Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés képviselőházának 6 fel kell tételeznem azt, hogy a gazdasági javulástól még igen messze vagyunk. Ennek következtében nekünk bizonyos előrelátással kell kezelnünk ezt a kérdést, igen t. képviselő urak és pro futuro olyan rendezést kell csinálnunk, amely sok tekintetben felkelti a bizalmat a Képviselőház, a törvényhozó testület iránt. En azt hiszem, igen t. Képviselőház, hogy amikor ennek a nemzetnek egyes rétegei .súlyos gondokkal küzködnek és bizonyos kétségbeeséssel néznek egyfelől arra a tevékenységre, amelyet mi itt kifejtünk, másfelől pedig mindazokra, akiknek anyagi helyzete jobb, mint az övék, akkor a törvényhozó testület feladata az, hogy példát mutasson, — ahogy azt Hegedűs igen t. barátom mondotta — de olyan példát mutasson, amely minden tekintetben szembeszökő lesz. Mélyen i elnök úr! Tisztelettel kérdezem, mennyi ideig beszélhetek? Neigyedóira a beszédidő? Elnök: A képviselő úrnak negyedórai meghosszabbítást van joga kérni. Ulain Ferenc: Majd fogok kérni. T. Képviselőház! Ez az elgondolás késztet engem arra, hogy a benyújtott jelentéssel szemben azt kérjem, különösen túloldalról, amely minden felett rendelkezik ebben az országiban, a t. kormányt kivéve, ahol tudniillik fordított a helyzet, mert a kormánv viszont ővele rendelkezik . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, -méltóztassék felszólalásában olyan természetű kijelentésektől tartózkodni ... Ulain Ferenc: . . . amelyek a valóságnak megfelelnek! Elnök: . . . amelyek a Képviselőház egyik pártjára nézve sértők. (Kun Béla: Nem úgy va,n, hogy itt a kormány rendelkezik a többséggel?) Csendet kérek! Kun Béla képviselő úrnak nincs joga szólani! Ulain Ferenc: Az igen t. többséghez tehát azt a kérést bátorkodom majd intézni,^ hogy ezt a jelentést tegye meggondolás tárgyává a következő okoknál fogva. A világ minden modern államában, ahol demokratikusan gondolkoznak, gondoskodás szokott történni arról, hogy a képviselőknek illő javadalmazása legyen, r egyfelől azért, hogy külső megjelenésükkel és életmódjukkal is bizonyos mértékben reprezentálják annak a nemzetnek súlyát, jelentőségét, fényét, amelyet képviselnek, de másfelől azért is, hogy gondtalanul, bizonyos mértékben kizárólag csak à politikai céloknak szentelhessék életüket, működésüket és tevékenységüket. Ez helyes rendszer. Helyes azért is, mert lehetővé teszi azoknak az egyszerű, szerény anyagi viszonyok között élő embereknek is, akik egyébként nem engedhetnék meg maguknak azt a luxust, hogy 'életüket kizárólag a .nemzetért való dolgozásnak szenteljék, hogy résztvegyenek abba a munkában, — a nemzet javainak, a nemzet érdekeinek szolgálatában, — amely munkát egyébként nem végezhetnének el. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy ez a helyes felfogás és távol áll tőlem olyan eszme propagálása, hogy a képviselő díjtalanul álljon itt, díjtalanul vegyen részt a nemzet munkájának elvégzésében, merthez először kizárná ebből a munkából a szerény anyagi viszonyok között élőket, akik egyébként hivatva volnának arra, hogy résztvegyenek a nemzet építő munkájában, de másfelől a gyengébb lelkiismeretűek számára talán lehetővé tenné azt, hogy olyan forrásokat keressenek, amelyek se5. ülése 1932 április 13-án, szerdán. 