Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

22 Az országgyűlés képviselőházának 55, mégr fogok szólni és amelyek a multévi szer­ződésekben történtek meg. De azért ez a prefe­renciális vámrendszer egyáltalában nem olyan, amely valamilyen nagy nóvumot képezne a kereskedelempolitika terén. Még saját tör­vénykönyvünkben is találunk bizonyos szerző­déseket, amelyekben mi a magunk részéről haj­landók voltunk idegen államoknak koncendálni, hogy ők bizonyos vámelőnyöket adjanak azok­nak az országoknak, amelyek velük szorosabb etnográfiai, geográfiai vagy történeti viszony­ban voltak. Itt van például az 1929 :XII. te.-be iktatott spanyol szerződés, amelynek első cikke 2. pontjában benne van az az intézkedés, hogy Magyarország nem igényelheti termékei szá­mára azt a különleges elbánást, amelyben Spanyolország akár jelenleg, akár a jövőben a Portugáliából, Marokkónak spanyol övezetéből, valamint a spanyol-amerikai köztársaságok te­rületéről származó termékeket részesíti. Ez az a bizonyos preferenciális klauzula, amelyről szó van, és amelyet mi Spanyolország részére minden nehézség nélkül elismertünk. Hasonló intézkedést tudnék citálni az 1930. évi XXXII. tc.-Be iktatott portugál szerződés­ből is. Mármost igen r sajnálom, hogy akkor amikor a mi t tárgyalóink ebben a preferen­ciális klauzulában megállapodtak, nem köve­telték a magunk részére is azt a jogot, hogy mi a magunk részéről is bizonyos hasonló kedvezményeket koncedálhassunk olyan orszá­goknak, amelyek ránk nézve gazdasági szem­pontból fontosak, koncedálhassuk pedig a nél­kül, hogy ezt a legtöbb kedvezményes elv alap­ján sérelemnek lehetne tekinteni. Ez ránk nézve értékes precedens lett volna és nem le­hetett volna megtagadni. Magam is voltam olyan helyzetben, ami­kor egy ilyen preferenciális klauzulát idegen államok képviselőivel szemben védenem kel­lett. Amikor felvetettem azt a követelést a mi részünkről, hogy a preferenciális klauzulát » iktassuk be az illető szerződésbe, a velem szemben állt tárgyalófeleknek rögtön az volt a válaszuk, hogy: «akkor mi a magunk ré- j szere is fenntartjuk a jogot ilyen preferen­ciális megállapodások kötésére». Arra a kér­désemre, hogy kikkel akarnak ők preferen­ciális megállapodásokat létesíteni, az volt a válasz: nekik nincs semmiféle konkrét ter­vük, de ha mi fenntartjuk a jogot, ők a ma­guk részéről szintén ragaszkodnak ahhoz, hogy az a jog az ő részükre is fenntartassék ; nem lehet tudni, nem-e fogják azt valamikor igénybe venni- Ezt az álláspontot foglalta ei újabban Bulgária, amely a skandináv orszá­gokkal kötött kereskedelmi szerződéseiben, a nélkül, hogy a maga részéről gondolt volna valamely konkrét preferenciális rendszer ki­építésére, akkor, amikor ő koncedálta a skan­dináv államoknak, hogy azok egymás közt is preferenciális megállapodásokat létesíthesse­nek, hasonló jogot tartott fenn a maga ré­szére is, anélkül, hogy tudta volna, hogy azt igénybe fogja-e venni, vagy nem, és hogy mikor fogja igénybe venni. De még más példákat is tudok említeni. Rengeteg példa van arra, hogy ilyen prefe­renciális megállapodások létesültek, sőt be is váltak. Egyike a legrégibb ilyen preferenciális klauzuláknak az úgynevezett skandináv klau­zula, amely Dánia, Svédország és Norvégia között létezik és amellyel ez a három ország régi tradíciók alapján harmadik államokkal kötött kereskedelmi szerződéseikben kizárja a legtöbb kedvezményből azokat a külön elő­nyöket, amelyeket kölcsönös forgalmukban ülése 19S2 