Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés képviselőházának 6 sok szennyesének mosása van szóban, vannak tele a padok, akkor mindenki itt van, kíváncsi rá (Egy hang bal felől: Igaza van!), akkor öles betűkkel jelennek meg az erről szóló referádák. Én most olyan kérdésről akarom az igazságügyminiszter urat interpellálni, amely a jogfejlődés szempontjából és a judikatura, az igazságszolgáltatás szempontjából az élet egyik legjelentősebb állomása. Az igazságügyminiszter úr sok reformmal traktált bennünket, sok olyan novelláris törvényalkotását fogadta el a Ház, amelyek az igazságszolgáltatás nívóját növelni nem voltak alkalmasak. Én azt mondom, hogyha az ember itt kimegy és a szemközt levő ház ormán, itt a Kúria épületén azt látja felírva, hogy Justitia regnorum fundamentum és akkor bejön ide igazságügyi kérdésekről tanácskozni és azt látja, hogy alig vagyunk itt tanácskozóképes számban, akkor nagyon elkomorul az olyan törvényhozó lelkiismerete, aki számot is akar adni arról a munkáról, amelyet itt elvégez. Az Igazságügyi Orvosi Tanácsról kívánok beszélni, egy testületről, amely akkor hivatott itt életre, amikor a Csemegi-kódex életbelépett és amely arra volt felállítva, hogy azokban a komplikált orvosi kérdésekben, amelyek az igazságszolgáltatás területén felmerülnek, legyen egy nagytekintélyű testület, ahol az orvosi kar legjelesebbjei specializálva, kérdéseket kapva, azokat az üléseken megvitatva és azokra válaszolva adjanak a bíráknak az illető szakkérdésben megnyugtató feleletet. Az igazságügyminiszter úr kell, hogy az ő felügyeleti joga során észlelje,^ hogy a bíróság mostanság igen gyakran hoz ítéletet, amelyben a bíró kimondja, hogy nem fogadható el az igazságügyi Orvosi Tanács véleménye. T. Képviselőház! Ez roppant megdöbbentő jelenség. Az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak, mint szakértő testületnek olyan kérdésekben adott véleményét, amelyek perdöntőek, a bíróság visszautasítja. Mi lehet ennek az oka? Vagy a szervezetben rejlik valamelyes hiányosság, vagy pedig nem jó az igazságügyi rend, amely mellett ez a testület működik. Másutt külföldön ez az intézmény, amely megfelel a magasrendű Igazságügyi Orvosi Tanácsnak, nagyszerűen prosperál. így például a Reichsgericht világhírű döntéseiben. A testi sértések, a gyilkosságok, mostanság pl. az autóbaleseti ügyek, amelyek egész külön judikaturát teremtettek, egyéb mérgezési kérdések és minden, ahol testi épség forog szóban, a gyári munkások egészségi állapotának kérdései, a gyári munkásokat sújtó szerencsétlenségek megítélésének kérdései mindenütt nagy orvosi problémák, amelyek az orvosi szaklapokban, az egyetemi katedrákon mind-mind vita tárgyai. Hiszen a tudományosság újabb irányzata mellett új és új megoldásokat találnak. Mióta oly nagyot haladt és mióta pl. ott tart a tudomány — körülbelül 15—20 esztendeje — hogy a vakbélgyulladást nem tévesztik össze a tifusszal, milyen más a megfigyelés, milyen mások a szempontok és azoknak kifejtése az oly en megbetegedéseknél, az orvosi műhibáknál és mindenütt, ahol ezek a kérdések számot tesznek, ahol az

w Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye a döntő. Legyen szabad egy kérdést külön felemlítenem. Egész irodalma van most Németországban annak a problémának, hogy a magzatelhajtás kérdése szociológiai és orvosi vonatkozásaiban hogyan áll. Egész törvényhozási kísérletek történnek, hogy az eddigi judikatura és minden, ami ezt az ölés problémájába fog5. ülése 1932 április 13-án, szerdán. 331 lalta, egy nagy szociológiai problémává avattassék, amibe az orvosok mind beleszólnak és amiről a nőorvosok egész kongresszusokat tartottak, hogy milyen társadalmi vonatkozása van annak, ha a nő, aki házasságon kívül teherbe esik, magzatát elhajtja s hogy vele szemben milyen kötelességei vannak az államnak. Hol van erre vonatkozólag az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak kijelentése? Sehol! En azt mondom, t. Képviselőház, ezek fontosabb kérdések, — ne vegyék rossznéven t. képviselőtársaim, — de ezek fontosabb kérdések, mint ,az egyes személyi vonatkozású és talán néhol személyi sérlemeket is magukban rejtő viták. Ennek a képviselőháznak talán elsősorban az volna a feladata, hogy az interpellációs jog keretén belül lássa meg a Képviselőház azokat a szörnyű bajokat, amelyek az igazságszolgáltatás területén dúlnak. Nem érzik-e e bajokat t. képviselőtársaim, azok kevesen, akik itt együtt vagyunk, — amiért nagy köszönettel tartozom, hogy legalább vannak, (Tóth Pál: Mégis van, aki hallgatja!) akik érdeklődnek ilyen kérdések iránt, pártállásra való tekintet nélkül. Nem hallgathatom el, hogy a régmúlt időkben, sőt a nem is nagyon rég múlt időkben nagyon sokat láttam azok közül, akik a hatalomban részesek voltak, érdeklődni ezek iránt a kérdések iránt. így ki kell emelnem közegészségügyi szempontból a most is jelenlevő volt belügyminiszter urat, aki mindig érzéket tanúsítóit ez iránt és aki, amikor hatalmon volt, azokra a kérdésekre, amelyeket az interpellációk során hozzá intéztek, mindig; válaszolt és mindig foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. T. Képviselőház! Ezek nem pártkérdiések. Az igazságszolgáltatás kérdése nem pántkérdés és ha a miniszter úr tudomást vesz arról, hogy egyik legnagyobb igazságügyi intézményünkről van szó, az Igazságügyi Orvosi Tanácsról, akkor mulasztást követ el, ha nem tanúsítja az iránt azt az érdeklődést, hogy legalább itt lenne a teremben és meghallgatná ezeket a panaszokat. Az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak van egy ügyrendje, mely megengedi azt, hogy a felek kérdésekkel forduljanak az Igazságügyi Orvosii Tanácshoz, de arra már ninos jogszokás és egészen elhibázott gyakorlat fejlődött ki abban a tekintetben, hogyha például főbenjáró ügyben valakinek az életéről van szó, és ellentétes orvosi vélemény fejlődik ki a tárgyaláson és utána az Igazságügyi Orvosi Tanácsot keresik meg, ez, mint valami fort Chabrol, elzárkózik, titokban tanácskozik, amelyhea lehet írásban véleményt beadni de sem a vádlónak, sem a védőnek nincs módja arra, hogy hozzá kérdéseket intézzen, nincs közvetlenség, nincs meg a szóbeliség és halott írásbeliséggel intézik azokat az ügyeket, amelyek az Igazságügyi Orvosi Tanácshoz tartoznak. Es kik a tagjai, kik a kinevezettek? Másutt ilyen intézménybe az orvosi kar jelesei delegáltatnak, nálunk a miniszteri kinevezés az, amely e ktüntetés számba menő elhelyezkedéseket juttatja. Nem maga az Igazságügyi Orvosi Tanács tényezőiből álló orvosi kar az, amely a legalaposabban mérlegelve, a legkülönb embereket válogatja ki oda. Kiket látunk évről-évre? Meg lehet érezni a politikának befolyásoló tekintélyét és erejét, mert kiválasztottak és kitüntetettek jutnak oda. A fiatalabb orvosgenerációnak tudós férfiai például soha nem juthatnak be oda. Ki kell várni az öregebbeket. Az orvosi kar kitüntetettjei soha nem