Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
338 Az országgyűlés képviselőházának szándékkal, jó céllal és minden tekintet nélkül adtam ki ezt a rendeletet (Helyeslés.) azért, mert a közvélemény és pedig az egyöntetűen kiformált közvélemény sokszor és sokat kifogásolta és állandóan kifogásolja a szellemi túltermelés mértékét, főkép pedig a főiskolákon. Ezért kerestem, kutattam azokat a módokat, hogy miként lehetne ezen a helytelen állapoton segíteni, mégpedig úgy, hogy az a legkevesebb, legcsekélyebb anyagi, erő- és időveszteséget okozza. Arra jöttem rá, t. Ház, hogy szükséges a szülőket — akik gyakran elfogultak kevésbé tehetséges gyermekeikkel szemben — kellő időben tájékoztatni arról, hogy semmi szükség nincs arra, hogy ők gyermekeiket a gimnáziumon keresztülvergődtetve, mindenáron a főiskola számára neveljék őket. Különösen szükséges ez nálunk, ahol nem lehet kiirtani a közvéleményből azt a félszeg hitet, hogy a felsőbb oktatásban is nem a tudományért magáért tanulnak a hallgatók, hanem azért, mert formálni vélnek az állam számára egy legalább is morális kötelességet abban az irányban, hogy aki oklevelet kap, aki elvégzi iskoláit, aki a tudományban magát képezi, aki a tudományt műveli, annak egyszersmind az állam köteles hivatalt és kenyeret adni. A rendelet végrehajtásánál azonban — és ez szolgáljon megnyugtatásul úgy képvielö úrnak, mint bárki másnak :— a legteljesebb igazságossággal, a legteljesebb körültekintéssel és a legteljesebb méltányossággal óhajtok eljárni, őszintén sajnálom, hogy a képviselő úrnak ezt az interpellációját, — pediig a lapsztrájk miatt egy ízben már elhalasztotta, — még ma is sok tekintetben időelőttinek kell nyilvánítanom. A képviselő úrnak ugyanis nem volt és nem is lehetett még módjában meggyőződni^ arról, hogy a rendelet végrehajtási utasításában minő intézkedések foglaltatnak, amelyek pedig, azt hiszem, megnyugtatnák magát a képviselő urat is és bárki mást is, aki e kérdés iránt érdeklődik. Ezt óhajtottam válaszképpen a képviselő úrnak felelni és tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Mindenesetre örömmel kell tudomásul vennem azt, amiben nem is kételkedtem, hogy a miniszter úr jószándékkal adta ki rendeletét; de bocsásson meg a miniszter úr, nem tudom, a miniszterek általában nem jó szándékkal szokták a rendeleteket kiadni? (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egyes fórumok hajlandók voltak feltételezni, hogy egyéb tekintetek vezettek!) En általában feltételezni szoktam a miniszter urakról, hogy nem akarnak valami rosszat elkövetni! (Fekete Lajos: Ez a helyes! —^ Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Helyes! Nagyon köszönöm! — Farkas István: Fábián gavalléroskodik a mi bőrünkre!) Ellenben bocsásson meg a miniszter úr, én ismerem azt az általános hitet, hogy bizony sokszor a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve és meggyőződésem az, hogy amit à miniszter úr jószándékkal kiadott, arra az én felfogásom szerint . semmi szükség nem volt. Hogy én a múltkor elhalasztottam interpellációmat? Ma is el akartam halasztani, nem voltak meg rá a tehnikai. lehetőségek. Nem azért akartam interpellációmat elhalasztani, mintha hinnék abban, hogy a kultusz65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. minisztérium által kiadandó végrehajtási utasítások lehetetlenné fogják tenni a visszaéléseket; legyen meggyőződve a miniszter úr arról, hogy magának ennek a vizsgának léte olyan idegbomlasztó hatással lesz a serdülő korban levő középiskolai tanulóifjúságra nézve, hogy kénytelen lesz a t. miniszter úr erre a vizsgára vonatkozó rendeletét, ha az első tapasztalatok meg lesznek, visszavonni. Én azonban arra az álláspontra helyezkedem, hogy nem szeretném, ha a középiskolai tanulóifjúság már ennek az esztendőnek a végén végigmenne ezen a rostán. (Farkas István: Akkor már másik kormány lesz, amely más rendeletet ad ki! Hol lesznek már ők akkor!) T. képviselőtársam, én magyarországi tapasztalataim után itt inkább a kormányok stabilitását látom (Györki Imre: De az ország viszonyai nem stabilak!) és nem hiszem, hogy az iskolai év végén más kormányzati rendszer lenne. Minthogy a miniszter úr kijelentette, hogy rendeletét jószándékkal adta ki, csak egy kérésem van hozzá, tudnillik, hogy jószándékkal vonja is azt vissza, mert erre a rendeletre semminemű szükség nem volt; ez sem a gazdasági helyzeten nem fog változtatni, sem az ország kultúrnívóját nem fogja felemelni. Általában mindazok a hatások, amelyeket itt ebben az országban a rendeletek gyártásával előidézni akarnak, mindezek a célok ezzel a rendelettel nem fognak eléretni. Ha pedig a t. kultuszminisztérium, az új kul; tuszminisztert akarta kipróbálni, hogy az új miniszterrel el lehet-e fogadtatni (Farkas István: Beugratják!) azt a tervet, amelyet az előző miniszter nem fogadott el, abban az esetben tisztelettel kérem a kultuszminiszter urat, legyen szíves, ne nehezítse meg egy Ka-, rafiáth-rendelettel ezt az úgyis nehéz magyar életet, azért, mert sajnos, a mi középiskolába járó ifjúságunk életét az előző és a jelenlegi generáció kormányai és törvényhozói anynyira megrakták súlyokkal, hogy ebben az országban további új középiskolai megterhelésekre szükség nincs. En tehát ismételten a rendelet visszavonását kérem. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Farkas Elemér képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszterhez. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Györki Imre: Hol a pénzügyminiszter?) Esztergályos János jegyző (olvassa): «1. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az 'életbiztosítások valorizációjáról szóló 1928 : XII. te. sürgős módosítására? •' 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr, felügyeleti jogánál fogva, intézkedni oly irányban, hogy a mezőgazdasági biztosítások díjtételei a biztosítótársaságok által 'emelhetők ne legyenek? 3- Hajilandó-e a pénzügyminiszter úr intézkedni oly irányban, hogy a külföldi biztosítótársaságok akadálytalanul bejöhess ének áz országba, hogy ezáltal a hazai biztosítótársaságok kartelljéivel iszemben itt egészséges verseny fejlődhessék ki?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas Elemér: T. Kép viselőiház! (Halljuk! Halljuk!) A ránkszakadt gazdasági bajok és a gazdasági világválság alatt nyög az egész or-'
