Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának 6 amelyet ők önként ajánlottak fel ennek az intézménynek a finanszírozására, emeltessék fel 50.000 pengőre. Ez, azt hiszem, a kereskedelmi és iparkamarák szempontjából minden sérelem nélkül megtörténhetik. Ami az ipartestületek terheit illeti, minthogy a törvényjavaslat százezer pengőben állapítja meg az ipartestületek országos központjának a költségvetését, ez az iparosságra nézve egyénenként külön terhet nem fog jelenteni. Nagyon helyeslem, hogy a központi intézménynek a felépítése is úgy történik^ meg, hogy ezzel parallel megfelelő számarányban vehet ebben részt a vidéki és a fővárosi iparosság. Magát a közgyűlést 120 közgyűlési tag fogja képviselni. 80 póttagot is választanak és gondoskodik a törvényjavaslat arról, hogy ezt a 120 közgyűlési tagot is nyole kamarai körzetben és pediglen egyenlően r 15 rendes- és 10 póttag választásával biztosítsák. A központi intézmény irányítójául és vezetőjéül a javaslat a központi választmányt jelöli ki, amely 18 tagból áll. A 18-ból 8-at választ ez a közgyűlés és 7-et küld ki a 7 kereskedelmi- és iparkamara. Itt köszönetet kell, hogy mondjak a kereskedelemügyi miniszter úrnak, — mert eredetileg a törvényjavaslatban ez az arány fordított volt, bár igaz, hogy az elnök és a két alelnök is csak iparos lehet és az is igaz, hogy a kamarák által kiküldött 7 tag is csak kézműiparos lehet — aki kérésünkre hbzzájárult ahhoz, hogy a 6 közgyűlési iparos választmányi tag 8-ra felemeltessék és ezzel az iparosság majoritása biztosíttassék. A vezető tisztviselő az igazgatói címet kapja és a VI. fizetési osztálynál magasabb fizetést nem nyerhet. En ebben a tekintetben kénytelen vagyok osztozni örffy igen t. képviselőtársam felfogásában. Ha tudniillik akad olyan ember, aki rátermettségénél fogva tényleg alkalmas volna oda, de ezért a fizetésért nem vállalja, a törvényjavaslatnak talán nem kellene ezt így lerögzíteni, hanem valahogyan módot és alkalmat kellene itt adni ennek alkalmazására. Hiszen a kereskedelemügyi miniszter úrnak felügyeleti jogánál fogva még mindig alkalma és módja volna vétót mondani, ha a törvényt áthágják vagy a törvény szellemét túllépik. Nagyon örülök annak, hogy a törvényjavaslat kötelezővé teszi, — legalább addig, amíg a kézműiparosság kénytelen a kereskedelmi és iparkamarák tagja lenni — hogy a központi intézmény, az ipartestületek központja és a kereskedelmi és iparkamarák harmonikus együttműködését tartoznak kifejteni és ezért utasítja a kereskedelmi és iparkamarákat, hogy legalább évenként egyszer minden ipartestülettel tartoznak üléseket tartani és a kézműiparosság ügyes-bajos dolgai iránt intézkedni. Ha egyéb nem, megnyugtatja a t. Házat az, hogy az Ipartestületek Országos Szövetsége, amelybe ma az ipartestületek óriási nagy többsége tartozik, a képviselőkhöz intézett levelében azt írja (olvassa): «Előrebocsátjuk, hogy a törvényjavaslatot általánosságban alkalmasnak tartjuk arra, hogy a magyar kézműiparosság erkölcsi és anyagi érdekeit előbbre vigye, hogy az ipartestületek működését eredményesebbé tegye és hogy a központi szerv felállítása révén a magyar kézműiparosságnak olyan szerv álljon rendelkezésére, amelyen keresztül az egész érdekeltség óhaja és törekvése mintegy hivatalosan megnyilvánulhat». Akkor, amikor az ipartestületek jelenlegi ülése 1932 április 12-én, kedden, 287 orgánumának vezetősége azt mondja, hogy a törvényjavaslattal meg van elégedve, hogy a törvényjavaslatot jónak és helyesnek tartja, magától értetődik, hogy mi, akik itten mint törvényhozók arra ügyelünk, hogy az érdekeltek szempontjából, akiknek részére a törvény alkottatik, ez igazságos, helyes és jó legyen, szintén meg lehetünk elégedve. Ezen előrebocsátott indokoknál fogva a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául úgy a magam, mint pártom nevében elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kormány ezzel a törvényjavaslattal egy régi ígéretét váltotta be. Hogy a kormány miképpen gondolja ezt a beváltást, arra vov natkozólag legyen szabad kijelenteneúi azt, hogy a kormány az ígéret beváltásánál csak a váltót cserélte ki és csak ígéreteinek bizonyos hányadát váltotta be. Mert a magyar iparosság, amely jelenleg a legszomorúbb és legsúlyosabb állapotban van, ma ettől a javaslattól és általában ilyen gazdasági jelentőségű javaslattól nem azt várja, hogy egy újabb hivatal, egy újabb fórum kreáltassék, hanem egy gazdasági javaslat lényegét abban látja és abban keresi, hogy miképpen, milyen úton-módon van neki abból anyagi haszna, munkalehetősége és azon keresztül miképpen van meg neki a mindennapi kenyere. Erühwirth igen t. képviselőtársam megemlékezett itt a javaslattal kapcsolatban arról, hogy a termelő anyagi és erkölcsi előbbrevitele minden kormánynak evidenciáiig kötelessége. Ertjük ez alatt azt, hogy a magyar kisiparosságnak anyagi és erkölcsi előbbrevitele minden kormányzatnak elemi kötelessége. Amint az elmúlt esztendők folyamán éppen nem láttam a kormány részéről kisgazda-tendenciát, ugyanúgy édestestvérünknél, a kisiparosságnál is azt láttuk, hogy az a mindenkori kormányoknak mostohagyermeke volt. (Ulain Ferenc: Tönkretették mindkettőt!)^ Maga az állam volt az, amely a kisiparosság léte ellen szukszesszíve, előre előkészített irtóhadjáratot vezetett. így felállították a közüzemeket, felállították az állami nagyüzemeket és ott alít a magyar kisiparosság minden támogatás, minden tőke hiányában, sőt a közmunkáknál is mindig először a nagyvállalatok, a nagyipari részvénytársaságok jöttek (Ulain Ferenc (a jobboldal felé): Ott ülnek!) és a magyar kisiparosság ma ott van, hogy jóformán a mindennapi kenyérért kell megküzdenie. Ezt a gazdasági politikát a kormányzati rendszer egyik főhibájának kell tekinteni. Evvel a javaslattal, amely előttünk fekszik, a magyar iparosság súlyos és nehéz helyzetén segítve nincs. Elismerem, vannak a javaslatban bizonyos tételek, bizonyos részek, és intézkedések, amelyek az ipartestületek, az iparosok maguk közötti ügyes-bajos dolgában a munkáltató és a munkások között mindenkoron tényleg szűk- . ségesek, de nagyobbrészt csak azt látjuk ebből a javaslatból, hogy bizonyos állások kreáltatnak, különböző címek adományoztatnak egye-, seknek, úgyhogy ennek a javaslatnak gyakorlati jelentőségét a kisipar érdekében nem Iá-, tom-