Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
3iG Az országgyűlés képviselőházának (Dinnyés Lajos: Ki fog erre az interpellációra válaszolni?) Hát nem kufárpolitika ez? Ha ez nem a lelkiiismeretlenség prototípusa, akkor nem tudom mi az. Hova folyamodjam, amikor itt már a magyar állam és a magyar főváros is idegen -biztosítóknál biztosít? Az. hogy közben a magyar intézeteknek is juttatnak bizonyos kvótákat, csak látszólagos előny, mert mindig az a fontos, hogy melyik a vezető biztosítóintézet. Azaz intézet, amely megkapja a vezetést, parciálisan felosztja a biztosítást a biztosítóintézetek között A vezető biztosítóintézet abban az előnyben részesül a többi biztosítóintézettel szemben, hogy magának egyrészt viszontbiztosítást köthet, másrészt* vezető-jutalék jár neki, amelytől másképpen elesne. Csak egyetlen egy tételt akarok itt felolvasni. Itt vannak az Elektromos Művek, melyeknek biztosítása, azt hiszem, éz éppen 'Scheuer képviselőtársamat nagyon fogja érdekelni mint fővárosi embert. Az Elektromos Művek, továbbá az autóüzem, az autógarázs nincs magyar intézeteknél biztosítva, hanem ezek az üzemek is külföldi intézeteknél vannak biztosítva. (Scheuer Róbert: Tudtommal az autóbuszüzem a Pátriánál van -biztosítva, az pedig magyar intézet.) Hogy az autóbuszüzem nol van biztosítva, azt, sajnos, képviselő úr, ne vegye rossznéven, de nem jól tudja. A kelenföldi villanytelep például a következőképpen van biztosítva: az Első Magyar kaip 18'5%-ot, a Trieszti Biztosító 18.5%-ot, Az Adria 18.5%-ot, a Foncière 18.5%-ot, a Magyar-Francia 10%-ot, a Gazdák Biztosítója 15%-ot és az Angol Elemi Biztosító 7%-ot. Meg kell jegyeznem^ hogy az arány, a kulcs mindig ugyanez a főváros mind a három villanytelepénél, csupán a vezető intézet változik állandóan. Képviselőtársam megállapíthatja, hogy amikor itt az egyik oldalon szónokolnak a magyar hazafiságról, felszólítanak mindenkit takarékosság tisztviselők fizetését leszállítják és már olyan adókat kénytelenek kiróni, amelyet igazán senki sem bír elviselni, ugyanakkor ezek a díjtételek külföldre vándorolnak ki. Ne ezt tessék hirdetni, hanem tessék az államnak és a fővárosnak odahatni, hogy ezeket a 'biztosításait elsősorban is idehaza Magyarországon a magyar biztosítóintézetekkel kössék le. Itt van a triptik esete. Autóval járó képviselőtársaim tudják, hogy mi a triptik. Minden autónak, amely külföldre megy, triptiket kell váltania. A triptik eddig az Első Magyar Általános Biztosítóhoz tartozott és a Királyi Magyar Automobil Club kezelte, ennek szerződése volt és ez hirdette meg mindig a pályázatot a biztosítók között. Most ez is elveszett, ez sem tartozik többé a magyar biztosítóintézetek birtokába. Hogy emiatt az Első Magyar egy kis retorziót csinált és kizárja a díjtételekből 50.000 pengő erejéig és egy kis megrovási kalandban részesíti a Phoebust, ez lehet talán igen helyes vagy nem helyes cselekedet, azonban nem ilyen kis torzsalkodással kell a biztosítás kérdését megoldani, hanem egy egységes átgondolással egyrészt a magyar állam, másrészt Budapest székesfőváros által és elsősorban természetesen a pénzügyminiszter úr által, mert az 1872-ben hozott kereskedelmi törvények, amelyek rendezték annakidején a biztosítás kérdését, igen elavultak és másodszor az 1907 : X. le. rendezte a biztosítók kérdését, azonban ha megnézzük, hogy kik kodifikálták annakidején ezt a törvényt, akkor is azt kell látnunk, hogy, sajnos, ebben