Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-55
Az országgyűlés képviselőházának 55. ü legfőbb ideje annak, hogy legalább a mi értékeinken való színvonalon stabilizálnánk a pengőt nehogy az az eset álljon elő, hogy egyszer elkezd csúszni s nem bírjuk feltartóztatni. Továbbá nagyon szükséges, amit minden nap szóváteszünk itt a Házban, a kamatkérdés rendezése, , (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a termeléshez szükséges iparcikkek árainak a szabályozása. A múltban mindig azt láttuk, hogy akkor, amikor a mezőgazdasági terményekben konjunktúra volt, a legelső teendő az volt, hogy terményeink árát maximálták, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nehogy mi felesleges nyereségre tehessünk szert, s ma, mikor az ellenkező eset következett be, semmiféle intézkedés nem történik, hogy a termeléshez szükséges legszükségesebb iparcikkek árát még csak szabályozni is próbálnák. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Miután az előttünk fekvő törvényjavaslatban semmi ilyen intézkedést nem találok, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kuna Pál András! Kuna Pál András: T. Képviselőház! Az idő előrehaladt voltára tekintettel, tisztelettel kérem, hogy beszédemet a holnapi napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kéréshez hozzájárulni? (Igen.) A Ház az engedélyt megadta. Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom s előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 26-án, pénteken, délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslatok és jelentések tárgyalása. i Van valaki a napirendhez feliratkozva? Patacsi Dénes jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Tegnap két vármegyének a dolgai foglalkoztatták interpellációkkal kapcsolatban a t. Házat. Szóbakerültek azok a közigazgatási visszaélések, amelyek Bihar vármegyében és Abauj vármegyében ismételten és ismételten előfordultak és amelyek főleg ennek^ a vidéknek a kisgazdaközönsége terhére és sérelmére állandó nyugtalanságot idéznek fel és jogos felháborodásba ejtik a vidék intelligenciáját is. Én most két másik vármegyében a legújabban előfordult hasonló esetekről vagyok kénytelen itt beszámolni. (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok ezt tenni nem azért, mintha örömöt okozna nekem, hogy nap-nap mellett a magyar hatóságok törvénytipró és tekintélyromboló cselekedeteivel foglalkozhatunk, hanem teszem ezt azért, mert ennek az eljárásnak a rendszerré válása a legnyomatékosabban fenyegeti az ország legvitálisabb érdekeit, fenyegeti az ország belső rendjét és fenyegeti külföldi vonatkozásban az ország jóhírnevét is. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: A rendetlenség rendszerré sohase válhatik! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Hol a kormány?) T. Jánossy Gábor képviselőtársam, csak arra akarok utalni, hogy tegnap hány esetről voltunk kénytelenek itt beszámolni. (Jánossy Gábor: Valamennyit meg fogják torolni! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, t. képviselőtársam, hogy az ön ése 1932 február 25-én, csütörtökön. 27 optimizmusa vagy hozzánemértése nagyobb-e akkor, amikor megtorlásról beszél, (Jánossy Gábor: Törvény tiszteletem!) mert nyolc hónappal ezelőtt adtam át írásban Magyarország akkori miniszterelnökének a konkrét eseteket és még választ sem kaptam rájuk. (Zaj.) Honnan veszi t. képviselőtársam a bátorságot hoz'zá, hogy ilyen állításokat kockáztasson meg, amikor a tények homlokegyenest az ellenkezőjét bizonyítják. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én arra kérem igen t. képviselőtársamat, hallgassa végig ezeket az eseteket és ha van magyar lelkiismerete, (Jánossy Gábor: Van!), ha a magyar néppel szemben csak egy atomja van meg benne a rokonérzésnek és szeretetnek, azután mondja meg véleményét ezekről az esetekről, amelyeket most itt ismertetni fogok. (Jánossy Gábor: Valamennyit elítélem és mind megtorolnám, ha rajtam álíana! — Farkas István: Nem torolnak meg semmit sem! Mit beszélnek? Fütyülnek magukra a közigazgatási hatóságok!) T. Ház! Itt van az egyik eset. A miskolci Magyar Jövő február 18-i száma írja, nem a mentelmi jog védelme alatt, megtorolható, ha nem igaz, (olvassa): «Taktahairkány községbei) hol a független kisgazdapártnak bejelentett és a főszolgabíró által engedélyezett pártszervezete és párthelyisége van, a csendőrök behatoltak a pártkörbe és onnan mindenkit hazakergettek. De még magánházban sem hagyják a községi lakosokat békében.» Csupa konkrét adat és nem általánosító gyanúsítások, konkrét adatok, konkrét tények felelősség mellett megírva. (Tovább olvassa): «Így Vass tiszaluci tiszthelyettes egy csendőrtársával megjelent február 14-én Bodnár Bálint házában, hol 5—6 ember nyugodtan kártyázott, leszidta és kommunista bandának nevezte őket, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon), és takarodjatok, büdös kutyák^ felszólítással kikergette őket.» Saját házukból! (Tovább olvassa): «De egyiket, Bodnár Ferencet távozása közben durva szavak kíséretében puskatussal alaposan hátbavágta, mire Bodnár visszafordult és ekkor a szurony hegye megkarcolta a kezét. A tiszthelyettes még utánakiáltott : ha még egyszer itt talállak benneteket, összetörlek! Ugyanez a járőr megjelent aznap Szepesi Ferenc és Bépási Albertnél, kik szintén fontos tanuk a peticiós pörben.» (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kinek a kerületei) Prónay volt államtitkár kerülete, ahol a peticiós tanuk megfélemlítése van most éppen folyamatban, mint aktuális kérdés. (Tovább olvassa): «De ezeknél senkit sem találtak.» (Folyonos zaj.) «Jellemző a szerencsi járási közigazgatásra, hogy midőn a független kisgazdapárt tagjait így bántalmazzák, ugyanakkor a szocialisták úgyszólván teljesen szabadon szervezkednek, sőt gyűléseznek is.» (Müller Antal: A szociáldemokratáknak, úgy látszik kedveznek]) Ne méltóztassék azt hinni, hogy én azt kifogásolom, hogy a szociáldemokrata pártnak több szabadsága van. En azt kifogásolom, hogy nekünk semmi szabadságunk nincs, sőt nemcsak hogy szabadságunk nincs, hanem a hatóságok nyilt törvénysértéssel, az érvényes magyar törvények felrúgásával brutalizálják azt a magyar gazdatársadalmat, amely egyébként is ezer és ezer bajjal és nehézséggel küzködik, amelyet a hatóságnak gondos és szerető kézzel kellene ilyen nehéz időkben védelmébe vennie és nem ilyen példátlan eljárással és törvénytiprással fokozni azt az amúgyis oly nehezen türtőztethető elégedetlenséget. (Ügy van! Ügy van! a bal- és tfzélsőbaloldalon.) 4*
