Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

288 Az országgyűlés képviselőházának Hivatkozott itt Müller igen t. képviselőtársára az anyagbeszerző szövetkezetek gondolatára is. Minden téren osztom és aláírom az ő nézetét a termelési és anyagbeszerző' szövetkezeteket illetőleg. Legyen meggyőződve igen t. képviselőtársam, hogy magam is szíves ebiben vennék egy javaslatot, amely ilyen szövetkezetek felállításáról szól és abba kényszerítené bele a kisiparosságot kötelező belépéssel és abba szervezné be a kisipart, mint hogy itt újra felállítunk egy fórumot, amely lehet, hogy szép, hangzatos lesz, de ennek gazdasági értelme, gazdasági vonatkozása nem igen fog támadni. A céheket említették mindannyian és azt mondották, hogy a kisiparosság a céhek tökéletességének felső fokára törekszik. Ne méltóztassanak azonban elfelejteni azt, hogy a céhek Valamikor, a maguk idejében Magyarországon a XIV. században — központi szervként szerepeltek. A céh autonom szervezete volt a magyar, iparosságnak. Ne felejtsük el azt, hogy a magyar kultúrának úttörői éppen az iparoscéhek voltak. Ott jelentkeztek elsősorban a képzett emberek, ott volt szabályozva az erkölcsi élet, sőt továbbmenve, a céhnek megyolt az az autonom joga is, hogy a termelési ágakat, magát a termelés szervezetét is irányítsa. Városonkint, kerületenkint megvolt neki az a diszkrecionális joga, hogy például nem adott ki több iparengedélyt, ha látta, hogy az felesleges és a termel vényt, az árut nem tudják elhelyezni. A piacot is szabályozta. Kérdem, mi joga van ma annak az ipartestületnek ott a maga rayonjábanT Egyáltalában semmi. Mert még az iparengedély kiadásánál sem tud Önállóan dönteni, az elsőfokú iparhatóság mint Damokles kardja ott lóg mindenkoron a feje felett és attól az elsőfokú iparhatóságtól, a jelen esetben a főszolgabírótól nem is kívánhatjuk, hogy mindenhez értsen, nem kívánhatjuk, hogy az iparosságot érintő dolgokban esetről-esetre mindig állást foglaljon. Valahogy gyámságnak tekintem az egész elsőfokú iparhatóságot az ipartestületek felett. Magának az iparosgondolatnak, magának a magyar kisiparosságnak, amely mindenkor egyik gerince, oszlopa volt az egész magyar életnek, (Ügy van! a jobboldalon.) a feje felett mindig ott gyámkodjon felette az elsőfokú iparhatóság. Ha az elsőfokú iparihatóság, a főszolgabíró esetleg nincs valami jó viszonyban az ipartestülettel, akkor előáll az a helyzet, hogy az elsőfokú iparhatóság nagyon sok esetben éppen a kisiparosság érdeke ellen nyilatkozik. Ezek a régi céhszervezeteink, amelyekről beszélünk, már a múlté, ezekre ma csak hivatkozunk és a magyar kisiparosság csak feltekint rájuk. Ezeknek a céheknek önálló szervezetét az első gép szüntette meg az 1770-es esztendőkben és a magyar céhrendszer is ettől az időtől fogva kezd megszűnni. Amikor a gép jött be a termelésbe, amikor az állami és a kapitalista termelés is kialakult, akkor bukott nueg a magyar céhrendszer és mai jogutódja az ipartestület, csak mint példára hivatkozhatik rá, de sajnos, semmiképpen sem a jogutódja. Kötelessége talán több van, mert ma azoknak az ipartestületeknek magasabb, nagyobb hivatást kell betölteniök, mint valamikor a céhek betöltöttek. A kisiparosság állandó panasza, hogy még a közszállításokból, a nagyobbarányú állami építkezésekből is mindenkoron kimarad. Láthatjuk ezt már a falun is, amikor maga az