Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. 337 ben a Házban, amiben az a szörnyűséges gaz- , dasági helyzet a hibás, amibe mi belekerültünk, állításom szerint tíz év katasztrofális gazdasági politikája következtében. A tanárok maguk is olyan gazdasági helyzetben vannak, hogy nincsen nekik mit enniök, a tanárok maguk is olyan gazdasági szituációban vannak, hogy tanítás közben a napi kenyérkereset gondjai kell hogy foglalkoztassák őket, mert arra kell gondolniok, hogy a feleség részére és a gyermek részére honnan fogják megszerezni a holnapi kenyeret, a holnap szükséges cipőt vagy pedig csak a cipőtalpalás vagy eipőfejelés költségeit. En büntetőbíró voltam, ennélfogva megértem az életnek nagy kényszerítéseit és megértem különösen az életnek azokat a nagy kényszerítéseit, amelyek a büntetőtörvénykönyv intézkedéseibe nem ütköznek. Van eset rá, volt eset rá és lesz eset rá, hogy nehéz helyzetben az Ördög megtaszítja annak a kezét, akin az élet nem segít. En a legnagyobb tisztelettel állok meg és veszem le a kalapomat a tanári kar tisztessége, önzetlensége és becsületessége előtt, de volt már sajnálatos példa is és abban az esetben, hogyha ezek a gazdasági viszonyok maradnak, lesz is még sajnálatos példa, hogyha egy ilyen korlátlan, szörnyűséges hatalmat adnak emberek kezébe a vizsga által, mint amilyen korlátlan, szörnyűséges hatalmat akar adni a miniszter úr, amikor egy embernek jövőjére ráhengergeti a felemelihetetlen sírkövet azzal, hogy az a gyermek tovább a felső osztályba nem léphet. Ezért nekem azt kell mondanom, hogy óva intek minden kultuszkormányt attól, hogy itt a gyermekekkel szemben a vizsgabizottságnak egy életet tönkretehető, egy egész élet jövőjét tönkretehető intézkedési jogot adjon. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Általában, t. kultuszminiszter úr és t. Képviselőház, nem hiszek a vizsgákban. (Ügy van! a baloldalon.) Nem hiszek abban, hogy annak a tanárnak véleményével szemiben, aki egy esztendőn keresztül vizsgálta azt a gyereket, az az érettségiztető, vagy pedig a negyedik osztályban, vagy az ötödik osztályban vizsgáztató bizottság áEapítsa meg egyszerre annak a gyermeknek értelmi körét, hogy az a gyermek felsőbb osztályba léphet-e, vagy pedig nem léphet, mert igenis, ez azt jelentheti, hogy egy összezavarodott gyermek, aki egész esztendő alatt készült és tanult, egy élet jövőjének lehetőségeitől fosztatik meg, egy másik ügyeskedő gyermek pedig mégis egész esztendő hibáival szemben, mondjuk magasabb érteim is égről tesz tanúságot. Nem óhajtom önmagam középiskolai eseményeit leleplezni, de a saját magunk életéből is tudnánk példákat venni. Tudnék példát venni a magam életéből. A IV. gimnáziumban karácsonykor kettőből megbuktam, tehát éppen abban az időben, amelyre ez a vizsga terveztetik és lesz még a magyar életben néhány ember, aki IV. gimnazista korában kettőből meg^bukott. Megvallom őszintén, hogy azután, amikor privát órára mentem, annak eredménye már mint természetesen a tanárnál, az lett, hogy nem buktam meg utána kettőből, hanem az érettségiig már egészen a tiszta jelesig felvittem. En tehát nem szeretném, ha az életet fosztanák meg és a gyermek életkedvét rágnák le azokkal az intézkedésekkel, amelyekre véleményem szerint a kultuszminisztériumnak és az országnak semmi szüksége nem volt. Higyje el a kultuszminiszter úr, aki maga is az életből és nem