Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-55
24 Az országgyűlés képviselőházának 55. szik % De ninos kifogásom az ellen sem, ha megfordítjuk a dolgot, meg lehet kísérelni a kooperációt és együttműködést agrároszágokkal is. Ha olyan helyzetet tudunk előidézni, amely helyzetben nem vagyunk kitéve annak a veszélynek, hogy ezek az országok egymás közt lefelé fogják szorítani és alá fogják kínálni az árukat, akkor azt hiszem, bizonyos tekintetben meg tudjuk javítani azokat a feltételeket, amely feltételek mellett mezőgazdasági terményeinket a külföldi piacokon el tudjuk helyezni. Nem is tartom szükségesnek, hogy már most optáljunk a különböző lehetőségek között, amelyek előttünk állanak. Nekünk szükségünk van mindazokra az országokra, amely országoknak ipari struktúrájuk révén mezőgazdasági termékekre szükségük van és mindegyikkel kell, hogy tárgyaljunk. A fődolog azonban, amire nézetem szerint a legnagyobb súlyt kell fektetnünk, az, hogy sürgősen tárgyaljunk velük, olyan időben, hogy ezeknek a tárgyalásoknak, habár talán egyelőre csak bizonyos ideiglenes megállapodások formájában is, még a mostani termés értékesítésénél hasznát tudjuk venni. A nehézség ezeknek a gazdasági kérdéseknek eldöntésénél azt hiszem ott van, hogy az érdekeknek és nézeteknek rendkívül nagy különbözőségével állunk szemben, ami kidomborodik a magyar sajtóban is és kiderül azokon a vitaestélyeken is, amelyek erről a kérdésről nálunk és egyebütt folytak. Ezt én a magam részéről egészen természetesnek látom, de szükséges az, hogy az országban legyen egy olyan fórum, amely kellő tekintéllyel és szakértelemmel tudja eldönteni ezeket a kérdéseket, és amely irányt szabna a mi gazdasági politikánknak úgy befelé, mint kifelé. Ebben a tekintetben igen melegen csatlakozom ahhoz az ötlethez, amelyet Schandl Károly igen t. barátom vetett fel tegnapi beszédében, amikor azt mondotta, hogy egy külön bizottságot kellene kiküldeni, amely ezekkel a kérdésekké foglalkoznék és ezekben a kérdésekben egyetértő álláspontot tudna előkészíteni. A 33-as bizottság kiküldése ebben a tekintetben bizonyos irányt mutatott nekünk. Nem hiszem, hogy azokat a rendkívül nagy érdekellentéteket, amelyeket a közelmúltban szükségessé vált pénzügyi intézkedések kétségkívül felidéztek volna, a különböző minisztériumok, a különböző gazdasági körök között . olyan könnyen lehetet volna áthidalni, ha ennek a bizottságnak képében nem lett volna egy olyan fórum, amely ezekben a kérdésekben irányt szabott és amely ezeket a kérdéseket autoritative el tudta dönteni. Azt hiszem, fontolóra kellene venni egy ilyen gazdasági bizottság kiküldését, legyen az akár egy képviselőházi bizottság, akár az országgyűlés két házának egy bizottsága, akár a német Wirtschaftsausschus mintájára parlamenti tagokból és kívülálló elemekből álló vegyes bizottság- Azok a konzultatív bizottságok, amelyek bizonyos kereskedelempolitikai és vámkérdésekre ma is fennállanak, sem azzal a súllyal nem bírnak, amellyel kellene bírniok, sem érdekképviseleti összetételüknél fogva nem alkalmasak arra, hogyezeket a kérdéseket eldöntsék és a magyar közvéleménynek ezekben a kérdésekben utat szabjanak. A magam részéről tehát igen melegen támogatom azt az eszmét, hogy egy bizottság bízassék meg ezeknek a kérdéseknek állandó taglalásával, főleg pedig az ezekben a kérdésekben való mielőbbi állásfoglalással, ülése 1932 február 25-én, csütörtökön. amely állásfoglalás alatt én egyáltalán nem képzelek egyoldalú állásfoglalást akár az egyik, akár a másik irányban, hanem olyan állásfoglalást, amely lehetőleg nyitva tartja a kapukat mindenfelé és azután az adott helyzethez és a tárgyalások menetéhez képest hozza meg a maga elhatározását. A mai vita során is említés történt arról, hogy a miniszterelnök úr akkor, amikor itt helyét elfoglalta, nem adott programmot azokra a kérdésekre vonatkozólag, amelyekben a kormány működését és tevékenységét a közeljövőben ki akarja fejteni. En azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr azt gondolta, hogy a^mai helyzetben nincs szükség és nincs lehetőség egy olyan sablonos miniszterelnöki programmbeszédre, mint amilyeneket a régi normális békeidőkben hallottunk, amikor minden új miniszterelnök felsorolta a problémák százait, amelyeket a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, a belügyminisztérium, kereskedelemügyi minisztérium, földmívelésügyi minisztérium fog megoldani. Egy ilyen programmbeszédet ma nem is lehetne megkonstruálni. Aminek azonban a szüksége elérkezett — ha talán abban az időben, amikor a miniszterelnök úr hivatalát elfoglalta, ez a szükség ilyen nagy mértékben nem is volt még meg —, azaz, hogy megjelölje a kormány azt az irányt, aimielyen haladni akar, hogy a mai válságból — amelynek eredete a mezőgazdasági válság, amely azonban már általános válsággá vált — hogyan fogja kivezetni az országot. Én azt hiszem, hogy azt az irányt, vagy esetleg több alternatív irányt is, amelyen el lehet indulni abból a célból, hogy a válságból kikerüljünk, igenis lehet megjelölni. Meg vagyok győződve arról, hogy meg is lehet találni azt az utat, amely a válságból kivezet. Nagyon méltánylom, hogy az utolsó időben néhány optimista nyilatkozat hangzott el arra vonatkozólag, hogy a gazdasági válság talán közeli időn belül megoldást fog nyerni, hogy nem kell kétségbe esni és hogy megvan a kibontakozás útja. De azt hiszem, hogy az ilyen általános optimista nyilatkozatnál sokkal többet tenne a közvélemény megnyugtatása érdekében, ha a közvélemény világosan látná azt az irányt, amelyen belül olyan emberek, akikben különben megbízunk, olyan államférfiak, akik a múltban is beigazolták, hogy a közvéleménynek támogatására érdemesek, megmutatnák azt az utat, amelyet követni akarnak. Ha ez megtörténnék, ami nézeteim szerint megtörténhetik és aminek megtörténését a mai helyzetben már feltétlenül szükségesnek és kívánatosnak tartöm, ha megmutatja a kormány azt az utat, amelyen bennünket ki akar vezetni a magyar válságból, akkor meg vagyok róla győződve — és éppen a most lefolyt vita adott ebben a tekintetben több új támpontot —, hogy a Képviselőház baloldalán ülő pártok és férfiak egyéb sérelmek félretételével fel fogják ismerni azokat az óriási nagy érdekeket, amelyek ahhoz fűződnek, hogy az ország ebből a válságból igenis kikerüljön és összefognak fogni velünk. Hiszem azt, hogy ilyen közös felfogással, ha abban talán egyik oldalon és másik oldalon is sok mindent félre kell tenni, ami normális időben elválaszthatna bennünket, meg fogjuk találni azt az utat, amely a mai válságból kivezet s hogy akkor sikerülni fog azokat a katasztrofális hatásokat, amelyek az általános válság következményeképpen részben eddig is bekövekeztek s amelyek a közel jövőben
