Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
306 Az országgyűlés képviselőházának kedéshez, amely egyet várt: a kormány kegyeit. Kérdezni bátorkodom: ülhetünk-e mi itt ebben a gyönyörű, cifra helyiségben nyugodt lelkiismerettel akkor, amikor egy nemzet a lezüllésnek, a koporsóbahullásnak, a rettenetes sírnak a szélén áll? Lehet-e nekünk ilyen pepecselésekkel, hatszázalékos fizetésleszállításokbal ideál-Inunk és azt mondanunk: nos, nézzetek ide, micsoda parlamentje van a magyar nemzetnek, hat százalékkal leszállítja a képviselők fizetését? Vájjon ez a mai nap nem arra volna-e hivatva, hogy a húsvéti mea culpát megcsináljuk? Nem az volna-e kötelességünk, hogy megvizsgáljuk az elmúlt tíz esztendő tevékenységét és azt mondjuk: e tevékenység erkölcsi súlya alatt érezzük, hogy nekünk ezzel a nemzettel szemben súlyos kötelezettségeink vannak anyagilag is? Hát nem csodás nagy dolog volna-e, ha a képviselői díjakról lemondanánk és két és fél millió pengőt megtakarítanánk? (Bessenyei Zénó: Helyes! Mondjunk le! Tessék megkezdeni az ív aláírását! Lehet róla beszélni!) Várjon, igen t. képviselő úr, ne legyen izgatott, megkapja még, amire kíváncsi! (Bessenyei Zénó; Izgalomban előnyt nem adhat nekem képviselő úr!) Sajnos, nekem okom van arra, hogy izgatott legyek, önnek pedig arra, hogy nyugodt legyen. Ismétlem tehát, nekem az iá meggyőződésem, hogy nem a kormányok a rosszak, (Kun Béla: Azok ist) íhaneimi a képviselőtestületek a rosszak. Mélyen t. Képviselőház, egy olyan nemzeti képviseletben, ahol a képviselők szabad férfiak. (Kun Béla: Ügy van! Ügy van!) ezek kritikát mernek gyakoroílni egy kormánynyal széniben és ezek számára a kormány szolga a nemzet testülete előtt, nem pedig fejedelem és parancsoló. De ahhoz, mélyen t. képviselő urak, olyan képviselőkre van szükség, akik nem szuronyok hegyén és nem ia kartellek, a nagy gyárak és nagybankok pénzeiből összegyűjtött pártkasszának fillérein, júdáspénzen kerültek a parlamentbe. (Ügy van! Úgy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat sértő kijelentéséért rendreutasítani. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy maradjon a tárgynál, mert különben megvonom, tőle a szót. (Kun Béla: A képviselő úr élő tanú, mert ő lett ia barcsi képviselő, pedig nem őt választották meg!) Ulain Ferenc: Mély tisztelettel hajlok meg az elnök úr figyelmeztetése előtt, noha nem tudom, ^ miiért érti kijelentésemet a parlament többségére, mert én általánosságiban beszéltem, egy elvi dogmát fejtettem ki. Elnök: A képviselő úr ne tulajdonítson nekem sértő intenciókat. (Ulaïn Ferenc: Akkor miért utasított rendre alz elnölk úr?!) Saját hibáját ne rufházza reám! Tessék folytatni a beszédét és méltóztassék a tárgynál maradni. Különben figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Ulain Ferenc: Talán méig engedne egy negyedórát beszélni az elnök úr? Elnök: Én neun engedhetem meg, (Derültség.) csak a Képviselőháiz. Kérdem ai t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Ulain Ferenc: De egészen eltekintve attól, — hogy komplimenttel szolgáljak a miniszterelnök úr ő nagyméltóságának, (Zaj. — Helyeslés a jobboldalon. — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Itt nincsenek ő nagyméltóságák, itt 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. csak miniszterek vannak!) — hogy meg vagyok győződve arról, hogy rossz