Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
Az országgyűlés képviselőházának 6 kés'z dolog, mert hiszen gróf Nemess, a űurinali követ volt aiZ elnök. Éber volt az; alelnök, itt már kész pakli volt. (Farkas Elemér: Nem tudok kulisszatitkokat, engem nem érdekelnek.) Meg vagyok győződve a képviselő úr jóhiszeműségéről. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy amikor a Banca Commerciale az Olasz-Bankon keresztül ezeket a bizonyos megfirtatott, illetve meglebegtetett milliókat itt hangoztatja, tulajdonképpen nem csinál mást, mint egy díjlevelet tesz le a pénztárba, egy bankgaranciát nyújt, az pedig nem jelent effektív valutát ebben az országban. Ha a képviselő úr átnézi ezt a Statisztikai 1 Szemlét, egyenesen meg fog döbbenni, hogy mi történik, milyen üzletpolitika van itt az idegen biztosítók szempontjából. A képviselő úrnak megdöbbenéssel kell tudomásul vennie, hogy & r 31 külföldi biztosítóintézetnek itt Magyarországon ma csak 1*5 millió pengő ^effektív letétje van, (Felkiáltások bal felől: 'Hallatlan!) Mit méltóztatik^ ehhez szólni 1 Tízmillió tartaléktőkéjük van és valami saját vagyonuk. Nem beszélek az azóta felgyülemlett, 31 millió pengőt érő ingatlanok értékéről, amelyek fedezete tulajdonképpen az 1,300.000 pengővel kimutatott kamathozadék. De ha feltárom itt, hogy 31 biztosítóintézet ugyanígy meglebegtette a bevonulás előtt annak lehetős egét, hogy ide tőkét hoz és^ ugyanakkor nem látok mást, mint bizonyos dióleveleket, garancia-leveleket, de effektív valutában ma is csak l,500i.OOO pengő fekszik, akkor azt kell kérdeznem, vájjon észszerű-e és nem aggályos-e ezeknek az intézetek nek bevonulása. Hogy miért, arra rögtön rámutatok. Tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 ? (Igen.) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárult. Andaházi-Kasnya Béla: Igen t. képviselőtársam, miután látom, hogy a kérdéssel foglalkozott, bizonyára tudja, hogy a háború alatt egy csomó biztosítóintézet kivonult ebből az országból. Ezek a kivonult intézetek úgyszól ván valamennyien angol biztosítóintézetek voltak, amelyek ameddig jó businesst csináltak itt maradtak, amikor a business kevésbé jó lett, egyszerűen elmentek. Természetszerűleg az állami felügyelőhatóság, illetve mivel akkor felügyelőhatóság még nem létezett, a kormány csak olyan feltételek mellett engedte ki ezeket, hogy bizonyos ellenértékeket fizettek le effektív valutában és matematikai stockjukat így hagyták itt és így mentek ki, miután élet- és járadékággal foglalkoztak. Meg vagyok róla győződve, hogy az Institute Nazionale, mert hiszen a legnagyobb olasz intézet, kellő fundációval jön be, azonban olyan garanciát kell itt nyújtani, amely megfelelő. Mert végeredményében itt nem lehet Csáki szalmája mindenki fillérje. Hiszen éppen az igen t. képviselő úr előadta, hogy amikor egy 5%-os valorizáció történt itt, akkor itt kedvezőtlen viszonyok állottak elő. Most fel kell tennem a kérdést a képviselő úrhoz, mit csinál akkor, mit szól ahhoz, 'ha például rossz üzleti vállalkozás következtében az egyik intézet egyszerűen kivonul? Amint ez az intézet kivonult Magyarországból, soha többé megfogni nem lehet. Szóval itt feltétlenül szükség van arra, hogy ebbe az országba csak olyan biztosítóintézetek jöjjenek be' amelyek kellő garanciát tudnak nyújtani és kellő bázissal rendelkeznek. (Farkas Elemér: Bendben van! En egyet sem ismerek!) -Es