február- 25-én, csütörtökön. egymásnak adnak. Hogy ez a rendszer bevált és^ hogy a hozzája fűzött várakozások teljese­désbe mentek, az kitűnik az angol Times­ből, amely nemrégen jelentette, hogy a skan­dináv államok külügyminiszterei és kereske­delemügyi miniszterei a Koppenhágában ja­nuár 7-én tartott értekezleten konstatálták, hogy ez a rendszer az ő szempontjukból igen jól bevált és elhatározták, hogy annak további kiépítését akarják előkészíteni. Hasonló preferenciális klauzula létezik a balü államok: Finnország, Észtország, Lett­ország és Litvánia között is a kölcsönös forga­lomra nézve, és Lettország még azonkívül ki­veszi a legtöbb kedvezményes klauzula alól azo­kat a külön kedvezményeket is, amelyeket Szovjetoroszországnak ad. Szovjetoroszország összes kereskedelmi szerződéseiben benne van az az intézkedés, hogy az általa adott leg­nagyobb kedvezmény nem terjed ki olyan elő­jogokra, vagy kedvezményekre, amelyeket Szovjetoroszország a régebben Oroszországhoz tartozott különböző államoknak és néhány, a régi országgal határos államnak nyújt vagy fog nyújtani/Törökország kereskedelmi szerző­déseiben állandóan visszatér az a klauzula, hogy a szerződésben foglalt legtöbb kedvezményes elv nem alkalmazható külön megegyezés nélkül azokra az országokra, amelyek 1923. óta válasz­tattak el a régebbi ozmán birodalomtól. Bulgá­ria a skandináv országokkal szemben tartotta fenn magának, mint már említettem, a prefe­renciális szerződésekre való jogot. Ugyanezt a jogot Spanyolország és Portugália összes keres­kedelmi szerződéseikben hasonlóan fenntartják maguknak. Dél-Amerika, Jaján, a középameri­kai köztársaságok, az Egyesült-Államok és Kuba viszonyában ismételten találkozunk ezzel a preferenciális klauzulával. Egyáltalában nem állítható tehát, hogy itt egy nóvumról van szó, hogy itt bizonyos kez­detleges kísérletek folynak, amelyek nem val­tak be. Inkább azt lehet mondani, hogy az egész világ élvezi és igénybeveszi azt a jogot, hogy preferenciális szerződéseket kössön olyan álla­mokkal, amely államokkal ő szorosabb gazda­sági relációban van, vagy szorosabb gazdasági relációba kíván lépni. Egyedül a középeurópai országok azok, amelyektől ezt a jogot eddig mindig megtagadni igyekeztek, ámbár nézetem szerint ezt végérvényesen megtagadni tőlük nem lehet. De maga a Népszövetség is elismerte a pre­ferenciális megállapodásoknak lehetőségét. 1929. januárjában a Népszövetség gazdasági bizott­sága határozatot hozott, amelyben azt mondja, hogy (olvassa): «A vámuniókon kívül azokat a vámkedvezményeket is tekintetbe kell venni, amelyeket bizonyos államok egymásnak azon speciális kötelékekre való tekintettel koncedál­nak, amelyek köztük etnográfiai, történeti vagy földrajzi okokból fennállanak. Idetartoznak például azok ä kivételek, ame­lyek az ibériai, a balti, a Skandinávia délame­rikai klauzulában vannak megállapítva, épp­úgy, mint a külön elbánás, amelyet Svájc élvez a francia terület bizonyos zónáiban. Ennek a javaslatnak alapján azután a Népszövetség má­sodik bizottsága, a Népszövetség XI. assemblée­jának 1930 szeptemberében jelentést tett és eb­ben többek között azt is mondja, hogy (ol­vassa): «Kereskedelmi szerződések kötésénél hosszú idő óta gyakorlat, hogy a legtöbb ked­vezményes klauzulával szemben bizoaiyos kivé­telek tétessenek, amelyek geográfiai és etnográ­fiai összefüggéseken alapulnak. A legtöbb ked­vezményes klauzulának dogmatikus és legszigo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom