földisavnak tehát igenis megvan a maga rendeltetése es éppen azért, mert abban az igen t interpelláló képviselő úr is egyetért, hogy ezek egy igen nagyjelentőségű, mondjuk nagyközérdekű kérdésnek a közelebbhozását célozzák, ezeket nem lehet a tulajdonosainak visszaadni, hanem arra kell törekedni, hogy magát a Dunaágat emennél inkább biztosítsuk és az eg^ész elgondolást hozzuk közelebb a megvalósuláshoz, amit elsősorban annak a vidéknek, de merem állítani, az egész országnak ér5. ülése 1932 április 13-án, szerdán. deke is megkövetel. Méltóztassék válaszomat tudomásulvenni. Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Elnök: A képviselő úr kíván válaszolni! Dinich. Ödön: A mélyen t. miniszter úrnak válaszában volt egy igen érdekes momentum, amelyet én azonnal meg is fogok ragadni. Ez pedig az, amikor azt méltóztatott mondani, hogy nem csupán a vontatás céljaira szükséges a kisajátított partok további állami kezelésben vagy állami tulajdonban való tartása, hanem azért is fontos ez, mert a kotrógépek munkájánál a kikotrott anyagot arra a partra helyezik el. Bátor vagyok felvilágosítani az igen t. miniszter urat arróL hogy ezt a vidéket tizenkét esztendő óta úgy ismerem, mint a tenyeremet. Itt valóban történtek kotrási munkálatok, azonban, ha valaki kijön, akkor el kell szomorodnia. Itt t. i. az történt, hogy a kotrógép — hiszen valamennyien láttunk kotrógépet — az egyes helyekről kikotort földet, kavicsot vagy iszapot nem a partra tette annakidején, ezelőtt egy-két évvel, hanem elhelyezte a Dunának egyik sekélyesebb részén, úgyhogy magában a Dunában helyezte el az iszapot, Csináltak egy sávot, amely sáv most már minden körülmények között hajózható, ellenben a kikitort anyagot nem vitték el a Dunából, hanem a Duna egyik részében helyezték el. Ennek következménye az volt, hogy azelőtt voltak olyan részek, amelyek teljesen összefüggtek, most azonban a kikotort anyag, a kavics, iszap és a föveny két részre osztotta a Dunát, aminek következménye az, hogy keletkezett egy mélyebb rész, amely hajózható és egy sekélyebb rész, ahová kikotorták az anyagot és ezzel elzárták a vizet a mélyebb résztől, igy az melegágyává vált a szúnyogoknak. Ez nem igen alkalmas arra, hogy odacsábítsa a nyaralni és fürdőzni vágyókat. Száz százalékig elismerném mindezt, ha tényleg megtörtént volna az, hogy a kotrógépek emelték volna a partot, vagy ott utat létesítettek volna, de nem ez történt. A kotrógép egy irányba egyszer ment és mintegy 60 méteres, vagy taián csak 40 méteres sávon, ameddig a kotrógép két karja elért, kikotorta az iszapot, a többi rész azután elromlott, mert különféle dombok keletkeztek, úgyhogy az egész vidék képe, ahol kotortak — mert nem kellett mindenhol kotortatni — nagyon siralmas képet nyújt. A másik kérdés a Csepelsziget alsó részén levő forgó zsilip kérdése. A zsilip anélkül épült, hogy bármiféle köze lett volna a soroksári Dunaághoz. Ennek tulj adónk épeni rendeltetése az elképzelésben az volt, hogy a Duna folyása hozza működésbe a forgó zsilipet és ott a turbinák szolgáltatták volna a villamosáramot, a villamoserőt az Öntözéshez. Itt is azonban valami hiba történt, mert a kipróbálás alkalmával megtörtént például, hogy amikor magasabb volt a víz, a víz megállította a turbináik mozgását és a turbinák egyáltalában nem működve, áramot nem szolgáltattak, úgyhogy ott nálunk az az érdekes jelenség észlelhető, hogy igen gyakran visszafelé, Budapest felé folyik a víz. Nem bírálom ezt, nem is vagyok szakember^ a gépeket és a technikai kérdéseket nem bírálom, osak mint néző ember, a többiek panaszait hallva, magam is ügyelve, megláttam azokat a különös jelenségeket, amelyek ott tényleg^ tapasztalhatók. Nem ez a célunk. Ennek a két elzárásnak az a célja, — ami ma imár egyáltalában nem is tudott dolog, hogy nem volt szükség erre az elzárásra — egy gyönyörű szép terv volt, amely megbukott. Meg-