Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
Az országgyűlés képviselőházának 6 békében? Óriási összegeket, kincseket hordtak akkor össze és ezek most 200—250 pengőt fognak kapni, (Farkas Elemér: Esetleg!) nevetséges összeget. Ugyanakkor, amikor ezt a lehetetlen összeget kapják, meg kell kérdeznem az igen t. kormánytól, összeegyeztethető-e az erkölcsi tisztességgel, hogy ezek iá biztosítóintézetek ezeknek a szegény embereknek filléreit megtartva, palotákat vásárolnak, vagy amikor elzárkóznak saját tisztviselőik fizetésének rendezése elől és azokat kulik módjára fizetik 1 ? Még csak felvetett eszme volt az állami tisztviselőknél való fizetésredukció, amikor a biztosítóintézetek ezt a felvetett ideát már régen realizálták. (Farkas Elemér: így van!) Kérdezem igen t. képviselőtársaimat, akik itt valamennyien egyetértünk és azt imondjuk, hogy így van, micsoda érdekek érvényesülnek ebben az országban? En nem engedek meg semmiféle inszinuációt, én nem hiszem, amit a múltkor mondottak, hogy egy-egy biztosítóintézetben régi kabinetek foglalnak helyet, ahol nem egy, hanem 5—6 kegyelmes úr van. Nem hiszem, hogy ezek a lelkiismeretükkel össze tudnák egyeztetni és volna szívük felvenni a tantiémet akkor, amikor 24 filléres villamospénz mellett a temetkezési és spóregyletek 6 fillérért járnak oda. Kérdezem a pénzügyminiszter urat, hogy amikor itt az álláshalmozásoknak nagy fokát látjuk, amikor az a vagyon indokolatlan és jogtalan halmozásból ered, amikor sokan megfosztatták jogos követeléseiktől, befizetett filléreiktől a biztosítóintézetek által, anélkül, hogy az intézetek károsodtak, volna, kérdezem, miért vonatik ez el tőlük, kinek áll az érdekében, hogy ezek a biztosítóintézetek ilyen príma üzleteket kössenek és a szegény emberek bőrén élősködjenek? T. Ház! Nagyon rövid a parlament mai napja ahhoz, hogy rámutassak ennek a rémregénynek valamennyi oldalára. Szeretném, ha az igen t. képviselőtársaim azt a postát kapnák, amit én kapok és látnák, ihcwgy a biztosítóintézeteknél — most nem beszélek az élet- és járadékbiztosításról, hanem a kárbiztosítási ágazatnál elkövetett dolgokról — micsoda torturát kell járni egy embernek azért, hogy hozzájusson az általa befizetett fillérekhez és az elszenvedett kár. után megkapja járandóságát! Ezek az intézetek a legtöbb esetben az ügyet kriminális útra terelik a csendőrségen keresztül. A zsarolás legegyszerűbb módja az, hogy kiengedik a biztosításból, 'ha eláll kötvényének érvényesítésétől. Ártatlansági bizonyítványokat követelnek, a tűzeseteknél a csendőrség lefolytatja a vizsgálatot és majdnem minden esetben megindítják velük szemben a vizsgálatot. Ez erkölcsi zsarolásnak minősíthető. Kimondom nyíltan, hogy a biztosítóintézetek jelentékenyebb része ezeket a kisembereket megzsarolja azzal, hogy a csendőröket odaküldi és olyan egyezségeket köt, amelyek nem egyeztethetők össze a tisztességes üzleti politikával. És még egyet. Meg kell kérdeznem, kinek áll érdekében az, hogy ez az^ ügy rendeztessék? Elsősorban is a biztosítóintézeteknek. Ma már ott tartunk, hogy minden bizalom megingott a biztosítóintézetek iránt, hogy aki életjáradék-, vagy kárbiztosítást csinál, az aggodalommal néz a jövőbe, hogy mi lesz, Saját esetemet hozom fel. Amikor nálam betörtek, megállapították a tettest, s leültették két és fél évre, a feleségemtől megkérdezték, hogy igaz-e és mivel tudja bizonyítani, hogy nem önbetörés volt? Ha ezt megteszik velem, mit csinálnak faluhelyen és vidéken, mit csinálnak a nincstelen . ülése 1932 április 13-án } szerdán. 347 emberekkel, amikor ilyen dolgokat látunk? Azt kérdezem, kinek áll érdekében, hogy itt rendes üzleti politika folyjék, ha nem a biztosítóintézeteknek î Hisz a legjobb üzlet a tisztesség, a legjobb üzlet és a legjobb tőke az erkölcsi és üzleti tisztesség. Ha a biztosítóintézetek jól szolgálják ki üzletfeleiket, visszatér a már elveszett bizalom. De lehetetlenség, hogy az 5% -os valorizáció továbbra is fennálljon. Egyébiként én ennek a dolognak a rendezésére egy külön törvényjavaslatot fogok beterjeszteni, amelyen máris dolgozom és amelyben arra kérem az igen t. miniszter urat, változtassa meg az 5%-os valorizációt és magasabb alapon valorizáltassék ez az összeg,_ mert igenis nagy és indokolatlan nemzeti ajándékhoz juttatjuk főleg a külföldi biztosítóintézeteket. Azt (hiszem, már éppen^ eléggé igénybe vettem t. képviselőtársaim, szíves türelmét (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) s most már csak egyet kérek t. képviselőtársaimtól, azt tudniillik, hogy biztosítsanak arról, hogy ezt a kérdést nem fogják elaludni hagyni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Ezt a kérdést szőnyegen kell tartani, mert, mint mondottam, a magyarországi biztosítóintézetek komplexum és üzletpolitika szempontjából semmivel sem állnak a bankszerű üzletek mögött. Olyan óriási horderejű kérdésről van tehát szó, amelyet egyszerűen csak egy tabukónt kezelni vagy elsikkadni hagyni nem lehet. Rövidlátás és oktalanság lenne a magyar gazdasági élettel szemben ez főleg akkor, amikor azt látjuk, hogy nemcsak külkereskedelmi mérlegünk passzív, hanem itthoni viszonyaink is romlanak. Ezért tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, adjon választ az érdeklődő százezer biztosítottnak, akik aggódva várják, hogy milyen választ kapnak a miniszter úrtól. Ez a kérdés nem az én ügvem. Ez a kérdés 165.000 életbiztosítást kötött egyén ügye, azonkívül több mint 300 kárágban érdeklődnek ez iránt a kérdés iránt. Szóval, mikor ilyen óriási komplexumról van szó, tisztelettel kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy ezt a kérdést ne hagyja válasz nélkül, bár koncedálni vagyok kénytelen, hogy a pénzügyminiszter úr •most, amikor a költségvetésen dolgozik, igen el van foglalva. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: A képviselő úr által előterjesztett interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Bejelentem a t. Háznak, hogy sorrend szerint következnék Éber Antal képviselő úr interpellációja, aki interpellációjának elhalasztását kéri. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen.) A Ház a halaisztást megadja. Következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. A jegyző úr felolvassa Frey Vilmos jegyző (olvassa): „Interpelláció a magyar királyi belügyminiszterhez. Van-e tudomása a f belügyminiszter úrnak, hogy folyó évi február 26-án Hártyán községben a esendőség az utcán lovas attakot vezetett és utána több embert letartóztatott. Hajlandó-e a belügyminiszter úr intézkedni, hogy hasonló indokolatlan és felesleges csendőri beavatkozások meg ne ismétlődhessenek a jövőben." Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó.