Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

303 Az országgyűlés képviselőházának garast is elvegyük. De addig, amíg mi önző módon, szinte azt mondhatnám felelősség nélkül, az egész munkakörnek más tényezőkre való áthárításával tevékenykedünk itt, addig nekünk nines erkölcsi jogunk ahhoz, hogy a nyomorult adózók, a tönkretett társadalom zsebéből csak egy fillért is kivegyünk. Ezért kérem Önöket, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy ez a jelentés a bizottsághoz visszaküldessék egy olyan javaslatnak kidolgozása végett, amely azzal a 'szellemmel függ össze, amelyet kifejteni bátor voltam. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: Igen t. Képviselőház! Elsősorban is aggályosnak tartom azt a módot, ahogyan a Képviselőház gazdasági bizottsága által beadott jelentés idekerült a Ház elé, mert 10 órakor kaptuk kézhez és 10 óra 1 perckor már tárgyalás alá került ez a tárgy. En azt hiszem, nincsen közöttünk olyan lelkiismeretes ember, aki ebben a kérdésben nyugodt lélekkel szavazhatnia, mert hiszen tulajdonképpen módjában nem is lehetett a tárgyat megismerni. Amikor mindezek ellenére felszólalok, ezt azért is teszem, mert az a meggyőződésem, hogy ez nem felel meg a házszabályokban biztosított jogoknak sem, mert a házszabályok 137. §-a értelmében . . . Elnök: A képviselő úr a 'házszabályokra vonatkozólag méltóztatik ugyebár észrevételt tenni. A Ház tegnap a jelentés tárgyalására a sürgősséget kimondotta, tehát sürgősség lévén, nem szükséges a három nap közbevetése és így a kitűzés és a kinyomtatás teljesen házszabály szerűen történt. Ezit kívántam megjegyezni. Andaházi-Kasnya Béla: Ha házszabályszerűén történt is, — kénytelen Vagyok ezt elfogadni, koncedálom az elnök úr enunciációját és meg vagyok róla győződve, hogy így is van — azonban gyakorlati szempontból ez nem eredményre vezető, mert egy ilyen jelentést, amely mégis több kérdést foglal magában, ilyen rövid idő alatt gondosan áttekinteni nem lehet, Ami pedig az érdemi részt illeti, ebben a tekintetben, sajnos, nem osztozhatom minden tekintetben a velem egyoldalon ülő Ulain t. barátom álláspontjában, mert egészen nyíltan meg kell mondanom, hogy .a képviselői tiszteletdíjakat éppen olyan szerzett jognak kell tekinteni, mint a köztisztviselői fizetésekét. Reám nem mondhatja senki azt, hogy hazabecszélek, mert ha kívánják, azonnal lemodok képviselői tiszteletdíjamról, ellenben, amikor itt az egyik oldalon azt mondják, hogy biztosítsuk a képviselői függetlenséget, akkor én a képviselői függetlenség biztosítását abban látom, ha megadjuk a lehetőséget és a módot arra, hogy valaki ne kerüljön függő , viszonyba egy paiüamenten kívül álló egyénnel vagy vállalkozással szemben. Amennyiben az az álláspont merül fel, hogy a képviselőknek tényleg függetleneknek kell lenniök, amennyiben a képviselői függetlenséget mindannyiszor hangoztatjuk, akkor nem kétséges, hogy meg kell adnunk a módját és a lehetőségét annak, hogy a képviselő valóban anyagilag független is legyen. Mindezek ellenére természetesen igen nagy súlyt helyezek arra, hogy . . . (Folytonos zaj a balközéven. ) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. Lehetetlen így tárgyalni, ha a 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. képviselő urak folyton párbeszédeket folytatnak. (Zaj.) Andaházi-Kasnya Béla: Mindezek ellenére, amikor a tisztviselői illetményeket leszállítják, azt hiszem, nincs ennek a parlamentnek egyetlen olyan tagja sem, aki ne érezné, hogy erkölcsi kötelesség, hogy elsősorban mi járjunk elől jó példával. Nekünk tehát feltétlenül le kell mondanunk képviselői tiszteleadíjunk jelentékeny részéről, és le is fogunk mondani, mert azt hiszem, ezt mindenki meg fogja szavazni. En nem ebben látom a bajt, hanem egészen másban, abban, hogy amikor a Képviselőház költségvetési előirányzatát, illetőleg az ország költségvetési előirányzatát összeállították, akkor a preliminált összegbe olyan kiadási tételeket kalkuláltak bele, amelyekre — mint látjuk — ma már nem futja. En abban látom az aggályt... (Sauerborn Károly közbeszól.) Elnök: Sauerborn képviselő urat kérem, ne kezdje újra a közbeszólásokat. Andaházi-Kasnya Béla: ,.. hogy amikor először leszállították a fizetéseket, nem úgy szállították le, hogy ne kelljen újabb leszállí

: táshoz folyamodni, hanem ismételten leszállításokat eszközöltek. Ebben én olyan gazdasági és jogi bizonytalanságot látok, amely tényleg joggal hozhatja azokat a fizetéses alkalmazottakat igen kellemetlen szituációba. Mert méltóztassék elképzelni, hogy egyik helyen építkezésbe bocsátkoztak, a másik helyen pedig tudva azt, hogy milyen követeléseik vannak, ezeket a követeléseket lekötötték, ami ferde és kellemetlen helyzetbe hozza őket. Végeredményben, amikor helyesnek tartom a redukciót, az igen t. Képviselőházhoz az a kérésem, hogy mondassék ki: lesz-e több redukció, vagy nem lesz? Két esetben kimondották már, hogy nem lesz és utána kétszer redukálták a fizetéseket. Jelen esetben nem a képviselők fizetéséről beszélek, hanem az általános tisztviselői fizetések leszállításáról. Lehetetlen, hogy a fizetéscsökkentés Damokles-kardja állandóan ott lógjon a tisztviselők feje felett, hiszen soha nem tudhatják, mire ébrednek, mikor fogják az amúgyis jelentékenyen alacsony fizetési kvótát ismét leszállítani. Arra kell következtetnem, hogy amikor a költségvetést előirányozták, e a tisztviselői fizetések redukciójára irányozták elő, nem pedig a bevételek olyan fokozására, amelyet az ország valóban el bír viselni. Azt látjuk, hogy amikor^ előirányozták a tisztviselői fizetéseket, illetőleg a kiadásokat, akkor egyik helyen a kiadásokat túllépjük 34 millióval, a másik helyen pedig nem fog befolyni az adókból távolról sem az az összeg, amelyet az igen t. kormány preliminált. Ha pedig az adófizetés ilyen rosszul megy, akkor azt kell mondanom, hogy helytelen gazdasági judgement-tel rendelkezik a kormány, ha nem tudta előre megállapítani, hogy az ország teherviselőképessége ilyen mértékben csökken, ha nem tudta megállapítani előre, mennyi lesz az az összeg, amelyre mint bevételre, számítani lehet és mégis megállapította a tisztviselői fizetés csökkentését. Ezekután joggal feltételezhetem, hogy újabb és újabb fizetéscsökkenések lesznek még és máról-holnapra a kényszerítő erő fogja követelni a fizetések leszállítását. T. Ház! Meg kell jegyeznem, hogy Ulain Ferenc igen t. képviselőtársamnak azt a propozicióját, hogy menjünk el ebből a fényes parlamentből egy másik parlamentbe, nem teszem magamévá. Ezzel a kérdéssel véletlenül foglalkoztam és mondhatom, hogy ez volna a leg-