egy hivatalból került a kultuszkormányzat élére, sokkal nagyobb bajaink vannak nekünk most, minthogy éppen most volna szükség arra, hogy a középiskola IV. és V. osztályában kelljen a gyermekeknek érettségit tenniök. Valamennyien, akik érettségit tettünk, kell, hogy emlékezzünk azokra a szörnyűséges időkre, arra a négy hétre, amelyet az érettségi előtt végigéltünk, amikor nyolc esztendei tananyagot kellett nekünk valamennyiünknek újból átemésztenünk. Megvallom őszintén, nem szeretném, hogy ez a kis generáció éppen a fejlődés időpontjában, 14—15 éVcs korában állíttassák akadályversenyek elé, hogy ezek a gyerekek állíttassanak olyan szörnyűséges feladat elé, mint amilyenek elé állíttattunk mi 18 esztendős korunkban. Higyjék el, a pubertás esztendeiben nem helyes ez. (Erdélyi Aladár: Bár még egyszer oda állítanának!) Igen t. képviselőtársam, ez sajnos, nem lehetséges, de abban az esetben, ha'már minket nem állítanak oda, legalább gondolják magukat t. képviselőtársaim abba a helyzetbe, .amikor I V-ikes és V-ikes gimnazisták voltak. Ha IV-ikes^ és V-ikes gimnazista korukban képviselőtársaimat megszavaztatták volna erre a törvényjavaslatra vonatkozóan, meg vagyok győződve róla, hogy egyetlenegy sem szavazta volna meg. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A mi időnkben még komoly vizsgák voltak minden osztályban!) Nem tudom, a miniszter úr közt és én köztem olyan nagy-e a korkülönbség, hogy a miniszter úr idejében máskép vizsgáztak volna. (Zsitvay Tibor Igazságügyminiszter: A képviselő úr vizsgák nélkül jutott ide?) Nem! Nagyon sok vizsga után jutottam én ide, ellenben mindenkinek 'meg kell állapítani, hogy igenis, az érettségi vizsgálatok, amelyek pedig a VIII. osztály^ végén voltak, a gyermekeket olyan szörnyűséges feladatok elé állították, ahol nem mindig azoknak a részére integetett a babér, akik azután az életben ezeket a babérokat kapták. (Erdélyi Aladár: Na és most úgy van?!) Azért szólaltam itt fel, hogy megmondjam, higyje el nekem a kultuszminiszter úr, hogy van ebben az országban fontosabb feladat is, mint hogy a IV. és V. osztályok végén felállítsuk ezeket az akadályversenyeket. Es ha a fontosabb feladatokat megoldani nem tudjuk, ha ebben az országban életlehetőségeket az embereknek adni nem tudunk, ' akkor legalább ne vegyük el az életlehetőségeket az emberektől. Arra kérem a kultuszminiszter urat, méltóztassék ezt a rendeletet visszavonni. Elnök: A kultuszminiszter úr kíván nyilatkozni. Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk!) Halljuk!) Fábián Béla t. képviselőtársam kissé szokatlan című interpellációjának meghallgatása után legyen szabad a következő választ adnom. Abban a tekintetben teljesen igazat adok a képviselő úrnak, hogy az általa felvetett kérdésben megoszlanak a vélemények. Más tudniillik a pedagógusok véleménye és más Fábián Béla t. képviselőtársamé, aki, mint imént hallottuk, saját életéből vett epizódszerű idézetekkel óhajtotta beigazolni azt, hogy valóságos Jusztizmord következett volna be ővele szemben^ ha véletlenül és történetesen már az ő ifjúsága idejében léptek volna életbe ezek az átmenetileg szükségeseknek látszó szigorú, selejtező rendelkezések. Legyen szabad azonban egyidejűleg annak a reménynek adnom kifejezést, hogy abban a tekintetben talán még sem oszlanak meg a vélemények, sem itt a Házban, sem a Házon kívül, hogy én a legteljesebb jó-