Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
330 Âz országgyűlés képviselőházának ségi r Alkalmazottak Fizetési Alapjai» az 1932. évi április hó 1-től kezdődőiéig' tmegszüntettettek ós ettől a naptól kezdve a községi alkalmazottak készpénzilletményeiket közvetlenül a községi pénztártól veszik fel. Az ú:i rendelkezés következtében a községek mentesültek attól, hogy alkalmazottaik készpénzjárandóságait évnegyedenként előre befizessék a _ «Községi Alkalmazottak Fizetési Alapjai» javára és azok onnan havonkénti részletekben folyósíttassanak az egyes alkalmazottak részére. Amennyiben az új rendelkezés következtében is volnának egyes helyeken a községi alkalmazottak készpénzilletményeinek folyósítása körül fennakadások, igyekezni fogok módot találni arra, hogy az illető község részére a fedezet rendelkezésre álljon. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Budapest, 1932. évi április hó 9-én. Keresztes-Fischer s.. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs itt. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem. (Igent) A Ház a választ tudomásul vette. Az interpellációk között az első HegymegiKiss Pál képviselő úr írásbeli interpellációja a kultuszminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Frey Vilmos jeyző (olvassa): «írásbeli interpelláció a kultuszminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a debreceni Tisza István Tudományegyetem miniszteri biztosát, dr. Müller Félix ipariskolai tanárt, a mérnöki kamara fegyelmi bírósága ezen építkezéssel kapcsolatos s a volt vállakozókkal támadt nézeteltérésből kifolyólag múlt év őszén F. 2/1931/36. szám alatt hozott határozatával feddésre ítélte a mérnöki rendtartásról szóló törvénybe ütköző folytatólagosan elkövetett fegyelmi vétség miatt, mert a lefolytatott vizsgálat adatai szerint dr. Müller Félix a debreceni egyetem építésének ügyében a volt vállalkozóknak az ügy egészére nézve szakértő tanácsadója volt, sőt nevezettnek a miniszteri hármas bizottságba való kinevezése is à vállalkozók kérésére és javaslatára történt, viszont a miniszteri biztosság elvállalásához a vállalkozó hozzájárulását ki nem' kérte? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy dr. Müller Félix még ma is, hat hónappal a fegyelmi ítélet után a miniszteri biztosság élén áll, dacára annak, hogy a mérnöki kamara fegyelmi bíróságának megállapítása szerint a mérnöki etika nem engedi meg, hogy az a mérnök, aki egy ügyben az egyik félnek tanácsadója volt, a másik félnek ugyanezen ügyben nagy hatáskörrel felruházott megbízottjává váljék s i^j megbízatását előbbi megbízója rovására használhassa fel s mindazt, amit előbbi megbízója jóvoltából megtanult vagy megtudott, ugyanezen megbízója ellen felhasználhassa ? 3. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Müller Félix miniszteri biztos, mint évi ötezer pengő fizetést élvező ipariskolai tanár szabadságoltatott s ezen idő alatt miintegy évi százezer pengő tiszteletdíjat kap az államtól? 4. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a debreceni egyetemi építkezéseknél többszázezer pengő kára van a kincstárnak, amely részben az építési vállalkozók túlfizetéséből, kárköveteléséből és az utóbb igen költsé65. ülése 1982 április 13-án, szerdán. ges rezsiben folytatott munkálatokból állott elő? Joggal kérdhető, mennyiben hibás ebben a miniszteri biztos? 5. Miért volt szükség égy miniszteri biztosságnak egy ipariskolai tanár vezetésével való felállítása, amikor az egész ország öszszes középítkezéseit ellenőrző kereskedelmi minisztérium, illetőleg most annak kebelében levő magasépítési igazgatóság a központi épület építkezésének ügyeit is az állam érdekeinek teljes védelme mellett lebonyolíthatta volna? 6. Hajlandó-e a miniszter úr a fegyelmi ítélettel sújtott miniszteri biztost állásától felmenteni s az építkezési bizottságnak a miniszteri biztosság felállítása óta szüneteltetett működését visszaállítani s egyben a miniszteri biztosságot az államháztartás költségeinek csökkentés© és a debreceni központi egyetemi épület veszélyeztetett befejezési és hiányzó berendezési költségeinek könnyebb előteremtése érdekében megszüntetni?» Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásos közoktatásügyi miniszter úrnak. Következnek a szóbeli interpellációk éspedig elsősorban Gál Jenő képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. (Hegymegi Kis Pál: Hol az igazságügyminiszter úr? Ebédel?) Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpelláció az igazságügyminiszter úrhoz. 1. Értesült-e a miniszter úr arról, hogy úgy a polgári, mint a büntető jogszolgáltatás terén mind gyakrabban fordul elő, hogy a bíróságok visszautasítják az Igazságügyi Orvosi Tanács véleményét? 2. Miután az Igazságügyi Orvosi Tanács semmi egyéb, mint szakértőtestület, megengedhetőnek tartja-e a miniszter úr, hogy a tanácshoz, mint szakértőhöz a felek, különösen, ha a tanács tagjainak szakértői közreműködése főtárgyalási szakban történik, kérdéseket ne intézhessenek? 3. Megengedhetőnek tartja-e a miniszter úr, hogy a bíróság előtt folyamatban levő ügyben az Igazságügyi Orvosi Tanács az igazságügyminisztertől utasítást kérjen arra nézve, hogy joguk van-e az érdekelteknek a perrendtartásban a szakértői szemlére vonatkozó szabályok szerint az Igazságügyi Orvosi Tanáccsal írásban, vagy szóval érintkezni? 4. Hajlandó-e a miniszter úr az Igazságügyi Orvosi Tanács szervezetére vonatkozólag olyképpen rendelkezni, hogy a törvényben meghatározott jogosítványok rendeletileg ellentétes módon ne magyaráztassanak? Az interjpellációt a legközelebbi interpellációs napon mondom el és szóval indokolom. Dr. Gál Jenő orsz, képviselő s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! Régente az interpellációs jog dísze volt a parlamentnek. A régi időkben, amikor még Deák Ferenc és Horváth Boldizsár voltak a miniszterek, az ülés az interpellációval kezdődött, mért az volt a való élet és a parlament közt az összekötő kapocs. í Interpellációs napon képviselők és miniszterek j mind jelen voltak, hogy lássák, milyen panais szók merülnek fel a társadalmi, igazságügyi, Íj egészségügyi, gazdasági vonatkozásokban. Nem | állhatom meg szó nélkül, hogy rá ne mutassak (I arra a szomorú jelenségre, hogy itt az interi pellációk a ráadás jellegét, az ülés ráadásának j, jellegét viselik magukon. Komoly kérdésekben, | komoly elmélyedéssel nem is tartja már az ember érdemesnek felszólalni, csak amikor má-