Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
344 Az országgyűlés képviselőházának beszélek arról, hogy ingatlanaik itt maradtak és itt vannak értékálló egységben, hanem csak arra mutatok rá, amit mindenkinek tudnia kell, hogy ugyanezek a biztosítók ezeket a tehertételeket viszontbiztosították a viszontbiztosítóknál. Azok az igen t. képviselőtársaim, akik a biztosítási szakmával csak igen keveset is foglalkoztak, láthatták, hogy a háború alatt más viszontbiztosítási lelaetőség neon volt, mint a Münehener Rückversicherungs-Gesellschaft, amely német lévén, velünk tartott és a Schweizer Rückversichernngs-Gesellschaf t. Természetesen mindenki sietett a semleges államhoz, mindenki a semleges államnál igyekezett biztosítani, ami azt jelentette, hogy a biztosítóintézet viszontbiztosítás útján a Schweizer Rückversicherungs-Gesellschaft-nál, vagy annál a viszontbiztosítóintézetnél, amelynél biztosítva volt, * tulajdonképpen azt az egész összeget, amelyért itt 5%ot fizet ki, bekasszírozhatja. Azi Első Magyar Általános Biztosítónak, mint jelentéséből látom, állandó gondjai vannak, hogy az 5 milliós tételt hogyan tudja kifizetni. Ez sem őszinte dolog, mert az Első Magyar igen helyesen áthárította ezeket a díjtételeket a viszontbiztosítóintézetre, (Farkas Elemér: Ez így van!) hiszen az Első Magyar is meg tudta kapni ezt a 2%-os céladót az utolsó fillérig viszontbiztosítás útján. Állítom tehát, hogy ma Magyarországon a 2%-os céladóval egyetlen egy biztosítóintézet sem károsodott. • hála a ^viszontbiztosításnak, kivéve a Gazdák Biztosító Intézetét, amelynek aránylag' kis stoekja volt, ezzel szemben pedig olyan óriási Összegeket volt kénytelen kifizetni, amelyekkel a maga feleinek kötvényeit 100% -ig biztosíthatta, illetve valorizálhatta volna. Ez az egyik rész. A másik rész azonban az, hogy mielőtt az 1928 :XII. tcikk megalkottatott, a biztosítóintézetek^ közül 21-en felkeresték Bud János őexcellenciáját, az akkori pénzügyminiszter urat és felajánlották Bud miniszter úrnak, hogy a valorizációt ők maguk saját hatáskörükön belül 10, illetőleg 15% erejéig azonnali hatállyal (Farkas Elemér: Ez így van!), illetve az esedékesség alkalmával rögtön ki fogják fizetni. Mindennek ellenére, hogy ők maguk ajánlották fel ezt, az Első Magyar, — illetve Teleszky nyomására, — illetőleg felsőbb nyomásra ez a kérdés visszavonatott, a biztosítóintézetek pedig, amelyek maguk is érezték, hogy nagyobb valorizációra volnának kötelezve, természetesen nem voltak hajlandók ezután többet fizetni, mint a megállapított 5%-ot. A képviselő úr még egy kérdést tett fel, azt tudniillik, hogy miért nem hajlandók ezt a biztosítási összeget azonnal kifizetni? Sajnos, erre a kérdésre a miniszter úrnak kellett volna választ adni. A távollevő miniszter úr ... (Farkas Elemér: Helyett. — Derültség.) Nem helyett. A távollevő miniszter úr sajnos, nem nyilatkozik, pedig ilyen nagy horderejű kérdésben egész joggal elvárhatja az ország, hogy a miniszter úr álláspontját itt ismertesse. Mindezek ellenére rá kell mutatnom arra, hogy miért. Igen t. képviselő úr, nem a biztosítottak, hanem a biztosítóintézetek érdekében. Ugyanis, mint méltóztatnak tudni, ezt a 2%-os céladót a bruttó jövedelemből fizetik. Ez a céladó, amely az állami felügyeleti hatóságnál tezauráltatott, e pillanatban 8 millió pengő körül van 1928-tól kezdve. Azért kell várniok a biztosított feleknek, hogy ez az összeg önmagát