Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés képviselőházának 65, hogy hiszen hát szóvátettem, mikor lesz már törvény, miért teszik ezt? Azért, mert ha va- , laki a legnyomorultabb álláshoz akar jutni, az első követelmény az, hogy erkölcsi bizonyít- l ványa legyen. Három-négyhónapos fogházbün­tetést elszenvedett emberek nem tudnak tízévi kifogástalan magaviselet után erkölcsi bizonyít­ványhoz jutni. Minden országban megvan a re­habilitációs törvény, csak nálunk nincs meg. Mutasson egy országot a miniszter úr, ahol nincs meg, még Komániában is megcsinálták azóta, amióta a trianoni békét — fájdalom — ránk kényszerítették. Képzelje el a t. Képvi­selőház, ott Romániában haladottabb az igaz­ságszolgáltatás institúciója, mint Magyarorszá­gon, bármit is mondjanak róluk. Az ilyen törvényjavaslat, amely ezt cé­lozza, mindössze 8—10. szakaszt igényel, nem áll sehol se több, mint 14—15 szakaszból és csak azt tartalmazza: kik részesülhetnek a rehabili­tációban és milyen feltételek mellett, milyen le­gyen az eljárás? Bátor vagyok eszébe juttatni t. képviselőtársaimnak, hogy amikor láttam, hogy a miniszter úr nem terjeszti elő ezt a tör­vényjavaslatot, én készítettem! egy minden rész­letre kiterjedő törvényjavaslatot, benyújtottam a Házhoz, kinyomattatott, szétosztatott, 'meg­indokoltam s akkor a miniszter úr azt mondotta, hogy becses munkálat és várom, hogy majd a törvényjavaslatnál, amelyet a minisztérium ké­szít, a képviselő úr értékes munkásságára szá­míthatok. Azóta folyton várom, mikor kezdünk már hozzá ahhoz, hogy ez az értékes munkás­ság érvényesülhessen. Azóta az egyes bíróság fenntartásáról, a gyorsított eljárásokról s egye­bekről szóló novellák már mind napvilágot lát­tak, úgylátszik csak a rehabilitációs törvény­nek van valami igen nagy akadálya. Mindig el szoktam mondani, hogy ennek a Háznak a működése egyaránt fontos, abból a szempont­ból, hogy itt mit tart róla az ország idebenn, de egyaránt fontos abból a szempontból is, hogy mit tart róla az a művelt külföld, amely nem­zetközi vonatkozásokban kulturális erőt szeret látni a parlamentekben. Mit mondana valaki, ha idejönne hozzánk, látná tanácskozásainkat és látná azt, hogy a rehabilitáció kérdésében, az Igazsgügyi Orvosi Tanács kérdésében ilyen padok előtt beszél egy képviselő, aki ambi­cionálja, hogy az országnak törvényhozói mű­ködésével becsületes szolgálatot teljesítsen és ne botrányhajhászatokkal és személyes invektívák­kal, hanem kocmoly tanulmány alapján munkál­kodással mutassa meg azt, hogy mit jelent tör­vényt hozni, mit jelent törvényt alkotni, mit jelent éber őrének lenni a kultúrának és a tör­vényes állapotnak. Es ez a képviselő azt látja, hogy vele szemben üres padok, üres miniszteri fotelok vannak. Nem lehet, hogy a külföld jó szemmel, megértéssel és becsüléssel nézzen ez­után a mi munkánkra». Nagyon kérem így a távolból a miniszter urat, ha már egyebet nem tesz, hívja össze azt az ankétet, amely sok szen­vedő embernek elégtételül a rehabilitálást meg­adja. Ezt a törvényalkotást kötelessége a mi­niszter úrnak teljesíteni. Elnök: Az interpelláció kiadatik az igaz­ságügyminiszter úrnak. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja, az igazságügyminiszterhez Nagyléta, Álmosd és Kókad községeknek a deb­receni járásbíróságtól való elcsatolása miatt. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az fel­olvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa az interpel­láció szövegét): «Interpelláció az igazságügy­ICÉPVISELÖHAZI NAPLÓ V. ülése 1982 április 13-án, szerdán. 333 miniszter úrhoz. Szíveskedjék a miniszter úr tájékoztatni, mi az oka annak, hogy Nagy­léta, Álmosd és Kókad községeket igazságügyi vonatkozásban elcsatolták Debrecentől, holott ezeket a községeket úgy vasúti, mint gazdasági összeköttetései mindenképpen Debrecenhez fűzik. Nem volt-e ez a rendelkezés kapcsolatos az aktuális közjegyzői kinevezésekkel és nern szol­gálja-e egy közjegyző magánérdekeit. Hegy­megi Kiss Pál.» Elnök: Az interpelláló képviselőt illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezt az interpellációmat ne indokoljam meg, csak röviden leszegezzem, hogy a mai nyomorúságos időkben érthetetlen okokból három községet a közjegyzői kineve­zések idején elcsatoltak a debreceni járásbíró­ság területéről és igazságügyi vonatkozások­ban máshová csatolták. En nem akarom az igazságügyminiszter urat ezért meggyanúsí­tani, neki adom tehát át először válaszolásra a kérdést, mondja meg az igazságügyminisz­ter úr, miért történt ez az elcsatolás, azután majd megadom az igazságügyminiszter úr­nak a választ. Legalább legyen szíves az igaz­ságügyminiszter úr, küldjön egy levelet, hogy miért tette ezeket az intézkedéseket, nagyon különös hírek és nagyon különös felfogások hallatszanak. Elnök: Az interpelláció kiadatik az igaz­ságügyminiszternek . Következik báró Kray István képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa az interpellá­ció szövegét): «Interpelláció az összkormány­hoz az 5100/M. E. számú kormányrendelet (illetékrendelet) egyes sérelmes intézkedései tárgyában. Hajlandó-e a kormány sürgősen módosí­tani az 5100/M. E. 1931. számú rendelet 61. ^-ának azt a rendelkezését, amely szerinti az öröklési és ajándékozási illetéket 50 pengőig bélyegben kell leróni? Báró Kray István?». Elnök: A képviselő úr nincs jelen, inter­pellációja töröltetik. Következik báró Inkey Pál képviselő úr interpelációja a földmívelésügyi miniszter úr­hoz. Kérem jegyző urat, szíveskedjék azt fel­olvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa az interpellá­ció szövegét): «Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Hajlandó-e a miniszter úr gondoskodni ar­ról, hogy a pengő ellenében való kiviteli en­gedély, mely a halak közül jelenleg csak az élő pontyra vonatkozik, kiterjesztessék egyéb ha­lakra is, elsősorban a balatoni fogasra. Báró Inkey Pál.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Br. Inkey Pál: T. Ház! Minden ország gaz­dasági boldogulásának alapja az, hogy termé­nyeiből minél többet szállíthasson a külföllre és ezen termények előállítására minél keve­sebb import árura legyen szüksége.^ Ezen kivi­teli termények közül Magyarországon első­rendű fontossággal bír a hal. Magyarország­nak halkivitele az utóbbi öt év átlagában évi 17000 métermázsát tesz ki körülbelül és ez meg­felel körülbelül 2,700.000 P értéknek. Tudom, hogy ez az érték, ez a mennyiség nem közelíti meg sok más exportcikk mennyiségét mégis egy rendkívüli fontosságot ad a hal részére az, 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom