Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

*26 Az országgyűlés képviselőházának 55. hogy mit mondanak azok, akik földet kapnak, összegyűjtött ez az egyesület körülbelül 500 levelet és ennek kivonatai szerint ítélkezik. Ezek a levelek szomorú olvasmányok, gond, bú, csalódás és balsors verte emberek szava sír ki belőlük és beléjük mélyedve fáj a lelkünk, hogy a sok segítséget kérő panasszal szemben tehetetlenek vagyunk. Lelkiismeretesen feldolgoztuk a válaszokat, itt fekszik előttünk kivonatban a kötetnyi anyag, amelynek méltán azt a címet adhatnánk, hogy a földreform drámája. A kiosztott földek messzee vannak; szembeszökő végleteket leginkább az Alföldön találunk, ahol a juttatott föld távolsága a lakóháztól nem egy esetben 20, de még 25 kilométernyi is. A földnélküli juttatottakra vonatkozó adatok részletezése a következő (olvassa): Egy kilométernyi távolságra esik a lakóháztól csak 20 esetben, 2 kilométerre 31 esetben, 4 kilométerre 72 esetben, 6 kilométerre 49 esetben, és ez így fokozódik, minél nagyobb a távolság, annál több vanLegyen szabad a megterhelést illetőleg is néhány adatot felhoznom. Egy földhöz juttatott, akinek juttatása áll egy katasztrális holdból és 1331 négyszögöl földből. Az illető fizet járandóság címén 65 pengőt, azonkívül mint adóterhet fizet ezután a hold föld után földadót, házadót, rokkantellátási adót, útadót, közmunkaváltságot, egyházi adót, legeltetési adót, tűzoltási adót, pótadót, általános kereseti adót, vízszabályozási illetéket, mezőgazdasági kamarai illetéket, amelyeknek együttes összege az egy hold föld után 74.87 pengő. Ehhez még hozzájön a vagy on váltság-föld árának törlesztése, ami 145 pengő, holott annak az egy hold földnek összes jövedelme legjobb esetben 75—80 pengő. Ez az illető földhözjuttatott, akin segíteni aíkartak a földbirtokreformmal, kénytelen erre az egy hold földre évente 60—70 pengőt, _ sőt még többet is ráfizetni. Nagyon természetes, hogy nem képes ezt ráfizetni, amiért is felgyülemlik a hátraléka, úgyhogy ha annak behajtásához tényleg ragaszkodnék a kormány, nemcsak az illetőnek a földjét kellene elvenni, hanem egészen biztosan kis kunyhóját, lakóházát is, amellyel a földbirtokreform előtt rendelkezett (Dinien Ödön: Nagy gondoskodás történt róluk!) Továbbá súlyosan összefügg mezőgazdaságunk helyzetével a mezőgazdasági export problémája. Ezzel kapcsolatosan, különösen a jelenlegi devizarendelet következtében, olyan akadályok gördíttettek^ az export elé, hogy amint Eber Antal t. képviselőtársam igen találóan említette, aki exportál, az meg lesz büntetve. Ezt tényleg be is lehet bizonyítani, ha meggondoljuk, hogy mennyi kálváriával jár, mire valaki képes megkapni a kiviteli engedélyt, s ha megkapta a kiviteli engedélyt, Ea kivitte az árut, mennyi munkába r kerül, mire a valutát képes^ átutaltatni, azután itthon annak ellenértékét meg tudja kapni

% De különösen nehéz ez a kis exportőrökre nézve, akik kocsival viszik át árujukat a szomszéd országokba. Különösen nálunk, a határszélen, ezer és ezer ember foglalkozik azzal, hogy néhány mázsa tengerit, vagy szalmát szállít ki külföldre. Méltóztassék utánanézni annak, hogy ezek az emberek milyen vexatúráknak vannak kitéve az osztrák kormány rendelkezései következtében, melyek ellen erről a helyről is tiltakoznom kell. E rendelkezések szerint csakk 20 schiling értékű valutát szabad a határon át kocsival Ausztriából hozni. Ezek a