nem nyugodhatnak meg a biztosított felek, mért itt is olyan érdekek ke65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. rültek felszínre, amelyek semmiesetre sem a biztosítottak érdekét vannak hivatva szolgálni. Nem tudom, hogy az urak köziül ki tudja, hogy az Első Magyar Altalánosnak egyik igazgatója volt az, akit .a kodifikálásra annakidején kiküldtek és két szakembert a biztosítóintézetektől, (Dinien Ödön: Kik voltak azok? Jó tudni, kik ezek a nagyfejű, nagyfizetésű emberek! Az ember megtartja az emlékezetéiben!) Annakidején ki volt küldve dr. Kutas sy, az Első Magyar Általános igazgatója, azután JReinitz Ernő, akiről köztudomású, hogy biztosítási igazgató volt és dr. Sándorffy Kamilló, aki jelenleg is a pénzügyminisztériumba van beosztva. En arra kérném a pénzügyminiszter urat, hogy igenis, csináljon egy új biztosítási törvényt. (Helyeslés.) Tudomásom szerint tulajdonképpen már erre adott is utasítást és az egyik szegedi egyetemi tanár dolgozik is ezen. Ha valaha sürgős volt ez a kérdés, akkor éppen a mai leromlott rettenetes gazdasági viszonyok között rendkívül sürgős, mert nem. engedhető meg, hogy a még megmaradt kevés vér ezekből a magyar erekből kicsorogjon külföldre, amikor ezért semmi ellenértéket nem kapunk a külföldtől. Ezért arra kérem a pénzügyminiszter urat, elsősorban hasson oda, hogy új biztosítási törvényt csináljunk, (Élénk helyeslés) amely a biztosítóintézeteket — ezt a szót kell használnom — megfékezi, másodszor hasson oda, hogy maga az állam és a főváros hazafias biztosítási üzletpolitikát folytassanak. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Andaházi-Kasnya Béla: Kérem beszédidőmnek 10 perccel való meghosszabbítását. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárult. Andaházi-Kasnya Béla: Az 1926. évi XIV. te. kötelezővé teszi a biztosító intézetek számára, hogy mérlegüket idehozzák. A valorizáció szempontjából ugyanis több biztosítóintézettel szemben per indult meg a biztosítási tisztviselői kar részéről. Ez, saijnos, szintén megoldatlan terület. A törvény kimondja ugyanis azt, hogy csak 20 tisztviselő indíthat egyetemlegesen valorizációs keresetet a biztosítóintézettel szemben. És mit láttunk? Azt láttuk, hogy az egyik biztosítóintézet, amelynek 36 ilyen igényjogosult alkalmazottja volt, kiegyezett 17-tel, tehát nem volt meg a kellő stock, a ( húsz, hogy ezek indíthattak volna pert és így elestek a valorizáció lehetőségétől. (Farkas Elemér: Szörnyűség!) Igen, szörnyűség és 35%-ot kapnak ma is, amikor pedig nem kétséges, hogy ugyanannak az intézetnek átmentett vagvona jelentékenyen meghaladja ezt a 35%-ot, De fel kell tennem az igen t. pénzügyminiszter úrnak azt a kérdést, hogy amikor a biztosítóintézetek az egyik oldalról kényszerítve vannak arra, hogy a valorizációs kulcs nagyságának megállapítása céljából Ötévenként közzétegyék a mérlegüket, az az életbiztosítási összeg, amely a valorizáció kapcsán 1935-ben válik esedékessé, nem fogja-e újabb megvitatás tárgyát képezni? Mert igenis, állítom, hogy az akkori miniszter urat hamis adatokkal informálták és így megtévesztés útján jött létre az 5%-os valorizáció. Itt nem gazdagodhatik senki sem a szegény emberek filléreiből jogtalanul akkor, amikor itten elvesztették az özvegyek és árvák összeszedett filléreiket. Százszámra kapom -a leveleket azóta, amióta ezt a kérdést felvetettem; és hozzám fordulnak: mi történik azokkal, akik 10—15.000 pengőket fizettek be