Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
Az országgyűlés képviselőházának 6 mert a vádlott a kérdésre egyszerűen azt felelte, hí>gy nem igaz. Bocsánatot kérek, valamennyien tudjuk azt, hogyan áll kerületeinkben ez az inségakció. Nagyon jól tudjuk, hogy a napi adag öt kilogramm volt, ezzel szemben beigazoltam azt, hogy a szigetcsép! jegyző nem öt kilogrammot, hanem két és fél kilogrammot adott fejenként egy napszámért az embereknek. A válaszban egy nagyon érdekes megokolás van, elutasításképpen az egyik vádpontomra. Nevezetesen azt mondja ez az elutasítás megokolása, hogy nem a Dunából hozták ki a kavicsot, hat kilométer távolságból a községtől, hanem csak a part széléről hozták a kavicsot. Én ezt a koncessziót szívesen megadom, nem a vízből hozták ki a tél folyamán, hanem igenis, a part mentéről hozták a kavicsot; de ezzel szemben megtettek 12 kilométert, amig odamentek és visszajöttek. Ezek az emberek ezért a munkájukért — reggeltől estig tartó munkát értek, — kaptak két és fél, vagy három kilogramm lisztet. Ezt mondtam én rabszolgamunkának. T. Képviselőház! Nem fogunk sokra jutni akkor, ha a képviselők komoly panaszait egy- j általán nem teszik bírálat tárgyává. Ennek nincs semmi értelme, akkor nem érdemes a Ház elé hozni a komoly panaszokat. En nem a miniszter urat vádoltam, én vádoltam annak a községnek a jegyzőjét, akiről elmondottam azt is, hogy több esztendőt ült börtönben. Csodálatos dolog, hogy ma aktív jegyző lehessen valaki, aki több esztendőt ült börtönben. Elmondottam erről az emberről azokat a dolgokat, amelyeket a bíróság egészen bizonyosan súlyos bűnöknek minősítene. Erre kapom azt a választ, amelyet kaptam. Bocsánatot kérek, ilyen választ nem vehetek tudomásul és felszólítom t. képviselőtársaimat is, méltóztassanak segítségemre lenni abban, hogy adjanak komolyabb válaszokat. Hiszen természetes dolog, hogy Szigetcsépnek, vagy akármelyik más községnek egyes kisebb dolgait nem a miniszternek kell elintéznie, de ha már a miniszter adja meg a választ, akkor, adja meg olyan formában, hogy először vizsgáltassa ki a tényállást. Nekem tizenöt olyan ember mondotta el panaszát, akit nem is hallgattak ki. Amennyiben az ő panaszuk nem fedi a tényékét és olyan dolgokat állítanak a hatóságról, amelyek, ha azok beigazolódnának, súlyosan kompromittálóak lennének a hatóságra, de ha ezek nem igazolódnak be, akkor el kell ítélni az illetőket rágalmazásért. Tessék tehát a dolgot úgy elintézni, hogy tessék szigorú vizsgálatot indítani és ha a panasz nem igazolódik be, tessék megbüntetni az illető panaszosokat. Ha ők nem érezték volna j igazukat, ha nem érezték volna sérelmüket, nem fordultak volna hozzám, nem mondották volna be tanuk előtt panaszukat. Én ezt az eljárást egyáltalában nem tartom olyannak, hogy az ember itt nyugodtan várhassa, hogy a belügyminiszter úr adjon rendes választ az interpellációra. A választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nemí (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter úr^ írásbeli válasza Zsigmond Gyula képviselő úr interpellációjára. Kérem annak felolvasását. 5. ülése 1982 április lS-án s szerdán. 329 Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Zsigmond Gyula országgyűlési képviselő az országgyűlés 1932. évi január hó 15-én tartott ülésében a községi jegyzők^ elmaradt illetményeinek haladéktalan folyósítása tárgyában interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra végleges válaszom a következő : Hivatali elődöm az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924 : IV. te. 2. §-ában nyert felhatalmazás alapján a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértően kibocsátott 1926. évi 62.000. B. M. számú rendelet IV. fejezetében foglaltak szerint abból a célból, hogy a községi alkalmazottak állandó jellegű készpénzjárandóságaikat az őket megillető pontos összegben, esedékességkor megkapják, vármegyénként „Községi Alkalmazottak Fizetési Alap"-jának nevezett alapokat létesített. A községek az évi költségvetéseikben alkalmazottaik készpénzilletménye címén előirányzott összegeket az 1927. évi január hó l-e óta ezekbe az alapokba negyedévenként tartoztak befizetni. Avégből, hogy a negyedévi járulékot késedelmesen befizető községek alkalmazottai illetményeiket lehetőleg pontosan megkaphassák, az állam a „Községi Alkalmazottak Fizetési Alap"-ja részére tovább is folyósította azt az évi 4,640.720 P-t, amelyet az állam régebben fizetéskiegészítésekre adott. Az utóbbi években bekövetkezett gazdasági leromlás következtében számos község nem fizette be a negyedévi járulékokat s így azok a tartalékösszegek, amelyek a nyújtott állami hozzájárulással képződtek, lassanként felemésztődtek. Ennek volt a követkeizménye az, hogy több vármegyében a „Községi Alkalmazottak Fizetési Alapjai" fizetésképtelenné váltak és ezekben a vármegyékben a községi alkalmazottak készpénzilletményeiket az esedékesség idejében nem kapták meg. Még a folyó évi február hó elején felhívtam a vármegyék alispánjait, jelentsék be, mily összeget tesznek ki azok a készpénzjárandóságok, amelyek a községi alkalmazottak részére február hó végéig esedékessé váltak, azonban a „Községi Alkalmazottak Fizetési Alapjaidból fedezet hiánya miatt folyósíthatok nem voltak. Tettem ezt azzal a szándékkal, hogy az elmaradt illetményekre a „Községek Segélyezi Alapjá"-ból fogom a szükséges fedezetet a vármegyei „Községi Alkalmazottak Fizetési Alapjai" rendelkezésére bocsátani. A bejelentések szerint a február hó végéig elmaradt illetmények összesen 911.345 pengőt tettek ki. A bejelentett összegeket a vármegyék rendelkezésére bocsátottam. Később arról szereztem tudomást, hogy egyes helyeken a községi alkalmazottak március havi készpénzilletményeinek folyósítása körül is voltak fennakadások. A hozzám bejelentett adatok alapján összesen 493.035 pengőt néhány nap előtt szintén rendelkezésre bocsátottam a vármegyék alispánjai részére s egyúttal utasítottam őket, hogy az elmaradt illetményeket 24 órán belül az alkalmazottak részére utalják ki. Ezek szerint nem lehet olyan községi alkalmazott, aki március hó végéig járó illetményeit meg ne kapta volna. Meg kell még jegyeznem, hogy a vármegyék és községek háztartására vonatkozó jogszabályok egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában időközben kibocsátott 1810/1932. M. E. számú kormányrendelet értelmében a «Köz-