kormányok nincsenek, tehát az ő kormányát sem kritizálom, egészen eltekintve attól, jhogy azt hiszem, csak rossz parlamentek vannak, azt állítom, hogy a jelen esetben fokozott mértékben kötelességünk túlmenni azon a határon, amelyet bizonyos jelentés leszögez, mégpedig azért, mert ma az ia helyzet, hogy az igen t kormány, amely nyolc hónap óta vezeti itt az ország dolgait, intézkedéseiből láthatólag, rendszerint csak két vagy három hónapig látott előre. Ezzel szemben a tények Őt megcáfolják, mert hiszen minden két vagy három hónap múlva megint új intézkedéssel kellett az igen t. kormánynak tovább haladni azon az úton, (Propper Sándor: Azon a végzetes úton!) igen, azon a végzetes úton, amelyet megkezdett. Miután nyilvánvaló az, hogy igen rövid időn belül az igen t. miniszterelnök úr úgyis abba a kényszerhelyzetbe kerül, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogy lemondjon!) hogy újabb fizetéscsökkentésekkel (Dinnyés Lajos: És újabb adóemelésekkel!) álljon a képviselőház elé.- Ez is egy indok arra, hogy ezt a csökkentést már most vigyük végbe De ha ez nem is volna, akkor is kénytelen volnék előterjeszteni azt a prepozíciót, amelyet előterjesztek, annál az egyszerű oknál fogva, meri a képviselői járandóságok és tiszteletdíjak csak olyan képviselőház tagjának járnak, amely képviselőház hatalmában van az ő egész szuverenitásának, (Ügy van! Ügy van! a bal- és o szélsőbaloldalon) amelynek képviselői felelősséget viselnek, amelynek a képviselői a nemzeti munkában résztvesznek: De hol van a mi szuverenitásunk? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát nyolc hónappal ezelőtt nem adtuk-e át a parlament összes jogait a világ csodájára egy 33-as bizottságnak nevezett olyan bizottságnak (Kun Béla: 33-as csodabogár! — Dinnyés Lajos: Kartellbizottság! — Zaj.). amely 33-as bizottság átvette a parlament egész impériumát. (Propper Sándor: Már azt is félretolták, azt is félrerugták. — Dinnyés Lajos: Ezután már csak rendeletekkel fogják az orszá got kormányozni!) Elnök: Tessék csendben maradni. A lármában nem tud a szónok szóhozjutni. (Kun Béla: Lelketlenül megdézsmálják a kistisztviselők fizetését. — Propper Sándor: A 33-as bizottságot is félrerugták. — Dinnyés Lajos közbeszól!) Kun Béla és Dinnyés Lajois képviselő urakat figyelmeztetem, maradjanak csendben. Ulain Ferenc: Pedig ebben a mélyen t. 33-as bizottságban, amely átvett minden felelősséget az ország ügyeinek geszciójáért, estraneusok is vannak, tiszteletreméltó tagjai a társadalomnak. Hát ezeknek nem volna joguk ahhoz, hogy azt mondják, t. képviselő urak, hiszen önök helyett mi dolgozunk, önök helyett mi vagyunk felelősek, méltóztassanak tehát nekünk a dotációjukat átnyújtani? (Bessenyei Zénó: Nem rossz gondolat!) Ez volna normális, ez volna korrekt, ez volna helyes. (Bessenyei Zénó: Nagyon helyes! — Propper Sándor: Ügy látszik tagja a 33-as bizottságnak! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen!) Persze lehetőleg miniszteri vagy vezérigazgatói fizetést adjanak valamennyinek. Le kell azonban szögeznem, hogy ma már annyira vagyunk, hogy mi -a multévi törvénynyel nemcsak a 33-as bizottságnak adtuk át az egész nemzetgyűlési szuverenitást (Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) és a nemzetgyűlési jogkört, hanem egyenesen a mélyen t. kormánynak adtuk át és a felelősség ennélfogva ma már nem