kisemberek, akik egy szekérnyi szalmáért legjobb esetben 50—60 schillinget kapnak, ezt ülése 1932 február 25-én, csütörtökön. az összeget képtelenek bank útján átutaltatni, amiért is lehetőleg megpróbálják, hogy a kocsin magukkal hozzák be az országba. Emiatt azután nagyon sokszor zaklatásnak vannak kitéve, meztelenre vetkőztetik őket, sőt még más hasonló zaklatásokat is el kell szenvedniök, ami ellen erélyesen tiltakoznunk kell és ha máskép nem, retorziókat kell az osztrák állammal szemben alkalmaznunk. (Jánossy Gábor: ügy van! Azokat is le kell vetkőztetni, akkor kvittek leszünk! — Derültség.) Közeledik a tavasz és a termés biztosítására eddig még sennmiféle konkrét intézkedés nem történt. Az új földmívelésügyi miniszter úrnak az a kijelentése, hogy nem fog egy hold sem bevetetlenül maradni, nagyon szép kijelentés, de konkrét intézkedések eddig neon történtek és én nagyon félek attól, hogy ezzel is ugyanúgy fogunk járni, mint a miniszterelnök úrnak az ősszel tett kijelentésével, amikor azt mondotta, hogy ebben az országban nem fog senki sem éhezni. Azt hiszem, ma könnyű bizonyítani, hogy ezen a télen bizony igen sokan, ezren meg százezren éheznek. (Kun Béla: Es nyomorognak és dideregnek!) Ha kimegyünk vidékre, látjuk azt a szomorú látványt, hogy nemcsak munkások, de a kisbirtokosok is olyan nyomorban élnek, hogy^ ha a legrövidebb időn belül nem jön segítség, nem tudjuk, ezek hova fognak terelődni. De különösen a hatóságok által elkövetett rideg bánásmód — némely helyen üldözés — az, különösen a mi pártszervezkedésünkkel kapcsolatban, ami anynyira felizgatja a kedélyeket, hogy az ellen nem tudunk elég erélyesen tiltakozni. Nyolc hónapja már, hogy ez a Ház együtt van. Tagadhatatlan, hogy a legválságosabb időben éltünk, de nem tárgyaltunk eddig egyetlen egy komoly törvényjavaslatot sem. Szemére vetik az ellenzéknek, hogy személyes kérdésekkel jön a Ház elé. Azt hiszem, elég sokszor, elég komoly kérdések terjesztettek már a napirendi indítványokkal kapcsolatosan a Ház elé, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de a pártfegyelem hatása alatt és annak ellenére, hogy fontosnak tartották ezeket az indítványokat a túlsó oldalon is, kénytelenségből mindig leszavazták azokat. Itt vannak a legfontosabb kérdések, mint például a hitel kérdése. Hogyan képzeljük ma, ebben a rettentő szegénységben a termelés biztosítását minden hitel nélkül! Ezért legfontosabbnak tartom ennek a kérdésnek megoldását és remélem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr fog módot találni arra, hogy ezt a kérdést, különösen a mezőgazdaság számára, mindnyájunk megelégedésére a legrövidebb időn belül^ megoldja. Továbbá annak ellenére, hogy válságos időket élünk, s hogy az államháztartásnak szüksége van a fokozott bevételre,, szükséges, hogy az adóreformokat letárgyaljuk. Lehetetlen helyzet az, hogy amikor a mezőgazdaság bevétele — ha jól vesszük — egyharmadára csökkent, ugyanakkor azokat az adóterheket viselje, amelyeket a múltban viselt. Ennek ellenére erről nem hallottunk egyetlen biztató szót sem. A kormány főprogrammja csak a pengő stabilitásának megóvása, ez az egyedüli kijelentés, ami eddig történt a kormányelnök részéről. Kérdem, lehetségesnek tartja-e a kormány^ azt, hogy a pengőt, miután minden értek Vs-ára sülyedt, a jelenlegi árfolyamon szabályozni tudja, miután köztudomású, hogy^ a külföldön 20 és 30% -kai is esett a pengő értéke- Most volna a