Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1932 február 25-én, csütörtökön. 25 még fokozódhatnak, ellensúlyozni és megakadályozni. A javaslatot, mint a jelenlegi rendkívüli helyzet által adott egyik szükségességet elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és középen.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Lang Lénárd! Lang Lénárd: T. Ház! A földbirtok javaslattal kapcsolatosan teljesen magamévá teszem Gaál Gaston t. képviselőtársunknak és pártvezérünknek azt az indítványát, hogy utasítsa a Ház a földmívelésügyi miniszter urat, hogy terjesszen a Ház elé jegyzéket a legutóbbi öt esztendőben történt földbirtokvásárlásokról. (Helyeslés a baloldalon.) Ebből a jegyzékből fogjuk a legtisztábban látni, hogy a jelenlegi törvényjavaslat felesleges. Az elmúlt öt esztendőben éppen azok vásároltak földet, akik ellen ta javaslat irányul, de azért mindig találnak kivezető utat arra, hogy a törvényjavaslatot kijátsszák. (Ugy van! Ugy van!) Ha valamikor indokolt volt a földbirtokvásárlási jognak felszabadítása, akkoir most az, hiszen a jelenlegi rossz visszonyok folytán a földbirtokosok annyira eladósodtak, hogy birtokuk egy résaét csak eladással képesek megmenteni. (Ügy van! Ügy van!) Örülnünk kell annak, ha tényleg vevő akad még, aki ia megterhelt birtokot átveszi. A javaslatnak legfeljebb idegen birtokvásárlók ellen lehetne irányulnia, de a belföldi vásárló ellen semmi kifogásunk nincsen. Különösen abszurdum az, ami a cmultban is volt. hogy az 50 holdon felüli gazdáknak is beleegyezést kellett kérniök ia vármegyei gazdasági albizottságtól arra, hogy kis birtokukhoz még egynéhány hold földet vehessenek. Azalatt az idő alatt, míg a beleegyezés megérkezett, nagyon sokszor raffinait emberek utat és módot tatláltak arra, hogy a birtokra még újabb bekebelezéseket eszközöltessenek, amiből aztán nagyon költséges perek és felesleges kiadások támadtak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Meg kell említenem ezzel kapcsolatosan azt is, hogy a földbirtok megkötöttsége és a tőke felszabadítása által milyen károk hárulnak az eladósodott mezőgazdaságra. Gsak rá akarok mutatni arra, hogy a bankzárlat óta a vidéki takarékpénztárakból szép lassan kivonatnak az összes takarékbetétek és ezek vagy a budapesti nagybankokban találnak elhelyezkedést vagy bérházakban és csak legutolsósorban fektettetnek földbe. Ezáltal az illető kisintézetek kényszerítve vannak arra, hogy adósaiktól, akik nagyobbára birtokosok, kíméletlenül behajtsák a tartozásaikat, artni által az illetők kényszerítve lesznek arra, hogy földbirtokaikat vásárra dobják, amiáltal földbirtokunk, legértékesebb nemzeti vagyonunk napról napra tmind jobbam értékét veszti. (Ugy van! Ügy van a baloldalon.) Éppen ezért legfőbb kötelessége volna ma úgy a Nenzeti Banknak, mint a Pénzintézeti Központnak, hogy ezeknek a vidéki kis pénzintézeteknek hóna alá nyúljon, nehogy kénytelenek legyenek az ő mezőgazdasági adósaikat teljesen tönkretenni. (Elénk helyeslés.) Nem messze vagyunk már attól a pillanattól, amikor a budapesti nagybankok úgy ezeket az intézeteket, mint az azoknál eladósodott gazdák birtokait mind az ő hatalmukba kerítik és ezen a jelenlegi törvényjavaslat változtatni biztosan nem fog. (Dinnyés Lajos: Ez biztos!) Evvel kapcsolatos igen súlyos probléma a földteherrendezés. Ezen a téren is nagy fejetlenség uralkodik az országban. Most már köKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ V. rülbelül nyolc hónapja annak, hogy megindították és sem az adós, sem a hitelező nincs tisztában azzal, hogy ennek a földbirtokteherrendezésnek az ügye tényleg hogyan áll. Én magam is illetékes helyen többször érdeklődtem aziránt, hogy hogyan áll a földteherrendezés ügye, de semmiféle konkrét felvilágosítást nem kaphattam. Ezért örvendek, hogy a földmívelésügyi miniszter úr jelen van, akihez azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok, hogy nyilatkozzék a Ház színe előtt ebben a kérdésben, hogy a teherrendezést kérelmezők legalább valami megnyugtatást kapjanak és nagy örömmel és készséggel fogjanak a tavaszi munkálatokhoz és a föld míveléséhez. De nemcsak ennek a körülbelül húszezernyi kérvényezőnek a teherrendezésével kell foglalkoznunk, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hanem ezalatt az idő alatt majdnem mindnyájan abba a helyzetbe jutottunk, hogy kénytelenek volnánk a földteherrendezés végett folyamodni. De hova jutunk, ha ma benyújtunk egynehány százezer kérvényt? Ezért ezt a kérdést általánosságban kell tárgyalni és r ezért szerény nézetem szerint nem használ más, (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egy földteherrendezés i törvénnyel kellett volna ideállani. Ez a legfontosabb ma!) mint amit a mi pártvezérünk követel: legalább egy egyéves moratóriumot az összes mezőgazdasági adósokra nézve elrendelni. (Tauf

fer Gábor: Romániában megvan, ott csinálják! Mi majd elkésünk vele!) De nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az iparra és a kereskedelemre^ is, mert még a vele kapcsolatos kisiparosok és kiskereskedők is ugyanebben a helyzetben vannak. (Kun Béla: A kisembereket is hizlaljuk már egyszer, nocsak mindig a nagybankárokat!) Ha így folytatjuk tovább, néhány hónap múlva olyan esetek, mint legutóbb a pacsai volt^ az egész országban sorozatosan fognak előállni. Nagyon súlyos terhet jelentenek a földbirtokforgalomra még az eladással kapcsolatos átírási, szerződési és illetéki díjak. Mihelyt egy szerződés megköttetik, legelső az illetékek kirovása, azokat a legkíméletlenebbül • behajtják, de nem törődik az államhatalom később azzal, hogy az a birtok, amelyért az illető az illetéket már megfizette, tényleg annak a nevére át is iratott-e. Nagyon sokszor hevernek a szerződések a telekkönyvi fiókban, mialatt — mint már említettem — még újabb és újabb bekebelezések történnek, amiből ^felesleges pereskedések és hiábavaló kiadások erednek. (Igaz! Ügy van!) Nagyon súlyos probléma ma még a földbirtokra nézve az osztályozás. Ma a mezőgazdasági termékek elértéktelenedése folytán a földeknek a jelenleg iosztályozással kapcsolatos adóztatása nem felel meg a viszonyoknak. (Igaz! Ügy van!) Különösen a vagyonváltság által megváltott földekre vonatkozik ez, melyeknek korábbi tulajdonosa keresztül tudta vinni azt, hogy földjei mindig magasabb osztályba lettek helyezve, miáltal f ő kevesebb földet volt csak kénytelen leadni és az új birtokosok, a földreform által földhözjuttatottak, ezzel a magas osztályozással kapcsolatos váltságárakat, mint már láttuk a közelmúltban, nem tudták lefizetni, de még kevésbbé fogják bírni a most ugyancsak az osztályozás szerint kivetett természetbeni járandóságokat, mert azok is nagyon sok esetben túlhaladják az illető földnek két termését. Legyen szabad ebben a tekintetben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület néhány kivonatát felolvasnom, — bizonyosan nem ellenzéki szerv —