305 gítségével biztosítják maguknak azokat a^ bevételeket, amelyeket a legális intézkedések nem biztosítanak nekik. Ennek ellenére és ebben a tudatban azon a véleményen vagyok, hogy Hegedűs igen t. képviselőtársamnak, aki a javaslatot támogatja, helyes feltevése, hogy az a 6%-os leszállítás, amely itt a gazdasági bizottság jelentésében javasoltatik, nem példaadó, mert akkor, amikor a 120 pengős fizetéses kistisztviselőtől is elveszik az 5—^—8 és 10%-okát, a 800 pengős havi járandósággal járó képviselőtől 6%-ot elvenni nem példaadás. (Pintér László: Tévedés!) A példaadás ott kezdődnék, ha ennek a Háznak tagjai felállanának itt, a nemzet színe előtt és azt mondanák: magyar nemzet, súlyos anyagi helyzetben élsz, az utolsó r fillérre is szükséged van, szinte a koldus kezéből is kivesszük a kenyeret; mi, magyar töxvényhozótestület, átérezzük ennek a nemzetnek rettenetes nyomorát és ime, hogy a tűrésre mindenkinek példát adjunk, hogy béketűrésre, türelemre, összefogásra, egymás iránti megbecsülésre serkentsünk, mi, a magyar Képviselőház tagjai, ezennel kijelentjük saját szántunkból, de mindenesetre törvényes kényszer hatása alatt, hogy átmeneti időre, — legyein az^egy esztendő, legyen két esztendő, — fizetéseinkről, napidíjainkról lemondunk. (Kuna P. András: Tessék!) Igen t, képviselő urak, ennek a gesztusnak volna kifelé példaadó jelentősége és ennek volna erkölcsi értéke. (Gr. Hunyady Ferenc: Tessék aláírni az ívemet, képviselő úr! Beadtunk egy ívet!) Az a jótékonyságban való tevékenységről szól. ^Méltóztassék reánk bízni, ki mi-kép gyakorolja a jótékonyságot- Leszegezem, hogy ezzel a gesztussal egyenesen tartozunk a nemzetnek, mert mi vagyunk felelősek azért, hogy ez a nemzet abba a gazdasági helyzetbe került, amelyben van. (Pakots József {a jobboldal felé): ök!) Azért az örvényért, amelybe jutottunk, az egész Képviselőház felelős, inert egy tízéves gesztié után, amelyet a törvényhozótestület végzett a nemzet testén, ez a nemzet beteg, nyomorult és koldus lett. Azért, hogy a fizetéseket le kell szállítanunk, azért, hogy a beruházásokat el kell ejteni, azért, hogy véghetetlen, kimondhatatlan pazarlás folyt tíz esztendőn keresztül, valaki felelős. (Sauerborn Károly: Mi fizetjük a zechet! ) Mélyen t. képviselő urak, Önök talán gyakran hallják azt, hogy a kormány felelős. Bocsánatot kérek, én azok közül való vagyok, akik támadják a kormányt, de mégis azt mondom, hogy rossz kormány nem volt, nincs és nem lesz a világon, csak rossz parlamentek. Eossz kormány 24 óráig sem állhat meg a helyén. A rossz parlamentek azok, amelyek a rossz kormányokat megtűrik. Nem egyedül a koTmányok felelősek. (Pakots József: Nem vállaljuk a felelősséget az, elmúlt tíz év gazdálkodásáért! — Dinnyés Lajos: A többségé a felelősség! — Pakots József: Tíz esztendeje harcolunk ez ellen a rendszer ellen! Nem vállaljuk a felelősséget azért, hogy idáig juttatták az országot! — Kun Béla: Mindig tiltakoztunk a pazarlások ellen!) Azért, hogy rossz a kormány, a Képviselőház vagy a Képviselőháznak az a része felelős, (Pakots József: A többséígi!) amely a kormányt gesztióiban támogatta, amely a kormánynak (helyeselt, amelynek erkölcsi ereje és hátgerince csak annyira volt erős, hogy fejet bólintott minden pazarláshoz, hogy fejet bólintott minden felesleges intéz-