még egyet. Bá kell mutatnom igen t. ülése 1932 április 13-án, szerdán, R43 képviselőtársaim előtt arra is, hogy mi történt ugyanezekkel az idegen biztosítókkal szemben az életbiztosítási valorizációval kapcsolatban. Nem kétséges egy pillanatig sem, hogy az életvalorizálás 5%-os megállapítása tulajdonképpen az Első Magyar Általános érdekében történt, tehát a Teleszky-féle elgondolásnak volt a szüleménye. Tudvalevőleg 45.000 érdekelt, illetve biztosított fél volt, akik kiegészítésre vártak az Első Magyar Általánossal szemben. Igenis, az Első Magyar Általánosnak volt tehát az érdeke akkor az, hogy ezt az 5%-os valorizációt-valósítsák meg, tehát ilyen alacsonyan állapítsák meg a valorizáció kulcsát. Igen t. képviselőtársaim, meg kell hajolni ilyen nagy nemzeti és magyar érdek előtt, hogy ne ruináljunk egy biztosítót. Azt is hajlandó vagyok elhinni, bár igen sok jóindulat kell hozzá, hogy az Első Magyar Általános nem bírt volna ki 5%-nál magasabb életbiztosítási valorizációt. Fel kell tennem azonban a kérdést igen t. képviselőtársaimhoz, hogyan jön ahhoz egy külföldi biztosítóintézet, hogy ugyanezeket az előnyöket élvezze, ugyanezekben a jogokban részesüljön, mint egy magyar intézet, amikor kétséget kizáró módon megállapítható, hogy olyan veszteség nem érte, mint a magyarországi biztosítóintézeteket, amelyeknek az üzlet karakterénél fogva fixkamatozású értékpapírokban kellett értékeiket tartaniok, amelyek tehát leromlottak. De a másik nem romlott le. Amikor az idegen biztosítót effektív veszteség nem érte, hogyan jön ahhoz, hogy még 5%-os valorizáció keretében ajándékhoz jusson. Még tovább megyek uraim. Hogy csak egy példát ragadjak ki, itt van pl. a Generali. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a Generali biztosítóintézet főintézete Triesztben volt. Az egyik fiókintézete Budapesten, a másik Ausztriában volt. A legnagyobb üzletfele mindig Magyarország volt. Méltóztassanak megnézni, hogy hadikölcsönkötvényben micsoda összegeket jegyzett. Semmiesetre sem olyan összeget, amelyet erkölcsi szempontból mi, mint a legnagyobb üzletfél, joggal elvárhattunk volna tőle. Ez az egyik. Amikor azonban ezen az alapon nem tett eleget ennek, értékpapírjait tulajdonképpen nem Bécsben, illetve nem Budapesten tezaurálta, tartotta, hanem Triesztben. Közben jön a békeszerződés, Trieszt olasz terület lesz és az értékeket, amelyeket nálunk jegyzett, az anyaintézet már régen nosztrifikáltatta velünk szemben és az utolsó fillérig érvényesítette. Igen t. képviselőtársaim! Össze kell csapnom a kezemet és kétségbe kell esnem, mert nem értem, hogy amikor az 1922. évi olasz tárgyalások voltak, miért nem védte itt meg a kormány a magyar biztosítottak érdekeit, amikor nemcsak, hogy egy fillért sem veszítettek a biztosítóintézetek, hanem azáltal, hogy értékeiket az egyik oldalon átmentették, hogy ittlévő ingatlanaik értékben nem veszítettek és hogy biztosításaikért, tehát obligát kötvényeikért csak 5%-ot hajlandók fizetni, ettől a stocktól is mentesültek. Fel kell tennem a kérdést: kinek állott érdekében az, hogy ilyen lehetetlen rendelkezéssel kivegyék 165.000 élet biztosítást kötött ember kezéből ezt az öszszeget? Ez olyan nagy horderejű kérdés uraim, amelyet ebben a pillanatban talán kevesen tudnak áttekinteni. Óriási üzletkomplexumról van itt szó, óriási nyereségről. Nem beszélek most arról, hogy alaptőkéiket nem vesztették el, nem 49*