kamatoztassa fel arra a bizonyos 16,500.000 pen65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. gőre. (Farkas Elemér: Szabad ezt csinálni?) Hajmeresztő, nem szabad. Mondom, azért kell hét esztendőt várnia annak a szegény biztosított félnek, hogy a biztosítóintézet a 2% bruttó összegtől mentesüljön. Ez az egyik része. A másik pedig a páni félelem, hogy mi történik akkor, ha a kifizetés megkezdődik. A .biztosítás alá ugyanis egy csomó úgynevezett népbiztosítás tartozik, spóregyletek, temetkezési, segélyegyletek, jótékony, karitatív egyesületeik, amelyek feleiket így biztosították, erre a tételre. Miután pedig a valorizálás nem a kötvény 5%-a után értendő, hanem a befizetett díjtételek esetleg elértéktelenedett összegének 5%-át kell ezalatt érteni, ez azt jelenti, hogy többszáz, sőt ezerszámra menő olyan igényjogosult van, akinek 6—7—8—11 fillér fog járni az 5%-os valorizáció után. Ettől a tetemrehívástól fél az igen t. pénzügyminiszter úr, amikor megindul ez a társaság 24 filléres villamosjeggyel, hogy a maga 7 filléres valorizációját majd 1935-ben fel tudja venni. Ez az, amitől a?- igen t. pénzügyi kormányzat fél. De még egyet kell kérdeznem: Mi szükség volt arra, hogy ennek a rettenetes ódiumát az állam magára vállalja? Bocsánatot kérek, az állam és a biztosítóintézet, tehát egy nyerészkedésen alapuló üzlet, talán mégsem azonos. Az egyik helyen az állam nem tudja valorizálni a hadikölcsönöket és úgy érzi, hogy polgáraival szemben mostoha apaként áll és ugyaniakkor magára vállalja a biztosítóintézetekkel szemben ezt a súlyos ódiumot? Mert ma az a helyzet, hogy a biztosított fél nem a biztosítóintézettel, hanem az állammal áll szemben, amikor tehát elmegy a kötvényével, akkor neki nem a biztosítóintézet, hanem az állam tartozik. Erre meg kell, hogy dermedjen az ember és meg kell, hogy álljon az ember agya és minden logika, mert ha t. képviselőtársaim kézbeveszik azt a szerény könyvet, a magyar statisztikai évkönyvet^ abban olyan r adatokat látnak, amelyek igazán illusztrálják a helyzetet. Amint említettem^ a külföldi biztosítóintézeteknek Magyarországon ezidőszerint másfélmillió pengő effektív befizetett tőkéjük van. Ehhez kell még számítani 10 millió pengő tartaléktőkét. A10millió pengő tartaléktőkénkívül pedig körülbelül 20 millió pengő az, amelyet de facto mint értéket reprezentálnak az ingatlanai. Nézzék meg igen t. képviselőtársaim, hogy ugynakkor a Statisztikai Évkönyvben milyen adatok vannak. A biztosítóintézetek kimutatják, hogy amikor az összes tisztviselők illetménye 7,921000 pengőt tesz ki, ugyanakkor az igazgatási költségek 20,100.028 pengőre rúgnak. (Turehányi Egon: A nagy urak aszkéták!) Teleszkiták, igen. (Mozgás.) Amikor ilyen rettentően kirívó igazságtalanságokat kell látnom és amikor azt is látom, hogy a biztosítóintézetek ilyen hallatlan kimutatott nyereség mellett nemhogy mérsékelnék igényeiket és üzleti politikájukat, hanem még díjemelési szándékaik is vannak, akkor a Farkas Elemér igen t. képviselőtársam felemlítette mezőgazdasági károkra nem hivatkozhatnak a biztosítóintézetek, (Farkas Elemér: Ügy van! Ügy van!) mert elárulhatom — ami ismét kulisszatitok — hogy sikerült viszontbiztosítást kötniök úgy, hogy a províziót ugyan megkapják, de a tehertételt a külföld viseli. Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. Andaházi-Kasnya Béla: T. Ház! Minthogy van még egy biztosítási interpellációm,