állam, vagy az elöljáróság vagy tudok esete6Jf. ülése 1932 április 12-én, kedden. ket, maga az elsőfokú iparhatóság, a főszolgabíró nem a kisiparosokat foglalkoztatta akár egy építkezésnél, akár más munkánál, hanem mindig valami közüzemet. Vagy fpéldául vegyük Budapestet. Itt a kisiparosságnak mi a legnagyobb ellensége? Az úgynevezett városi közüzem. Elismerem, vannak jó és vannak rossz közüzemek. Sajnos, nálunk Magyarországon mindig azt látjuk, hogy itt a rossz közüzemek körülbelül 99%-ot tesznek ki. A kisiparos ma itt áll napról napra filléres gondjaival, az adóját nem tudja fizetni és akkor ez a javaslat jön és ahelyett, hogy megcsinálná a kézműves kamarát, hoz egy ilyen intézményt, mint az Ipartestületek országos központja. Az iparosság többsége, amiként Müller igen t. képviselőtársam is elismerte, az országos kézműves kamarát tartotta szükségesnek, ezért küzd hosszú idő óta. En, aki a vidéki ipartestületek életébe immár körülbelül 10 esztendeje vagyok belekapcsolódva, mást nem hallok, mint állandóan mindig az országos kézműves kamarát sürgetni. Amikor ezt a javaslatot odakint megbeszéltük és letárgyaltuk a helybeli ipartestületek vezetőivel, egyöntetüleg az a vélemény hangzott el, (Mojzes János: Nesze semmi, fogd meg jól!) hogy nem ér semmit ez a javaslat! Azt mondották, hogy ehhez a javaslathoz hozzá sem lehet szólni, ez nem az, amit az ipartestületek vártak és nem az, ami megsegítené ezt a nyomorúságban vergődő magyar kisipart. Ez (Zaj a baloldalon.) bürokráciaszaporítás, hogy most az ipartestületek országos központját még felsőbb fórumnak odarakják az ipartestületek fölé. Idestova nemsokára már öt szerve lesz az ipartestületeknek, amelyen keresztül kell minden egyes esetben mennie. (Friedrich István: Rendbe jön itt minden magától! En azt hiszem rendbe jön itt minden!) Az ipartestületek személyzetét illetőleg e javaslatban olyan hibát látok, ismétlem, amely megint a cím és rangkórság melegágya lesz. Az ipartestületi jegyzők kinevezésénél ez a javaslat előírja azt, hogy ezer tagnál népesebb ipartestületnél oklevél, 500-nál népesebbnél érettségi, 500-nál kisebb létszámú ipartestületnél pedig a középiskola négy osztályának elvégzése kívántatik meg. Nevetségesnek tartom a magyar iparosságot lenézni annyira, hogy nincs meg annak az ipartestületnek a józan belátása és józan esze, Jiogy nem fog odaültetni ipartestületi jegyzőnek egy olyan embert, aki nem győzi elvégezni az adminisztrációt. Ma Magyarországon egy országgyűlési képviselőtől nem kérdezik meg azt, hogy milyen kvalifikációja van. (main Ferenc: Meg is látszik rajta!) Tőlünk nem kérdezik, hogy mit végeztünk, milyen kvalifikációnk van, de egy ipartestületi jegyzőnek előírnak főiskolai végzettséget, előírnak érettségit. (Friedrich István: Es oltási bizonyítványt!) Azt láttuk, bogy eddig az ipartestületi jegyzői teendőkre szakavatott megfelelő embert az ipartestület mindig saját kebeléből választott meg. Ami az ipartestületek határozatának megerősítését illeti, itt megint az elsőfokú iparhatóság lesz az ipartestületek felett. Kérdem: miképpen értheti a főszolgabíró, hogy mi annak az ipartestületnek a kívánalma, mi annak a belső érdeke! Milyen okok kényszerítik a belügyeibe beavatkozni? Itt semmiféle autonómiát nem látok! Az ipartestületek teljesen gyámság alá vannak helyezve. Eddig is így volt és most még jobban így lesz, mert