Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

348 Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1932 április 13-án } szerdán. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Két okból tartom szükségesnek a Ház plénuma elé hozni azt a sajnálatos eseményt, amely 1932 február 26-án Hártyán községben >a képviselőtestületi tagok választása alkalmával a községben tör­tént. Az első ok az, hogy meg nem engedhető­nek tartom ezekben a mai súlyos időkben és az amúgy is túlfűtött atmoszférában, hogy a közhangulat, a köznyugalom feleslegesen fel ­kavartassék, másodszor pedig azért, hogy az ilyen felesleges, nagyzási hóbortból eredő saj­nálatos esemény előidézői statualisan megbün­tettessenek, illetőleg, hogy ezek megtoroltas­sanak. T. Ház! Teljes tárgyilagossággal hozom a kérdést a Ház plénuma elé. Magam lenyomoz­tam az esetet, a szereplőkkel magam is beszél­tem és előre is kötelességemnek tartom hang­súlyozni azt, hogy itt a hatóságoknak semmi néven nevezendő közük nem volt e sajnálatos esemény megtörténtéhez, tisztán és kizárólag az ott jelenlévő Domonkos László _ tiszthelyet­tesnek tapintatlan, értelmetlen eljárása volt az, amely a sajnálatos eseményt kirobbantotta. A nevezett napon Űjhartyán községben képviselőtestületi választás volt. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Teljesen tisztában van a Ház minden tagja avval, hogy az ilyen vá­lasztások alkalmával nem 90 ezer liter borok szoktak elfogyni, de legyünk egészen őszinték, hozzá tartozik az ilyen falusi választáshoz, hogy itt inkább lát az ember jókedvű, be­rúgott, mint józan embereket. Ez nemcsak spo­radikus jelenség, ez Magyarországon min­denütt így van, akár a Dunántúl, akár a Ti­szántúl, akár az Alföldön. A szavazás során egy Hliva nevű ember berúgva ment sza­vazni a szavazatszedő küldöttség elé. Valami megjegyzést tett részegségében, mire a szava­zatszedő bizottság elnöke az ott jelenlevő csendőrnek azt az utasítást adta, hogy «Kérem, ezt a részeg embert távolítsák el.» Magam is több helyen és többször vettem részt ilyen kép­viselőtestületi választásokon ós tapasztaltam, hogy amikor az elnök ilyen utasítást kiadott. a jelenlevő csendőr vagy kisbíró azt a részeg embert egyszerűen kivezette, megfogta, vagy odaadta hozzátartozóinak vagy kocsira rakta, szóval eltüntette a tett színhelyéről. A jelen esetben, sajnos, nem ez történt, mert Domon­kos László tiszthelyettes parancsára Papp Fe­renc törzsőrmester ezt a részeg embert bilin­csekbe verte és a csendőr-pihenőszobába vitte. Itt a csendőr-pihenőszobában tartózkodott az az ember egészen éjjel három óráig. Utána jegyzőkönyvet vettek fel vele és 28-án reggel 8 órakor bekísérték az alsódabasi járási főszol­gabírói hivatalnak fogdájába. Ott volt 12 óráig. r 12 órakor kihallgatták és 100 pengő pénzbírsággal sújtották. Nagyon természetes, hogy amikor egy ilyen részeg embert, aki olyan részeg volt, hogy jóformán állni sem tudott, ott megbilincselve látták, amint be­viszik a fogdába, a jelenlevő asszonyok és ro­konolk, hozzátartozók természetesen elkezdték kérlelni Domonkos László tiszthelyettest, aki ott a karhatalom parancsnoka volt, bocsássa el. Domonkos erre azt válaszolta, nem enged­heti szabadon, mert politikai ügyben van letar­tóztatva. (Ulain Ferenc: Politikai ügyben le­tartóztatva! — Zaj. — Hof fer László: Mondott valamit a választási elnökre a szavazóhelyi­ségben.) Nagyon szívesen meghallgatom, t. képviselőtársam, az ön felfogását is, de en­gedje meg, hogy ugyanolyan tárgyilagosan, mint ahogyan elkezdtem, befejezzem mondani­valómat. Nem tudom, a képviselő úr ott volt-e, de én ott voltam. (Egy hang a jobboldalon: Kár egy ilyen részeg ember ügyével ennyit foglal­kozni!) A választást negyedöt órakor lezárták. Öt órakor, amikor ezek kérlelni kezdték a csend­őrtiszthelyettest, hogy engedje szabadon Hlivát, erősítésért telefonált és Nyáregyházáról 4—5 csendőr jött. Amikor azután Beniczky Antal, hernádi lakos megint kérte ennek az embernek szabadonbocsátását, minden további ok nélkül, mert a tömeg semmi r agresszív magatartást nem tanúsított, csak bírálta ezt az intézkedést­lóra vezényelték a csendőröket, — mert lovas­csendőrök voltak — mely elkezdte a tömeget szétverni és akit értek, megkardlapoztak. Tudo­másom van róla, hogy majdnem odáig fajult a dolog, hogy már fegyvert akart használni a csendőrség. Méltóztassék elképzelni azt a köz­séget, mert itt nem lehet azzal előjönni, amit már hallottam, hogy mindenféle részeges és mindenféle csőcselék — mert ez ,a kedvenc ki­fejezésük — volt az utcán és csak azokat ver­ték meg. Itt bátor leszek a dolgokat ismertetni s a névsort. Vannak nagyon sokan olyanok, 200 holdas parasztgazdák, akiket a csendőrök min­den ok nélkül, ebben a nagy purifikáló lázban, mert másnak nem tudom mondani, ott meg­kardlapoztak. Ennek én semmi néven nevezendő komoly és alapos értelmét nem látom. Itt elis­merem, hogy a hatóságnak erről tudomása nem volt, sőt továbbmegyek, beszéltem a választási elnökkel és ő maga is azt ^mondotta, hogy neki minderről nem volt tudomása és maga sajnálja legjobban, ami történt. A szomszéd őrsökben, a csendőrökkel beszéltem és mindannyian azt mondották, hogy tényleg nem helyesen és nem tapintatosan járt el Domonkos László. Arra vonatkozólag, amit igen t. képviselőtársam fel­említett, hogy részegek voltak, elismerem, vol­tak részegek, ez a Hliva is részeg volt, de a karhatalomnak nem az a kötelessége, szerény felfogásom szerint, hogy az eseményeket ki­robbantsa, hanem a karhatalomnak tapaszta­lattal, józan előrelátással az ilyen kirobbanó szenvedélyeket elsősorban eltompítani és az ellentéteket elsimítani kell. Azok közül, akiket megkardlapoztak és akikkel saját magam beszéltem, legyen szabad egy pár ember nevét ismertetnem. Itt van Telepoczky Pál, aki a községi tes­tület virilis tagja, 120 hold földje van, négy­éves frontszolgálata, kint volt a harctéren. Az utcán ment haza, a háza előtt minden felszólí­tás nélkül hátulról kardlappal rávágtak, úgy­hogy a ruháján keresztülment a vágás és a könyöke vérzett; aztán beszaladt házába. Utána másnap letartóztatták, de azután megint sza­badon engedték. Legyen szabad itt még közöl­nöm azt is, hogy ezzel kapcsolatban másnap a csendőrség hét vagy nyolc egyént letartóztatott, akiket felkísért a pestvidéki királyi ügyészség fogházába, azonban ezeket is hazaengedték, mert a jelentésben az ügyészség maga nem ta­lált semmit. Itt is csak azt látjuk igazolva, hogy a csendőrségnek nem volt semmi alapos oka, mert ha lett volna, az ügyészség bizonyára nem engedte volna őket szabadon. Itt van a másik eset. Kalteneoker Márton, 40^ hold földje van és szintén négyévi frontszol­gálata. Ez a nagy zajra .kiment egyik barátjá­nak lakásából a kapuba megnézni, mi van ott. Két vágást kapott, erre elesett és akkor annak a fejére^ is rávágtak, aki behúzta, sőt a kapun is meglátszik a vágás nyoma. Szintén letartóz­tatták, 28-án a pestvidéki ügyészség azonban őt is szabadon eresztette. Itt van azután egy te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom